166718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a prosztaglandin -F2alfa alkoxialkil-analógjainak előállítására
166718 tografáljuk; etilacetátot tartalmazó metilénkloridot alkalmazunk eluálószerként és így az eluátumból fehér színű szilárd termékként kapjuk a megfelelő telítetlen ketont; Rf = 0,6 (etilacetát és benzol 1: 1 arányú elegyében). 5 500 mg fenti módon kapott telítetlen ketont 20 ml 1,2-dimetoxietánban oldunk és ehhez az oldathoz 0 °C hőmérsékleten 1,5 ml 1,2-dimetoxietános 0,5 mólos cinkbórhidrid-oldatot adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 30 percig keverjük, majd telített, vizes nátrium- 10 hidrogéntartarát-oldatot adunk hozzá a pezsgés megszűnéséig. Az elegyhez ezután 100 ml etilacetátot adunk, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldat és víz 1: 1 arányú elegyével mossuk, majd szárítjuk. Az oldószereket elpárologtatjuk; mára- 15 dékként a telítetlen alkohol-epimerek elegyét kapjuk; Rf = 0,3 (etilacetát és benzol 1: 1 arányú elegyében). 500 mg fenti telítetlen alkohol epimer-elegyet 140 mg finoman porított vízmentes káliumkarbonát hozzáadásával, 10 ml metanolban 2 óra hosszat élénken kever- 20 jük. Az elegyhez ezután 2,1 ml n sósavoldatot, majd 50 ml etilacetátot adunk. A szerves oldószeres réteget elkülönítjük, előbb telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, majd telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, azután szárítjuk, majd az oldószereket 25 elpárologtatjuk. A maradékot 20 g „Florisil" adszorbensen kromatografáljuk. Először éterrel történő eluálással távolítjuk el a kísérő termékeket, majd etilacetáttal eluálunk és így a C—15 epimer diolok elegyét kapjuk; Rf = 0,2 (etilacetátban). 30 316 mg fenti diol epimer-elegyet 3 ml diklórmetánban oldunk és ehhez az oldathoz nitrogén-légkörben először 1,2 ml frissen desztillált 2,3-dihidropiránt, majd 0,1 ml tetrahidrofurános 1%-os vízmentes toluol-p-szulfonsav-oldatot adunk. 35 10 perc múlva 3 csepp piridint adunk hozzá, majd 50 ml etilacetátot adunk az elegyhez. Az így kapott oldatot először telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, majd telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, azután szárítjuk. Az oldószereket elpárolog- 40 tatjuk, maradékként az epimer bisztetrahidropiranil-éterek elegyét kapjuk tiszta olajszerű termék alakjában; Rf = 0,6 (etilacetátban). 420 mg fenti bisztetrahidropiranil-éter epimer-elegyet 10 ml vízmentes toluolban oldunk, majd ehhez az oldat- 45 hoz nitrogén-légkörben, — 78 °C hőmérsékleten hozzáadunk 1 ml toluolos, 2,2 millimól/ml koncentrációjú diizobutilalumíniumhidrid-oldatot. 15 perc múlva a reakciót 3 ml metanol cseppenkint történő hozzáadása útján megszakítjuk. 50 15 perc múlva — miközben a reakcióelegyet szobahőmérsékleten állni hagyjuk — 25 ml 1:1 telített nátriumklorid-oldat-víz elegyet adunk hozzá, majd 3 x 50 ml etilacetáttal extraháljuk. Az elkülönített etilacetátos kivonatokat egyesítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, szárítjuk, majd az oldószereket elpárologtatjuk. Maradékként a 2,3,3«ß,6aß-tetrahidro-2-hidroxi-4ß-[4-n-pentiioxi-3-(tetrahidropiran-2--iloxi)-l-transz-butenil]-5a-(tetrahidropiran-2-iloxi)-ciklopenteno[b]furán epimerjeinek elegyét kapjuk; Rf = 0,4 (etilacetát és benzol 1: 1 arányú elegyében). 1,11 g finoman porított (4-karboxibutil)-trifenilfoszfónium-bromidot vákuumban 1 óra hosszat melegítünk 100 °C hőmérsékleten. Az evakuált reakcióedényt száraz nitrogén-gázzal telítjük, a szilárd anyagot 5 ml dimetilszulfoxidban oldjuk és az oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre. Ehhez az oldathoz azután hozzácsepegtetünk 2,35 ml dimetilszulfoxidos 2 mól-os metánszulfinilmetilnátrium-oldatot, majd hozzáadjuk 400 mg fenti módon kapott ciklopenteno[b]furán-bisztetrahidropiranil-éter 10 ml dimetilszulfoxid és 2 ml benzol elegyével készített oldatát. Az oldatot 3 óra hosszat keverjük, majd az oldószereket csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, 40 °C alatti hőmérsékleten. A maradékot 10 ml víz és 10 ml etilacetát kétfázisú elegyével rázzuk, majd a fázisokat szétválasztjuk, a vizes fázist 2 x 10 ml etilacetáttal extraháljuk és az etilacetátos kivonatokat kiontjuk. Az így extrahált vizes oldatot 2 n vizes oxálsav-oldattal 3—4 pH-értékre savanyítjuk, majd éter és 40—60 °C forráspont-tartományú petroléter 1: 1 arányú elegyével ötször extraháljuk, mindenkor 10 ml oldószerelegy alkalmazásával. Az egyesített szerves oldószeres kivonatokat telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk és szárítjuk. Az oldószereket azután elpárologtatjuk; maradékként tiszta olajszerű termék alakjában kapjuk a 9<x-hidroxi-16-n-pentiloxi-l la,15-bisz(tetrahidropiran-2-iloxi)-17,18,19,20-tetranor-5-cisz-13-transz-prosztadiénsavat; Rf = 0,5 (etilacetátban). 2. példa Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg, de különféle egyéb R5 -csoportokat tartalmazó tetrahidropiranil-éterekkel; ilymódon az alábbi táblázatban felsorolt (XI) általános képletű termékeket kapjuk 30% és 50% közötti hozammal. (A táblázatban az egyébként azonos szerkezetű vegyületeket az R5 helyén álló helyettesítő megadásával jellemeztük.) Ugyancsak jellemeztük a táblázatban a 2-oxo-3-n-pentiloxipropilfoszfonsav-dimetilészter helyett alkalmazott egyéb foszfonát-reagenseket, valamint a közbenső termékként kapott enon-vegyületeket is. A tömegspektrumok mérésének céljaira a kapott vegyületeket tetra-(trimetil-szilil)-származékokká alakítottuk át. Egyéb jellemző Izomer (a) Tömegspektrum Foszfonát Enon Re Egyéb jellemző Izomer (a) Foszfonát op.: °C talált számított n-propil— elegy M+ = = 644,3777 644,3781 110/0,1 81—82 n-butil•— elegy M+ = = 658,3941 658,3938 130/0,3 95—96 izobutilnp. kp. M+ = = 658,3888 M+=658 658,3938 111/0,15 (b)
