166971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro(4,5) dekán származékok szintézisére
5 166971 6 1. A reakció kivitelezéséhez a reagenseket közömbös szerves oldószerek pl. benzol — jelenlétében (vagy anélkül) elegyítjük, és ezután a reakció teljessé tételéhez a keveréket 40-60 C°-on 8—15 óráig hevítjük és szobahőmérsékleten állni 5 hagyjuk 1-2 hétig. 2. A reakció kivitelezéséhez a reagenseket közömbös szerves oldószerek - pl. benzol —, és alkoholos oldószerek - pl. etanol — jelenlétében 10 elegyítjük úgy, hogy a reakció-keverék 40-60 C°-on mindig homogén legyen. Az átalakulás melegítés közben 15—30 óra alatt teljes lesz. Mindkét esetben tanácsos hidrazin-felesleggel !5 dolgozni, a sztöchiometrikus értékek felett. A felesleg 1 :1,5—1 :100 mólarány között van, előnyösen 1 :10. A közbenső termék Curtius-lebontása által ju- 20 tunk el a végső spiro-[4,5]-dekánhoz. A j3-hidroxi-hidrazid lebontását salétromos savval hajtjuk végre, mely megfelelő módon in situ képződik alkálifémnitritnek és híg ásványi savnak a hatására. Feles mennyiségű salétromos savval kell dol- 25 gozni, legalább 1 :1,6, előnyösen 1 :5 vagy nagyobb felesleggel, amit végül tökéletesen eltávolítunk megfelelő mennyiségű karbamid hozzáadásával. A reakció kivitelezésénél a vizes savas keveréket szerves oldószer-réteg, így 60—90 C° 30 forráspontú petroléterkeverék alatt tartjuk, mely hőmérséklet meghatározza a megfelelő optimális értéket, melyen a lebontás kellőképpen ellenőrizhető és teljessé- tehető. 35 A következő példa részletesen megvilágítja a találmány szerinti szintézis alkalmazását a IX képletű 8-N-fenetil-l-oxa-3,8-diaza-[4,5]-dekán-2-on előállítására. Az infravörös színképet Perkin Elmer 257 40 típusú készülékkel regisztráltuk. A hullámhosszértékek mellett a zárójelben levő betűk az abszorpciós csúcsok intenzitására vonatkoznak: (e) = erős: (m) = mérsékelt: (gy) = gyenge: (k) = kiszélesedett. 45 A vékony rétegkromatográfiát, melyből a foltok Rf-értékei származnak, szilikagél rétegeken végeztük 1 órás aktiválás után, eluáláshoz kloroform-benzol-éter-metanol 6:2:6:1 elegyet hasz- 50 náltunk és a foltokat lúgos káliumpermanganát oldat permetével tettük láthatóvá (sárgászöld foltok sötétvörös háttérrel), mely utóbbi oldat 2% vizes káliumpermanganát oldat és 4% nátriumhidrogénkarbonát oldat 1 :1 arányú keverékéből 55 állt. 1. példa 60 1) N-fenetil-4-hidroxi-4-(etoxi-karbonil-metil)-piperidin. Visszafolyató hűtővel, elektromechanikai keverővel, csepegtető tölcsérrel és gázbevezető csővel 6S felszerelt négy-nyakú 1500 ml-es lombikba bemérünk 15 g aktivált cinkport és vízmentes benzol-dietiléter 50%-os elegyéből 150 ml-t. Nitrogéngáz alatt, keverés, közben 2 óra alatt hozzáadunk 50 ml vízmentes oldószerbn (benzol-éter 1:1) oldott 42 g (0,25 mól) etil-brómacetátot és katalitikus mennyiségű jódot. Egyidejűleg a reakció megindulását 50-60 C°-ra való melegítéssel mozdítjuk elő. Amikor az etil-bróm-acetátnak kb. 2/3 részét beadagoltuk, a lombikba beöntünk további 18 g aktivált cinket, miáltal a cink összmennyisége 0,5 mól lesz és a keveréket 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. 4—5 óra alatt a lombikban zöldessárga, sűrű és zselészerű vegyület képződése figyelhető meg, amit élénk keveréssel állandóan szuszpenzióban kell tartanunk. Amikor a reakció első szakasza teljessé vált, a keveréket szobahőmérsékletre engedjük lehűlni és ezután cseppenként hozzáadunk 30 ml vízmentes oldószerben oldott 20,3 g (0,1 mól) N-fenetil-4-piperidont. Sárgás csapadék képződése figyelhető meg, mely hajlamos az összeállásra és ráragadásra a lombik falára: a keverést néhány órán át szobahőmérsékleten folytatjuk és a keveréket éjszakán át állni hagyjuk. A szerves fémvegyületet 200 ml vízzel kezeljük. Két fázis jön létre, a vizes fázist leválasztjuk. A visszamaradt szerves fázist híg sósav 60 ml-es adagjaival háromszor extraháljuk. Az előzőleg elválasztott vizes fázist és az utóbbi vizes kivonatokat összeöntjük és ammóniumhidroxiddal meglúgosítjuk. Nátriumkloriddal alapos kisózást végzünk és a folyadékot ismételten extraháljuk benzollal. A benzolos oldatot káliumkarbonát felett szárítjuk és az oldószert 40 C°-on vákuumban lepároljuk. A maradék sűrű olaj, mely a következő tulajdonságokkal rendelkezik: Hozam: az elméletinek 60-70%-a Vékony rétegkromatogram: Rf ~ 0,3 Infravörös spektrum (folyékony film). Sávok: 3200-3700 cm"1 (k) v-OH 1730 cm-1 (e) v C=0 (-O-CO-R-ből) í2ÜCm -! ?°!l monoszubsztituált aromás 750 cm (m)J Kezelés tionilkloriddal. A következő próbákat két kémcsőben egyidejűleg végezzük el: 1 ml benzolban oldott 0,5 ml 0-hidroxi-észterhez hozzáadunk 1 ml tionilkloridot. A két minta egyikét szobahőmérsékleten 15 percig állni hagyjuk, míg a másikat vízfürdőn, kb. 70 C°-on tartjuk 15 percig. Az előírt idő letelte után mindkét oldatot 2 ml vízzel kezeljük, az egészet választótölcsérbe visszük át és a képződött vizes fázist ammóniumhidroxid hozzáadásával meglúgosítjuk és ismételten extraháljuk benzol 2-3 ml-es adagjaival. Az egyesített benzolos oldatokat gondosan kisózzuk, vízzel semlegesre mossuk, káliumkarbonát felett megszárítjuk és vákuumban betöményítjük. A kapott minták kromatogramjai a következők: 3
