166740. lajstromszámú szabadalom • Függőleges tengely körül forgatható járókerék cinkgőzök kondenzálásához

166740 egymáshoz viszonyítva lényegében 90°-os szögben helyezkedhetnek el. A járókerék-karok rendszerint a vízszinteshez képest szögben helyezkednek el, alsó végükkel távolabb a függőleges forgástengelytől. A tapasztalatok 5 szerint a karoknak ez a ferdesége kevésbé befolyásolja a teljesítményt, mint ezeknek a karoknak a felülnézetben tekintett kiosztása, és például valamenynyi kar ugyanabban a szögben nyúlhat lefelé (mini ellett az eltérő hosszúságú karok függőleges ma- 10 gasságai is eltérőek lesznek), vagy úgy lehetnek elrendezve, hogy , a függőleges magasságuk legyen azonos, bármilyen hosszúságúak is, aminek eredményeként a különböző hosszúságú karok különböző szögekben nyúlnak lefelé a függőleges tengelytől. 15 A járókerék kialakításához megfelelő anyagnak a ferrites 3%-os krómacél bizonyult, olyan szerkezeti megoldásban, ahol a karok, és bármilyen, egy függőleges tengelyhez való rögzítésre alkalmas agy egy darabban, egyetlen öntvényként alakítható ki. 20 A találmány szerinti járókerék egy előnyös kiviteli változatánál a járókeréknek egy első átmérőn ellentétesen elhelyezett karokból álló kar-párja, és egy második átmérőn ellentétesen elhelyezett másik kar-párja van, és a karok végén lapátok vannak ki- 25 alakítva, mimellett az átmérők különbsége a lapátszélesség V4—4-szerese között van. A gyakorlatban használt kiviteli alakoknál az átmérőkülönbség elérheti a 15—16 cm-t is, általában azonban 5—8 cm között van. 30 Különféle járulékos elemek alkalmazhatók a karok végein, feltéve, hogy a lapátok szilárdságát, illetve tartósságát károsan nem befolyásolják. A la- • pátvégek például el lehetnek lapítva, le lehetnek kerekítve, vagy kanálszerűén lehetnek kialakítva az ol- 35 vasztott fémanyag különböző trajektóriák mentén történő szétszórására, attól függően, hogy milyen jellegű a kanál alakja. A találmány tárgya továbbá az ólomfröcsköléses kondenzálóberendezés is, amely legalább egy, fent 40 leírt típusú járókerékkel rendelkezik. A kondenzálóberendezés tetőrészén át előnyösen lefelé nyúlik egy forgatótengely, és a járókerék erre a tengelyre van szerelve. Rendszerint több ilyen járókereket alkalmazunk egy kondenzálóberendezésen 45 belül; a konstrukciót alapvetően annak figyelembevételével kell kialakítani, hogy a kondenzálóberendezésnek az a térfogata, amelyet egy járókerék be tud ólommal fröcskölni, általában 4—6 m3

. Egy másik lehetséges szempontnak megfelelően előnyös 50 centrális helyzetet biztosítani annak érdekében, hogy megfelelő mértékben be legyenek fröcskölve a kondenzálóberendezés falai és teteje, mimellett a járókerekeket egymáshoz elég közel kell elrendezni ahhoz, hogy a fröcskölés hatósugarával a tengelyek 55 kölcsönösen elérjék egymást és az oldalfalakat a kéreglerakódás megakadályozása érdekében, és hogy elegendő tér maradjon a kondenzálóberendezésnek a kiáramlási vagy kilépési végén ahhoz, hogy az ólomcseppecskék elragadása a minimumra csökken- 60 jék. Ez utóbbi cél elérése érdekében használhatunk egy hagyományos járókereket is utolsó járókerékként a kilépőnyílás előtt, amelynek egyenlő hosszúságú karjai vannak. A járókerék a megolvasztott ólomanyagba legfel- 65 jebb 27,7 cm mélyen, előnyösen 17,15 ±1,27 cm mélyen merülhet bele, és kb. 200—500 ford./perc sebességgel forgatható. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti járókerék felülnézetét mutatja egy (nem ábrázolt) tengelyre szerelt helyzetében; a 2. ábra a leszerelt és felfelé fordított járókeréknek az 1. ábrán feltüntetett „A" nyíl irányú nézetét mutatja. Amint az 1. ábrából kitűnik, a találmány szerinti járókeréknek 1 centrális agya van, amely a 2, 3, 4 és 5 karokkal van felszerelve; a 2 és 3 karok hoszszabbak, mint a 4 és 5 karok. A karok a 6, 7, 8 és 9 lapátokban végződnek, amelyek arra szolgálnak, hogy az ólomanyagot a medence feletti térbe fröcsköljék, amikor a járókerék forog. A találmányt az alábbiakban a nem korlátozó jellegű példákra hivatkozással ismertetjük. A példákban leírt átmérőméreteken az egymással szemben levő karokon levő lapátok alsó külső peremeinek a belső csúcsai közötti távolságok értendők. 1. példa Olyan járókereket alkalmaztunk, amelynek egyenlőtlen hosszúságú karjai voltak (nevezetesen 5,08 cm különbség volt a külső átmérőt tekintve a hosszú és rövid kar-pár között, mimellett 6,35 cm szélességű lapátokat alkalmaztunk), és ez a szerkezet, öszszehasonlítva egy hagyományos járókerékkel, amelynél a karok azonos hosszúságúak, a járókerék 17,78 cm-es bemerülési mélysége mellett az olvasztott ólmot tartalmazó medencébe, 2,46—2,92%-os növekedést eredményezett a kondenzálás hatékonysága vonatkozásában, 30 napos időszak alatt. A „kék porban" levő cink 50—53%-os csökkenése következett be (az anyag kondenzálása a kondenzálóberendezést elhagyó gázok vízzel történő kimosása útján történt)', és 7—18%-os cink-növekedés volt észlelhető az aknazsompban összegyűlt iszapban; annak az ólomszivattyúnak az aknazsompjáról van szó, amelyet az olvasztott ólomnak a kondenzálóberendezésen át történő cirkuláltatására használtunk. A kondenzálás hatékonyságában bekövetkezett javulás feltételezhetően a járókeréknek köszönhető, amely sűrűbb és egyenletesebb ólomcseppecske-„függönyt" hoz létre a kondenzálóberendezésen belül. 2. példa Olyan járókerekek között tettünk összehasonlítást, amelyeknek négy-négy karjuk volt, az egyik járókeréknél az azonos átmérőn elhelyezkedő karok együttes hossza egyformán 42,67 cm volt, a másik — találmány szerinti - járókeréknél az egyik kar-pár átmérője 42,67 cm, a másik kar-páré pedig 48,26 cm volt és a karok az ábráknak megfelelően voltak elrendezve. Ezt a kísérletet víztartályban hajtottuk végre. Az ilyen vízzel végrehajtott kísérletek jó analógiát je-