166705. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sziliciumot vagy germániumot tartalmazó heterociklusos nitrogén-vegyületek előállítására

3 166705 4 E reakció első lépéseként a 4,4-dimetil-4-szila-ciklo­hexanont rövidszénláncú alkil-cianoacetáttal, például etil-cianoacetáttal kondenzálják. így 4,4-dimetil-4-szila­-ciklohexilidén-cianoacetátot és vizet kapnak. A reagál­tatást szerves oldószerben, így például benzolban vagy toluolban, katalizátorként például ecetsavat és ammóni­umacetátot alkalmazva, végzik. A reakció ideje 2—24 óra, hőmérséklete lehet például az oldószer forráspont­jának megfelelő hőmérséklet. A második reakciólépésben a 4,4-dimetil-4-szila­-ciklohexilidén-cianoacetátot káliumcianiddal kezelve a megfelelő dinitrillé alakítják, majd a kapott dinitrilt koncentrált sósavval visszafolyató hűtő alkalmazásával forralják és így 4,4-dimetil-4-szila-ciklohexán-l-karboxi­-1-ecetsavvá hidrolizálják. A káliumcianiddal végzett reagáltatást könnyen végezhetik szerves oldószerben, így például etilalkoholban 20—30 C°-on. A reakcióidő 12—36 óra. A harmadik lépésben a második reakciólépés kar­boxilált termékét visszafolyató hűtő alkalmazása mellett valamilyen arihidriddel, így például ecetsavanhidriddel forralják. így a második lépés karboxilált termékének anhidridjét és ecetsavat kapnak. E reakció ideje 15 perc­től 4 óráig terjed. A negyedik reakciólépésben a kapott anhidridet di­metilamino-propilaminnal reagáltatják és így N-dimetil­amino-propil-8,8-dimetil-8-szila-2-azaspiro[5.4]dekán­-1,3-diont és vizet kapnak. A reakció hőmérséklete 150—200 C°, ideje 30 perc—2 óra. Oldószer használata ez esetben nem szükséges. A reakció lefolyását az 1. reakcióvázlatban mutatjuk be. Az 1. reakcióvázlatban kapott D képletű diont redu­kálószerrel, így például lítium-alumínium-hidriddel ke­zeljük és így a megfelelő I képletű azaspirán végterméket, azaz N-dimetilamino-propil-8,8-dimetil-8-szila-2-aza­spiro[5.4]dekánt kapunk. A redukcióhoz bármely, ön­magában ismert redukálószert használhatunk. A reakció foganatosítására oldószerként előnyösen vízmentes éter használható. Ha az V általános képletben n értéke 1, akkor a meg­felelő azaspirodiohok a III általános képlettel — ahol R 1 , R 2 , R 3 , R 4 , R 5 , y és X jelentése a fenti — jellemez­hetők. A III általános képletű azaspirodionok előállíthatók ugyanabból a kiindulási anyagból, mint a II általános képletű azaspirodionok, azonban ez esetben 5 reakció­lépésre van szükség. Az első reakciólépésben a 4,4-dimetil-4-szila-ciklo­hexanont egy (E) 3 P—CH 2 —D általános képletű szubsz­tituált szerves foszforvegyülettel — ahol E 1—4, elő­nyösen 2 szénatomos alkil-csoportot, míg D —COOE vagy —CN csoportot jelent — reagáltatják, azaz a Wittig-reakciót foganatosítják. Például trietil-foszfono­-acetát használata esetén etil-4,4-dimetil-4-szila-ciklo­hexilidén-acetátot kapnak. Az utóbbi vegyületet nát­rium-etilát jelenlétében előnyösen 1—4 szénatomos alkil­-csoportot tartalmazó alkil-cianoacetáttal reagáltatják, így például etil-cianoacetáttal dietil-4,4-dimetil-4-szila­-ciklohexán-l-(cianoacetát)-acetátot kapnak. Az így előállított diacetátot koncentrált sósavval forralják visszafolyató hűtő alkalmazása mellett és így a megfelelő diecetsavvá hidrolizálják. A diecetsavat ezután vissza­folyató hűtő alkalmazásával valamilyen anhidriddel együtt forralják és dimetilamino-propilaminnal reagál­tatják az előző foganatosítási mód harmadik és negyedik reakciólépésében ismertetett módon. így végül N-dimetil­amino-propil-9,9-dimetil-9-szila-3-azaspiro[5.5]unde-5 kán-2,4-diont kapnak. Előállítását a 2. reakcióvázlatban mutatjuk be képletszerűen. A 2. reakcióvázlat szerinti J képletű diont az I képletű végtermék azaspiránná, azaz N-dimetilamino-propil­-9,9-dimetil-9-szila-3-azaspiro[5.5]undekánná redukál-10 juk az előző foganatosítási módnál ismertetett módon. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a megfelelő I általános képletű ger­mánium-vegyületek állíthatók elő, ha kiindulási anyag­ként 1—4 szénatomos alkil-csoportokat tartalmazó 15 dialkil-germanidot, előnyösen dimetil- vagy dietil-ger­manidot használunk. (Gyártja a Toegepast Natuurwe­tenschappeljik Onderzock intézet, Hollandia.) A di­alkil-germanidot metil-akriláttal kondenzáljuk, és a ka­pott dialkil-germánium-dipropionsavésztert csökkentett 20 nyomáson desztillálással elkülönítjük. Az így tisztított dipropionsavésztert gyűrűzárási reakciónak vetjük alá úgy, hogy szerves oldószerben kálium-terc-butiláttal kezeljük, majd ezt követően 20%-os kénsavval vissza­folyató hűtő alkalmazása mellett forralva a ciklizált 25 vegyületet hidrolizáljuk és dekarboxilezzük. így 4,4--dialkil-4-germa-ciklohexanont kapunk, melyet az ana­lóg szilikonvegyülettel azonos módon a megfelelő di­savvá alakítunk. A keton előállítását a 3. reakcióvázlat­ban mutatjuk be. 30 Az I általános képletű azaspiránok átalakíthatók a megfelelő IV általános képletű savaddíciós vagy bisz­kvaterner sókká, ahol R1, R 2 , R 3 , R 4 , R 5 , X, y és n jelen­tése a fenti, míg Q hidrogénatomot vagy 1—4 szénato-35 mos alkil-csoportot jelent és Z jelentése valamilyen nem mérgező anion, így például jodid-, klorid-, acetát-, bromid-, szulfát-, pamoát-, perklorát-, tetraoxiadipinát-, szukcinát-, citrát- vagy foszfátion. Általában a vízben és más, farmakológiailag elfogadható oldószerben old-40 ható nem mérgező sókat használnak terápiai célokra, minthogy ezek a sók oldott állapotban könnyen adagol­hatok és a szervezetbe juttathatók. Azonban a felsorol­takon kívül más nem mérgező, farmakológiailag elfo­gadható sók is használhatók. 45 Az I általános képletű szabad bázisok és savaddíciós sóik — mint azt már korábban említettük — farmako­lógiailag aktív vegyületek, így citotoxikus hatást mutat­nak lymphosarcomas emberi szövettenyészetek sejt-50 jeivel, mellrákos sejtekkel és prostata-rákos sejtekkel szemben 1—5 gamma/ml tenyészetnél nem nagyobb dózisban. A jelenleg is folyó klinikai vizsgálatok tanú­sága szerint áttételes rákban (lymphosarcoma, mellrák és tüdőrák) szenvedő betegek klinikai kezelése N-dime-55 tilaminopropil-8,8-dietil-8-germa-2-azaspiro[5.4]dekán­nal az áttételek visszahúzódását és a tumorok visszafej­lődését eredményezte káros mellékhatások nélkül. Az alkalmazott dózis intramuscularis injekció formájá­ban 25 mg, 48 órás intervallumokban. Az I általános 60 képletű vegyületek bisz-kvaterner sói pedig — mint azt már korábban említettük — különböző erősségű szim­patikus és paraszimpatikus ganglionális blokkoló hatást fejtenek ki. A találmányt az alábbi példákkal közelebbről meg-65 világítjuk. 2

Next

/
Thumbnails
Contents