166584. lajstromszámú szabadalom • Elektrolit, valamint eljárás fémek elektrolitikus ónozására
MAGYAR SZABADALMI 166584 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS jMjjB^ «9 Bejelentés napja: 1972. V. 19. (11—96) Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/14 •^Mr Közzététel napja: 1974. XI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. IX. 30. - -^Feltalálók: Vitinya Ingrida Alexandrovna vegyész, Purin Bruno Andreevich vegyész, Riga, Szovjetunió Tulajdonos: Institut Neorganicheskoi Khimii Akademii Nauk Latviiskoi SSR, Riga, Szovjetunió Elektrolit, valamint eljárás fémek elektrolitikus ónozására i A találmány tárgya új összetételű elektrolit fémek, illetve fémfelületek elektrolitikus ónozására, valamint eljárás az új összetételű elektrolitban végzett ónleválasztásra. Ismeretes olyan, elektrolitikus ónozáshoz alkalmaz- 5 ható elektrolit, amely egy, az ónnal komplexet képző vegyületből, káliumpirofoszfátból, hidrazinhidrokloridból, szekunder alkilszulfátból és zselatinból áll (217 850 számú szovjet szerzői tanúsítvány, IPK C23d). A fenti elektrolit alkalmazásával a kezelendő felü- 10 létre ón 3,5—6,0 A/dm2 áramsűrűséggel leválasztható, és így jó minőségű bevonat kapható. A fenti elektrolit azonban oxidációval szemben nem kielégítően ellenálló, felhasználhatósága ugyanakkor legfeljebb egy hónap időtartamú, ezért az oldatot gyak- 15 ran szükséges újabb vegyszer adagolással beállítani. Továbbá a fenti elektrolit alkalmazása nem teszi lehetővé, hogy nagy katód- és anódáramsűrűséggel elektrolizáljanak. A találmány célja nagyobb termelékenység érdekében 20 olyan elektrolit kifejlesztése, mellyel jó minőségű elektrolitikus ónbevonat képezhető az elektrolit használati idejétől függetlenül, továbbá az elektrolitikus leválasztás folyamata nagy sebességgel végezhető. Az általunk kidolgozott elektrolithoz a találmány sze- 25 rint 0,136—0,148 s% koncentrációban alkenil-borostyánkősav valamely I általános képletű acilezett poliglicerid-származékát — ahol — R és Rx 8—10 szénatomot tartalmazó alkenil-csopprtot jelent, vagy R 6—12 szénatomot tartalmazó 30 alkenil-csoportot, míg Rx 8—16 szénatomot tartalmazó alkenil-csoportot jelent, továbbá — x és y értéke együtt 8 —• adagoljuk, és ezáltal a fenti hátrányokat kiküszöböljük. Célszerűen az elektrolit hidrazinhidrokloridot és az alkenil-borostyánkősav valamely I általános képletű acilezett poliglicerid-származékát 40—50 : 1 súlyarányban tartalmazza. A bevonandó tárgyakat az elektrolitban 0—285 m/perc sebességgel mozgatva az elektrolitikus ónozást 6—70 A/dm2 áramsűrűséggel 20—60 C°-on hajtjuk végre. A találmány szerinti elektrolitot alkalmazó eljárás lehetővé teszi az elektrolitikus leválasztás üzemeltetési körülményeitől függően fényes, félfényes és matt ezüstös fehér bevonatok kialakítását. A íkapott bevonatok struktúrája kompakt és finomkristályos, nagy strukturális stabilitást mutatnak, és korrózióállónak bizonyultak klímakamrában trópusi klimatikus viszonyoknak, azaz maximum 40 C° ± 2 C° hőmérsékletnek és 95 ± 3% relatív levegő-páratartalomnak kitéve. Az ónozott felületek megőrzik forraszthatóságukat mind —50 C°-on 500 órás, mind —150 C° és —196 C° közötti hőmérsékletingadozások mellett 30 napos, korróziós kamrában végzett tárolás után. Kémiai összetételük következtében a bevonatok kisebb arányban tartalmaznak szennyező elemeket, így rezet és bizmutot (kevesebb, mint 10"3 s%), valamint ólmot (kevesebb, mint 10" 2 s%). 166584 1
