166863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az őszibarack szálvesszős metszéssel való termesztésére

3 166863 4 módszer kidolgozása, amelynek alkalmazásával a jelenlegi alföldi termésátlagok legalább háromszorosára fokozhatok. A találmány szerint eljárva a 25—30 kg-os faátlag helyett 80—150 kg érhető el és a termelt gyümölcs a legmagasabb igényeket kielégítő minőségű, színű és zamatú lesz. Ez a jelentősen magasabb termésmennyiség a fák élettartaniának csökkenése nélkül érhető el. A találmány szerinti eljárás idősebb kultúrák esetében is eredményesen vezethető be. A találmány szerinti eljárás az ismert sokféle metszési típus közül a Claus-féle szálvesszős metszési módhoz hasonlít, ettől azonban sok szempontból különbözik, amelynek lényege, ill. legfontosabb mozzanatai a következők: — a nyugalmi időszakban, vagyis ősztől tavaszig, csak a permetezéseket és az esetleges talajmunkálatokat (műtrágyázás stb.) végezzük; -— a metszéseket csak a vegetációs időszakban végezzük, vag3'is csak zöldmetszést alkalmazunk, amely azonban nem tévesztendő össze az ismert augusztus havi zöldhajtás válogatással; — a zöldmetszést ugyanannál a fánál nem egyidőben, hanem a vegetációs időszak során több; éspedig legalább három alkalommal %'égezzük, miáltal a fákon a sebek gyógyulása gyorsabban következik be és a mezgatermelés minimális; — a lombkoronában egyre csökken a felesleges vízhajtások, másodrendű vesszők kialakulása; a fa egészséges, erős termőhajtásokat fejleszt, miáltal az évek során egyre kevesebb gondot kell fordítani a metszési munkákra; — kevesebb permetezés és kevesebb metszés iránti igény folytán az önköltség csökken és emellett a termésátlag jelentősen növekedik, miáltal ugyanaz a terület lényegesen jövedelmezőbbé válik; — a találmány szerinti eljárás nem igényel öntözést, a szokásosnál intenzívebb trágyázást és talajművelést; .az eljárás tehát a hagyományos gyümölcstermesztési módok mellett alkalmazva a termelékenység jelentős növekedését eredményezi. A találmány szerint oly módon járunk el, hogy a termőszálvessző kialakítását az év során három munkamenetben végezzük. Az 1. ábra az első munkamenetben, a 2. ábra a második munkamenetben, a 3. ábra a harmadik munkamenetben végzett metszéseket ábrázolja. Az első in unkamenetben (1. ábra) elvirágzás után, amikor a nem kötődött apró gyümölcsök természetes hullása befejeződött, szükség szerint gyümölcsritkítást végzünk. Ezzel egyidejűleg, a 8^—10 cm-enként meghagyott gyümölcsök helyétől függetlenül, a rossz helyen fejlődő, még fiatal, nem fásodó hajtásokat éles ollóval 2—3 levélre visszametsszük. Ezekből a következő évben mesterségesen létrehozott termőcsokrok, vagy nyársak lesznek. A második munkamenetet (2. ábra) akkor végezzük elr amikor az egyéves hajtások közül a legfejlettebbek a fajtára jellemző közepes szálvessző hosszúságot elérték. Ekkor a csúcsot mintegy egykét cm-rel visszametsszük. A metszést a legkedvezőbb helyzetű rügynél és valamelyik levél felett hajtjuk végre. Ezek a hajtások ebben az évben már nem nőnek tovább, mert a lombkoronában még számos növekedésben levő termővessző maradt. Azok a vesszők, amelyek csúcsát visszavágtuk, termőrügyekkel gazdagon berakodnak. A csúcsnövekedések részleges leállítása azt is eredményezi, hogy az idősebb ágakon egyre több 2—3 cm méretű 5 törpehajtás, tennőnyárs keletkezik. Ezzel egyidőben a rossz helyzetű, fejletlen hajtásokat is eltávolítjuk. A harmadik munkamenetben (3. ábra) a vegetációs időszak vége előtt, vagyis előnyösen szeptem-10 lier közepéig végezzük a metszést. Eddig az időpontig valamemvyi rtieghagyott vessző eléri a 40— 00 cm hosszúságot. Ezek csúcsát ugyancsak visszametsszük, miáltal több virágrügyet hoznak. Ilyen szálvesszőt szükség szerint, előnyösen 30—40 emlő énként hagyunk meg; ugyanekkor a lombkoronából eltávolítunk minden fejletlen, felesleges hajtást. Annak következtében, hogy a harmadik műveletet a vegetációs időszak vége előtt hajtjuk végre, a sebek az őszi fagyok beállta előtt begyógyulnak, 20 mezgatermelés nincs, a fák érett termővesszőkkel készülnek fel a télre. A tavaszi fás metszés természetesen elmarad. A metszések végrehajtásának tényleges időpontját minden évben a fák növekedési üteme határozza 25 meg. Miután a fákhoz tavasszal metszőbllóval nem nyúlunk, virágzásuk zavartalan, lombosodásuk megelőzi a hagyományosan metszett fákét. Az új gyümölcsösök, őszibarackosok telepítésénél előnyösen a helyre ültetett magcsemeték módszerét 30 alkalmazzuk; az alanyul szolgáló csemetét ugyanis azon a helyen célszerű nevelni, amelyik a termőfa élete során annak végleges helye lesz. Az ilyen alanyok fejlett főgyökeres gyökérrendszert alakítanak ki, amely a fa élettartamát megnöveli, intenzív 35 növekedést, nagyobb szárazságtűrést eredményez. A végleges helyükre ültetett csemetéket az első évben oly módon is megvédhetjük a gyökeret károsító rovaroktól, hogy a csemete körül jégcsapretket ültetünk. Az alanyul szolgáló csemeték hajtás-csú-40 csait az első évben több alkalommal visszametsszük és ezáltal a vastagságbeli fejlődését elősegítjük. Az alanyok gyökérnyak feletti vastagsága ennek következtében hamarabb eléri a 10—12 mm-t és a beszemzés művelete elvégezhető. 45 A kehelykorona kialakítását a felesleges vesszők eltávolítását és a megmaradó szálvesszők nevelését a vegetációs időszakban, zöld állapotban és különböző időpontokban végezzük. A rossz helyen növő 8—10 cm méretű hajtásokat még fiatal korban tá-50 volítjuk el, hogy ne zavarják a váz-ágrendszer kialakítását. A több munkamenetben végzett zöldmetszés a fák ellenálló képességét fokozza. Az idősebb termőfáknak a találmány szerinti metszési módszerre való átállítását a legcélszerűbb 55 augusztus hónapban végezni. Szükség esetén elvégezhető ugyan tavasszal, a virágzás előtt, de ebben az esetben az első évben nagyobb munkaerőráfordítást igényel. A 2—2,5-szeres terméstöbblet azonban ebben az esetben már az első évben mutatko-00 zik. A termőfa metszése során egymástól30—40 cm távolságban 50—60 cm hosszúságú, virágrügyekkel jól berakódott egészséges termővesszőket hagyunk meg. A meghagyott termővesszők száma a fa nagy(i5 ságától függően célszerűen 30—40 db. Ily módon 2