166899. lajstromszámú szabadalom • Gumiabroncsköpeny kerékpárokhoz és kisebb járművekhez, valamint eljárás annak előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. II. 23. Közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. V. 31. (OA—516) 166899 Nemzetközi osztályozás: B 29 h 17/02 Feltalálók: Dr. Bartha Zoltán oki. vegyészmérnök, 40%, György Győző oki. textiltechnikus, 40%, Horváth László oki. vegyészmérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: Taurus Gumiipari Vállalat, Budapest Gumiabroncsköpeny kerékpárokhoz és kisebb járművekhez, valamint eljárás annak előállítására A találmány tárgya gumiabroncs-köpeny kerékpárokhoz és kisebb gépjárművekhez, valamint eljárás annak előállítására. Az emberi erővel, vagy kisteljesítményű (segéd-) motorral hajtott járművök (kerékpárok) hátránya viszonylag \nagy

önsúlyuk és ebből eredő nagy tehetetlenségi nyomatékuk. A modem kerékpárgyárak az utóbbi időben felismerték ezt la hátrányt és arra törekszenek, hogy a kerékpárok önsúlyát csökkentsék. Ugyanez a felismerés vezeti a versanykerékpárok szerkesztőit, midőn ezek vázát és kerekeit különböző könnyűfém ötvözetekből készítik. A kerekekre olyan guimiabroncsköpenyt szerkesztettek, amelynek súlya a normál kerékpárabroncs köpenyhez viszonyítva könnyebb. Ezek a konstrukciók azonban az országúti közlekedésre szánt kerékpárokra nem alkalmasak, mert profiljuk rendkívül keskeny, szerelésük nehézkes, bonyolult szerkezetük miatt drágák. Fentiek következtében jelenleg az általános használatra gyártott kerékpár gumiabroncsköpenyek szerkezete és gyártási módja évtizedek óta gyakorlatilag változatlan maradt, ezért e»»k önsúlyának, így forgatónyomatékának csökkentése nem tudta követni az általános önsúly-csökkentési törekvéseket. Ismeretes, hogy az elsők között szabadalmaztatott gumiabroncsok erősítésére olyan textil-10 15 20 25 30 anyagot alkalmaztak, amely sűrű szövésű lenvagy pamutszövet volt. A későbbiekben, amint a gumiabroncsokkal szemben támasztott követelmények növekedtek, ezeket az erősítőbetéteket már nem használták. Ez a szövetszerkezet ugyanis nem bírta a dinamikus igénybevételeket, mivel a sűrűn egymás mellett fekvő fonalrendszerek nemcsak a kötési pontokon, hanem a fonalak hossztengelye mentén is koptatták egymást, az egymással való súrlódás következtében, emiatt gyorsan tönkrementek. Az 1920-as években kezdték alkalmazni a ma is kizárólagosan használt kardszöveteket, vagy egymás mellé fektetett kordcérnákat. A kordszövetek jellemzője, hogy nagy szilárdságú láncrendszerük van, amelyet laza, a láncrendszer szilárdságánál nagyságrendekkel kisebb szilárdságú vetülékrend'szer tart össze. A vetülékrendszer nem hivatott szilárdság biztosítására, feladata csak is a láncrendszer összetartása. Ezek a kordcérnák gumiba ágyazva már egymással nem érintkeznek, tehát nem koptatják egymást. A gumiabroncs konstrukciójából következik, hogy a kordcérna-rendszerből vagy kordszövetből legalább két, egymás felett meghatározott szögben elhelyezett betétet kell alkalmazni, ezenkívül az egy-egy betétet alkotó feordcérnák legalább kétágúak. Ez már önmagában eléggé 166899