167025. lajstromszámú szabadalom • Rúgózott nagyteljesítményű húzó-, és ütközőberendezés sínhez kötött járművek középütközös kapcsolóihoz

167025 A viszonylag bonyolult konstrukciós felépítés következtében nagy szerelési és kezelési ráfordítás válik szükségessé, .különösöÄ a meglévő rugó-karakterisztikából ;valö függés következtében, továbbá a bonyolult felépítésű támasztó- és előfeszítő mechanizmus méretei következtében. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése, kiílönösen a hujólöket korlátozás igen kemény ütközéseinek kiküszöbölése a nyomómunka leadás és a húzómujiika felvétel viszonyának kiegyenlítésével, valamint az egész konstrukció egyszerűsítése továbbá a szerelési, valamint karbantartási ráfordítás csökkentése. A találmány feladata olyan rugózó nagyteljesítményű húzó- és ütközőberendezés létesítése párhuzamosan kapcsolt fő- és belsőrugókkal standard alkatrészek felhasználása mellett, amelynél nyomólöket esetén mindkét rugó, a húzólöketnél pedig csak a főrugó van terhelve, és ahol a nyomómunka leadás a húzómunka felvétellel, továbbá amelynél a rugóházban párhuzamosan kapcsolt rugóegységek igen egyszerű kialakításúak^ azaz ahol a belsőrugó, valamint a főrugó egyetlen közös, előfeszíthető és cserélhető rugópatronban vannak összefogva. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy a főrugó és belsőrugó a nyomólappal szembeni végükkel egy lépcsőzetesen kialakított, közös 'rugótányérra vannak támasztva, a rugótányér pedig egy vezetődarab révén a nyomólapra felfekvő feszítőcsésze részeként van kialakítva, továbbá, hogy a belső rugó másik, gyűrűalakú házzáró sapka felé néző végével a házzáró sapka által felvett koncentrikus belső fenéklapra van támasztva. A fenéklap a feszítő-csészével egy, anyával ellátott feszítőcsap révén össze van kötve, és a házba benyúló vezetőcsővel rendelkezik, amelyen a ház gyűrűalakú házzáró sapka révén, illetve egy közös, az ellenágyra támaszkodó karimája révén van vezetve. A találmányt továbbá az jellemzi, hogy a főrugó másik, a gyűrűalakú házzáró sapka felé irányuló egyik végével a karimára felfekvő Z-perselyre támaszkodik, amely másik végével a házba benyúló vezetőcső szélébe kapaszkodik. A Z-persely a fenéklap vezetőcsövén hosszirányban vezethetően van elrendezve. A találmány egy, további jellemzője abban van, hogy a vezetődarab egy, a házba teleszkópszerűen benyúló, 4: főrugót és belsőrugót körülvevő vezetőcsővel van ellátva. A találmány szerinti berendezés kielégítő munkafelvételt biztosít - nyomólöketnél, miközben a nyomólöketnél mindkét rugó, a húzólöketnél pedig csak a főrugó van terhelve. A nyomómunka leadása ^ vagy = a húzómunka felvétellel. A merev ütközések ezáltal ki vannak küszöbölve. Azáltal, hogy mindkét rugóegység egy, közös, cserélhető rugópatronban van elrendezve, egyszerű konstrukciós eszközök révén és meghatározott előfeszítéssel, mind a szerelési, mind a kezelési ráfordítás minimálisra csökken. Azonkívül a mindenkori üzemi viszonyoktól függően a húzó-, és ütközőberendezés nagyobb ráfordítás nélkül egy, rugós megoldásra szerelhető át, amikoris pl. a belső rugót eltávolítjuk és megfelelő egyrészes, a házfeneket alkotó gyűrűalakú zárósapkát alkal-5 mázunk. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük. Az 1. ábra a húzó-, és ütközőberendezés 10 vízszintes szelvénye, míg a 2. ábra a berendezés egy további kiviteli példájának nézete és részbeni vízszintes szelvénye. Az önmagában ismert, és ezért nem ábrázolt 15 középütközős kapcsolófejet hordó 1 kapcsolókar hátsó 2 végének közelében egy ugyancsak ismert stabilizáló csukló révén a vonószervként kialakított teleszkópszerű 16 ház 14 hossznyúlásaiban csúszó függőleges 13 csuklócsapon van vízszintesen és 20 függőlegesen billenthetően ágyazva. Az 1 kapcsolókar azonkívül hátsó, a 3 nyomólappal szembenfekvő 2 végén ütközőfelülettel van ellátva. A nem ábrázolt járműalvázon hosszirányban mozgathatóan ágyazott 16 ház egy meghatározott elofe-25 szítéssel tartott, cserélhetően elrendezett 6 főrugóból és 7 belsőrugóból álló rugóátvivő rendszert foglal magában, amely ismert módon húzó-, és nyomó igénybevételnél különböző rugóhatást fejt ki. A rugóátvivő rendszer 6 főrugója a 7 30 belsőrugót körülveszi. A 6 főrugó és a 7 belsőrugó párhuzamosan vannak kapcsolva. Mindkét rugó a 3 nyomólappal szembenfekvő oldalukon egy lépcsőzetesen kiképzett közös 5' rugótányérra támaszkodnak. A rugótányér 4 vezetődarabbal a 3 35 nyomólapon felfekvő 5 feszítő-csészén van kiképezve. A 7 belsőrugó továbbá másik, gyűrűalakú 9 házzárósapka felé eső végén a házzárósapka által koncentrikusan fölvett belső 11 fenéklapra támaszkodik. A belső 11 fenéklap az 5 feszítő-csésze 40 egy önmagában ismert 20 feszítőcsap és 21' anya révén van összekötve. A belső 11 fenéklap azonkívül egy a 16 házba benyúló 11' vezetőcsővel rendelkezik. Ezen all' vezetőcsövön van a 16 ház vezetve, mégpedig a gyűrűalakú 9 házzárósapka 45 illetve annak a belső 11 fenéklap felé irányuló és a 10 ellenágyra támaszkodó 9' karimája révén van vezetve. A 6 főrugó másik, a gyűrűalakú 9 házzárósapka felé néző végével a 9' karimára felvekvő, Z-alakú 8 perselyre támaszkodik, a másik 50 végével pedig a 16 házba benyúló 11' vezetőcső szélébe kapaszkodik. A Z-alakú 8 persely a fenéklap 11'vezetőcsövén húzóigénybevétel alatt hosszirányban van vezetve. A 4 vezetődarab a 16 házba teleszkópszerűen 55 benyúló és a fő- és belsőrugót körülvevő, önmagában ismert 4' vezetőcsővel van ellátva. Nyomóigénybevételnél a 16 ház a járműalváz 10 ellenágyára támaszkodik, míg húzóigénybevételnél a 16 ház 19 ütközőfelülete révén a 18 húzólöket 60 ütközőkre. Húzólöket esetén a 3 nyomólap a jármű alváz 10 húzóellenágyára támaszkodik. A találmány szerinti berendezés működése a következő. Az 1 kapcsolókar 2 hátsó végén lévő 65 ütközőfelület nyomóigénybevételnél érintkezik a 2