166687. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8-benzofuril-alkil-1,3,8- triazaspiro (4,5)dekánok előállítására

7 166687 8 mot egy aminocsoportot; vagy egy-egy funkcionálisan módosított hidroxilcsoportot jelent, emellett a Z és R5 szubsztituensek közül csak egyik jelenthet oxocsoportot — kondenzálunk, vagy d) valamely (VII) általános képletű vegyület dehidro­és/vagy hidroxil származékát — ahol alkls alk 2 , Ph, R a , R2 , R 4 , R 5 , R 6 jelentése a fenti és W egy HO—C—R3 általános képletű, szabad vagy reakcióképes, funkcioná­lisan átalakított csoportot jelent, illetve egy —CH—R3 képletű csoportot képvisel, ha a 2-helyzetű szénatomok­nak legalább egyikéből kettőskötés indul ki — reduká­lunk és kívánt esetben a kapott vegyületet egy másik találmány szerinti vegyületté alakítjuk át, vagy a kapott vegyületet sójává, acil származékává, N-oxidjává, vagy kvaterner-ammónium vegyületeivé alakítjuk át és/vagy kívánt esetben a kapott sót szabad vegyületté alakítjuk át, és/vagy kívánt esetben a kapott izomerek vagy ra­cemátok keverékét az egyes izomerekre és racemátokra választjuk szét és/vagy kívánt esetben a kapott racemá­tot optikai antipódjaira választjuk szét. Reakcióképes észterezett hidroxilcsoport lehet a fent megnevezett kiindulási anyagokban kiváltképpen egy erős ásványi savakkal vagy szulfonsavakkal, pl. kénsav, metán-, etán-, benzol-, p-toluol- vagy kámforszulfonsav, különösen halogénhidrogén savakkal, pl. sósavval vagy brómhidrogénnel észterezett hidroxilcsoport. A Zszubsz­tituenst rövidszénláncú alkoholokkal vagy glikolokkal, pl. metanol, etanol vagy etilénglikollal éterezett hid­roxilcsoportokkal képezzük. A fent megnevezett aminők és iminek fémsói kiváltképpen alkálifémsók, pl. lítium-, nátrium vagy káliumsók lehetnek. A fent nevezett reakciókat önmagában ismert módon végezzük, hígítószerek jelenlétében illetve távollétében, kiváltképpen olyanokban, melyek a reagensekkel szem­ben közömbösek és ezeket oldják. Alkalmazunk kata­lizátorokat, kondenzációs-, illetve redukálószereket és/vagy a reakciót közömbös atmoszférában, hűtés köz­ben, szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékle­ten, normál vagy magasabb nyomáson hajtjuk végre. A kondenzálószereket az a), b) és c) alatt nevezett reakciókban részesítjük előnyben. Ha valamilyen reak­cióképes észter- vagy savszármazékot alkalmazunk, a kondenzálószerek bázisos reagensek lehetnek, pl. alkálifém — vagy alkáli-földfém-karbonátok-hidroxi­dok vagy —, rövidszénláncú alkanolátok, mint nát­rium-, kálium- vagy kalcium-karbonát, nátrium- vagy káliumhidroxid, nátrium- vagy kálium-metilát vagy -etilát, azonban lehetnek szerves nitrogénbázisok is, pl. alifás vagy aromás tercier aminők, mint tri-(rövidszén­láncú)-alkilamin, pl. trietilamin; piridin vagy kollidin. Ha a c) pontban jelzett kondenzációs reakcióban acetá­tokat alkalmazunk, előnyösen használhatunk savas szereket, pl. a fent megnevezett erős ásványi savak vagy szulfonsavak bevezetésével. Ac) reakció szerint végre­hajtott kondenzáció, melynek során a Z = C = R5 képlet formamidot jelent, különösen előnyös. Ezt a reagenst legalább 2 mól ekvivalens mennyiségben alkal­mazzuk, hogy az (I) általános képletű vegyületet, ammóniát és széndioxidot kapjunk. Az eljárás változatok c) pontja szerinti redukció előnyösen végezhető katalitikusan aktivált vagy nascens hidrogénnel, pl. hidrogénnel, platina-, palládium- vagy nikkelkatalizátor jelenlétében, vagy olyan hidrogénnel, melyet alkoholoknak vagy gyenge savaknak fémekre való hatása által kapunk, pl. rövidszénláncú alkoholok­nak könnyűfémekre, mint alkáli fémekre vagy azok 5 amalgámjaira való hatása útján, vagy rövidszénláncú­-alkánkarbonsavaknak útján. Redukálószerként elő­nyösen alkalmazhatunk komplex könnyűfémhidrideket pl. alkálifém-alumíniumhidridet, vagy alkálifém-bór­hidridet, mint lítium-alumíniumhidrid, vagy nátrium-10 -bórhidrid, adott esetben valamilyen Lewis-féle sav, pl. alumíniumklorid jelenlétében. A kapott vegyületeket önmagában ismert módszerek­kel az I általános képletű vegyület értelmezési tartomá­nyán belül más vegyületekké alakíthatjuk át. így pl. 15 a kapott szekunder aminokat a megfelelő alkoholok reakcióképes észtereivel, pl. rövidszénláncú alkoholoké­val reagáltathatjuk. A kapott szekunder aminokat azon­ban acilezhetjük is. Ehhez pl. valamilyen megfelelő sav reakcióképes funkciós származékát alkalmazhatjuk, pl. 20 savhalogenideket vagy -anhidrideket. Másrészt a kapott savszármazékokat pl. észter vagy amid, pl. savas vagy bázisos hidrolizálószerekkel hidrolizálhatjuk, továbbá a ketont vagy amidot a megfelelő a-hidroxialkil-1,2--fenilén vegyületekké illetve rövidszénláncú alkilamino-25 vagy -imino vegyületekké redukálhatjuk, pl. komplex könnyűfémhidridekkel, mint nátriumbórhidrid, ill. líti­um-alumíniumhidrid. Továbbiakban a kapott tercier aminokat, kiváltképpen hidrogénperoxidos vagy per­karbonsavas kezeléssel, mint pl. perecetsav vagy per-30 benzoesav, N-oxidokká átalakíthatjuk, vagy pl. rövid­szénláncú-alkilhalogenidekkel vagy -szulfonátokkal, pl. -kloridokkal-, -bromidokkal-, -jodidokkal vagy p­-toluolszulfonátokkal kvaterner vegyületeket képezhe­tünk. 35 Az eljárás reakciókörülményeitől függően a végter­méket szabad formában vagy adott esetben a találmány körébe tartozó savaddíciós sók formájában kapjuk. A kapott sókat, önmagában ismert módszerekkel, mint alkalikus anyagokkal vagy ioncserélővel, szabad vegyü-40 letekké alakíthatjuk. Másrészt a kapott szabad bázisok szerves vagy szervetlen savakkal sókat képezhetnek. Savaddíciós sók előállítására elsősorban olyan savak alkalmazhatók, amelyek terápiásán alkalmazható sókat alkotnak. Ilyen savak lehetnek pl. szervetlen savak, mint 45 az erős ásványi savak, pl. halogén hidrogénsavak, mint a sósav, vagy brómhidrogén, továbbá kénsav, foszfor­sav, vagy perklórsav; szerves savak, pl. karbonsavak vagy szulfonsavak, mint hangyasav, ecet-, propion-, borostyánkő-, glikol-, tej-, alma-, borkő-, citrom-, asz-50 korbin-, maiéin-, hidroxi-malein-, piroszőlősav; fenil­ecet-, benzoe-, p-aminobenzoe-, antranil-, p-hidroxi­-benzoe-, szalicil-, vagy p-amino-szalicilsav, embonsav, nikotinsav, metánszulfon-, etánszulfon-, hidroxietán­szulfon-, etilénszulfon-, halogénbenzolszulfon-, toluol-55 szulfon-, naftalinszulfonsavak, vagy szulfanilsav, illetve ciklohexil-szulfaminsav; metionin, triptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyület ezen és egyéb sói, pl. pikrátok, a kapott szabad vegyületek tisztítására is szolgálhatnak azáltal, 60 hogy a szabad vegyületből sót képezünk, ezt elválaszt­juk, majd a sót megbontva a szabad vegyületet ismét visszaalakítjuk. Az új vegyület szabad formája és savaddíciós só formája közötti szoros összefüggés következtében az 65 eddig elmondottakban és az ezután következőkben cél-4

Next

/
Thumbnails
Contents