166731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diszubsztituált 3-indolil- piridil-ketonok előállítására
3 166731 4 gyületek elsősorban fibrinolitikus hatást mutatnak, egyes származékok azonban jelentős gyulladásgátló aktivitást is fejtenek ki. Az (I) általános képletű vegyületeket fibrinolitikus hatásuk következtében trombo-embóliás állapotok kezelésére használhatjuk fel. Jelenleg a trombo-embóliás állapotok kezelésére koagulációgátló hatóanyagokat alkalmaznak. A koagulációgátló hatóanyagokkal ugyan megfelelő hatás érhető el, alkalmazásuk azonban kockázatos, és a szervezetet károsíthatják. Az ismert koagulációgátló anyagok szív- és érrendszeri megbetegedések kezelése során kifejtett káros hatásairól C. Raby „Biologie des Hemorragies et des Thromboses" c. munkája (Masson et Cie, 1966) ad felvilágosítást. E szakkönyv a koagulációgátló anyagokkal kapcsolatban a következőket közli: „Ezek az anyagok túl kis dózisban adagolva hatástalanok, és az általuk elérhető védőhatás csupán illúzió. Fölöslegben azonban veszélyessé válnak, és néha végzetes kimenetelű vérzéses komplikációkhoz vezetnek. A rosszul megválasztott koagulációgátló anyagok a kezelendő betegség szempontjából értéktelenek, és ugyanakkor károsak is lehetnek." A szerző a kezdeti vagy akut trombózisos állapotok legcélszerűbb kezelésmódjaként a közvetlen trombolitikus hatású szerek alkalmazását ajánlja. Igen nagy szükség van tehát olyan hatóanyagokra, amelyek a trombo-embóliás állapotot fibrinolitikus hatásuk révén szüntetik meg. A találmány szerinti eljárással előállított, fibrinolitikus hatású vegyületek közvetlenül feloldják az érfalakoh megjelenő vérrögöket. Az (I) általános képletű vegyületekéhez hasonló szerkezetű, a 3-as helyzetben piridilkarbonil-csoportot hordozó indol-vegyületek előállítását az 1 318 300 sz. brit szabadalmi leírás ismerteti. Ezek az ismert vegyületek fibrinolitikus hatással rendelkeznek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az 1 318 300 sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett, 2-szubsztituált-3-indolil-piridil-ketonok fibrinolitikus hatása nagymértékben fokozódik, ha az indol-váz nitrogénatomjához kapcsolódó hidrogénatomot Rx csoportra cseréljük. Vizsgálataink szerint az l-es helyzetben Rx csoporttal szubsztituált 3-indolil-piridil-ketonok fibrinolitikus hatása mintegy 15-ször erősebb a megfelelő helyettesítetlen vegyületek aktivitásánál. E meglepő és nem várt felismerésünk alapján állítottuk elő az (I) általános képletű vegyületeket, és vizsgálatainkkal kimutattuk, hogy azok értékes, és a trombo-embóliás állapotok kezelésében hasznosítható fibrinolitikus hatással rendelkeznek. E vegyületek közül elsősorban az (l-metil-2-izopropil-3-indolil)-(4-piridil)-ketont, az (l-y-piperidinopropil-2-izopropil-3-indolil)-(2--piridü)-ketont és az (l-(3-dimetilaminoetil-2-[4-metoxi-fenil]-3-indolil)-(3-piridil)-ketont, valamint azok gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóit említjük meg. Néhány (I) általános képletű vegyület a fibrinolitikus hatáson kívül gyulladásgátló hatással is rendelkezik. E vegyületek gyulladásgátló hatása lényegesen meghaladja az acetilszalicilsav aktivitását, az eddig ismert leghatásosabb gyulladásgátló szer, az indometacin aktivitási szintjét azonban nem éri el. E vegyületek előnyös tulajdonsága azonban, hogy az indometacinnál lényegesen kevésbé toxikusak, és sokkal kisebb fekélykeltő mellékhatással rendelkeznek. Ennek megfelelően a találmány szerint előállított vegyületek nagyobb dózisban is biztonságosan, irritáló mellékhatások vagy toxikus tünetek fellépése nélkül adagolhatok. A gyulladásgátló hatás szempontjából az (l-metil-2-izopropil-3-indolü)-(3-piridil)-keton bizonyult a legelőnyösebbnek. Az (I) általános képletű vegyületek fibrinolitikus 5 hatását Todd módszerével [J. Pathol. Bacter. 78, 281 (1959)] vizsgáltuk. A kísérleteket az Arzneimittelforschung 20, 358 (1970) szakcikkben leírt módon, patkányok vena cava inferiorán végeztük. E kísérletek során a hatóanyagot egyetlen, 10 mg/kg-os 10 intraperítoneális dózisban adtuk be, hígító- vagy hordozóanyaggal elegyítve. 150—200 g súlyú, 24 órán át kikötött hím patkányokat két csoportba osztunk. Az egyik állatcsoport tagjainak beadjuk a hatóanyagot, míg a kontroli-csoport 15 tagjainak azonos mennyiségű hígító- vagy hordozóanyagot adunk be. 40 perc elteltével a kezelt, illetve a kontroli-állatokat leöljük, az állatok vénáit azonnal elkülönítjük, fiziológiás sóoldattal öblítjük, fagyasztjuk, és 20 mikron vastag szeletekre aprítjuk. Minden véna-20 szeleten plazminogénben dús bovin fibrinogen oldat és trombin-oldat felhasználásával fibrin-hártyát képezünk. A vénaszeleteket 30 percig 37 C°-on inkubáljuk (a legcélszerűbb inkubációs időt előkísérletekkel állapítottuk meg). Ezután a preparátumokat 10%-os semleges forma-25 lin-oldatban rögzítjük, Harris-féle hematoxilinnal megfestjük, és zselatinnal vonjuk be. A preparátumokat mikroszkóposán vizsgáljuk, és az eredményeket 0-tól 3-ig terjedő számokkal jellemezzük. Az egyes számadatok jelentése a következő: 30 0: sértetlen fibrinhártya; 1: elszórt oldott zónák az endotheliumban; 2: nagyobb, többé-kevésbé összefüggő oldott zónák; 3: az endotheliummal érintkező fibrin csaknem teljes mértékben lebomlik. 35 A fibrinolitikus indexet az egyes csoportokban meghatározott értékek átlagaként definiáljuk. Az 1. táblázatban a kezelt állatokon mért fibrinolitikus indexeknek a kontroli-állatokon észlelt indexekhez viszonyított %-os növekedését közöljük. 40 A fenti kísérleti körülmények között 10 mg/kg (2-izopropil-3-indolil)-(3-piridil)-keton, illetve (2-izopropil-3--indolil)-(4-piridil)-keton alkalmazásával 5%-os, illetve 10%-os indexnövekedést észlelünk. 100 mg/kg (2-n-propil-3-indolil)-(2-piridil)-keton, illetve (2-fenil-3-indo-45 lil)-(3-piridil)-keton beadása esetén a fibrinolitikus index a kontrollokhoz viszonyítva 2%-kal, illetve 20%-kal növekedik. Az utóbbi eredmények és az 1. táblázat adatainak összevetéséből kitűnik, hogy az indol-váz nitrogén-50 atomjához kapcsolódó szubsztituens jelenléte a fibrinolitikus hatás szempontjából döntő jelentőségű tényező. Az (I) általános képletű vegyületek gyulladásgátló hatását Janssen módszerével [J. Pharm. Pharmacol. 16, 810 (1964)] patkányon vizsgáltuk. Gyulladáskeltő 55 anyagként karragenint használtunk. Nőstény patkányoknak orálisan beadjuk a vizsgálandó hatóanyagot, majd 1 óra elteltével az állatok bal hátsó lábainak talpinába 0,05 ml 1%-os karragenin-szuszpenziót injektálunk. A karragenin-injekció beadása 60 előtt, illetve 3 órával az injekció beadása után plethysmograffal megmérjük az állatok hátsó lábának térfogatát. A kontroli-kísérletben az állatokat a fentivel azonos módon kezeljük, az állatoknak azonban nem adunk hatóanyagot. A gyulladásgátló hatást a kezelt 65 állatcsoportban meghatározott ödéma-térfogatnak a 2
