167086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem antigén hatású, a gazdaszervezet természetes ellenállóképességét serkentő vírustörzsek és vakcinák előállítására
«*• 3 167086 4 polimetakrilsav, pirán-kopolimerek [Murthy Y. K. S. és Anders H.-P.: Angew. Chemie internat. Edit. 9, 480-488 (1970)]. Az említett anyagok súlyos hátránya, hogy túlságosan toxikusak, mert vagy fiziológiai úton nem bomlanak le (szintetikus polimerek), vagy egyéb erős mellékhatásuk van (Poly I: C), ezért klinikailag nem alkalmazhatók [Murthy Y. K. S. és Anders H.-P.: Angew. Chemie internat Edit. 9, 480-488 (1970), Nature 223 715-718 (1969)]. Azt találtuk, hogy a gazdaszervezet kimutatható, a vírustörzsre specifikus immunválasza eltűnik, a nem specifikus védőmechanizmus azonban teljes mértékben megmarad, ha valamely, az általa beteggé tett egyed nyálkahártyáiról vagy szerveiből izolált vírustörzset 36—40 C°-on 1—4 év alatt 200-800 szakaszon át tenyésztünk, és a kapott legyengített vírustörzset vakcinává alakítjuk. A kiindulási vírussal szembeni antitesképzést időről időre szokásos vizsgálati módszerrel előnyösen szériumsemlegesítési kísérlettel, kettős diffúziós módszerrel vagy immunelektroforézissel mérjük. Ha az immunreakció megszűnik, a tenyészet azonban egy szokásos vizsgálati módszerrel, előnyösen a foltképzés csökkentésének módszerével, a vírus hemagglutinintitere csökkentésének módszerével vagy a kvantitatív hemadszorpciós módszerrel meghatározva nem specifikus interferonképződést serkentő hatást mutat, a sorozatos tenyésztést befejezettnek tekinthetjük. A sorozattenyésztést például a 2 033 946 sz. NSzK-beli közrebocsájtási irat szerint végezhetjük. Az antitestképzést, illetve az interferont önmagában ismert módon határozzuk meg [Antitestek kimutatása lásd pl. Rolle M. és Mayr A.: Mikrobiologie und allgemeine Seuchenlehre, Euke kiadó, Stuttgart, 1966, 141. old., egy, az interferon kimutatására szokásos eljárásokat összefoglaló cikket lásd: Murthy: Angew. Chemie 9, 482 (1970)]. Ha a leírt módon gyengített vírustörzset valamely gazdaszervezetbe juttatjuk, az nem mutatja az arra a vírusra jellemző klinikai tüneteket, és kimutatható, specifikus antitestet sem képez. A védőmechanizmus nem specifikus serkentése, így például az interferon képzése azonban megmarad. Az említett eljárással legyengített vírusok fiziológiailag jól összeférők, és nem mutatják a technika állásában felsorolt anyagoknál említett toxikus tulajdonságokat. Meglepő, hogy a találmány szerinti eljárásban elegendő számú szakaszon keresztül gyengített vírus már nem mutatja a gyakran megfigyelt immunológiai keresztreakciót a kiindulási vírussal, hanem csak a kívánt, nem specifikus interferon-serkentést. Ezáltal kiküszöbölhetők a nem elegendően legyengített vírustörzsek alkalmazásakor fellépő klinikai tünetek. A találmány szerinti eljárás tehát gyógyászati szempontból lényeges haladást jelent. A találmány szerinti eljárással legyengített vírustörzsek mind a gyógyászatban, mind az állatgyógyászatban alkalmazhatók vírusfertőzések megelőzősére és kezelésére. A találmány szerinti módon legyengített vírustörzset főleg az ember influenzás fertőzése és állatoknál a légzőrendszer fertőzése esetén alkalmazhatók megelőzés és ke-5 zelés céljából. A találmány szerinti eljárással kapott vírus-oldatokat a szokásos készítményekké, így oldatokká, szörpökké, emulziókká, szuszpenziókká, kenőcsökké, pasztákká, pirulákká stb. alakíthatjuk. 10 Hajtógázzal spray-ként is kiszerelhetjük a készítményt. A készítményeket önmagában ismert módon állítjuk elő, így például a találmány szerinti eljárásban legyengített vírus oldatát alkalmas ol-15 dószerrel és/vagy közömbös, nemtoxikus szilárd, képlékeny vagy folyékony hordozóanyagokkal hígítjuk. Adott esetben emulgeáló és/vagy diszpergáló szereket, fecskendezésre alkalmas anyagokat, hajtógázokat és stabilizátorokat is alkalmazhatunk. 20 Oldószerként nem toxikus szerves oldó- illetve hígítószereket, így paraffinokat, például ásványolajfrakciókat, növényi eredetű olajokat, így földi mogyoró-, szezámolajat, alkoholokat, például etilalkoholt, glicerint, glikolokat, így propilénglikolt, 25 polietilénglikolt és vizet, szilárd hordozóanyagként természetes kőliszteket, így például nagydiszperzitású kovasavat, szilikátokat, cukrot, így répa-, tej és szőlőcukrot, emulgeátorként nem ionos és anionos emulgeátorokat, például polioxietilén-zsírsav-30 észtereket, polioxietilén-zsíralkoholétereket, alkilszulfonátokat és arilszulfonátokat, diszpergálószerként lignint, szulfitszennylúgot, metilcellulózt, keményítőt és polivinilpirrolidont, csúsztató anyagként magnéziumsztearátot, sztearinsavat és nát-35 riumlaurilszulfátot használhatunk. Stabilizátorként aminosavakat, cukrokat, proteineket, poliszacharideket, polialkilénglikolokat alkalmazunk. A stabilizátorokat vizes oldatként, de 40 liofilizált állapotban is adagolhatjuk. A találmány szerinti eljárással legyengített vírusok, illetve az azokból készített gyógyszerkészítmények a szokásos módon, így például orálisan, intramuszkulárisan, szubkután, valamint helyileg, 45 főleg az emberi és állati test minden nyálka hártyáján alkalmazhatók. Embereknek intramuszkulárisan beadva 0,1-0,5 ml, előnyösen 0,5-2 ml, spray-kénti al-50 kalmazása esetén 0,5—5 ml, előnyösen 1—2 ml olyan oldatot alkalmazunk, amely milliliterenként 300-800, előnyösen 400-500 CCA-egységet (chicken cell agglutination egységet) tartalmaz. 55 Az alábbiakban néhány példában szemléltetjük a találmány szerint előállított víruskészítmény hatását. A példákban használt vakcina milliliterenként 104 -10 8 KiD S0 -egységet (KiD = tenyészetfertőző dózis), előnyösen 106 -10 7 KiD s0 -egysé-60 get tartalmaz. Szarvasmarhákon, intramuszkuláris alkalmazás esetén 0,5-10 ml, előnyösen 1-5 ml fenti koncentrációjú vakcinát alkalmazunk, spray-alakban a 65 dózis 1-15 ml, előnyösen 2-6 ml. 2
