166552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinecetsav-származékok előállítására

5 166552 6 A reakciót előnyösen közönséges vagy magasabb hőmér­sékleten, például 20 C° és 120 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Egy különösen előnyös foganatosítási módnál úgy járunk el, hogy a kiindulási anyagként használt diazo­keton oldatát lassan adjuk ezüstnitrát és nátriumtio­szulfát vizes oldatához vagy ezüst oxid vizes nátrium­szulfátoldattal készült szuszpenziójához és a vizes oldat illetve szuszpenzió hőmérsékletét 60—70 C°-on tartjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy a diazoketon alkoholos, pl. rövidszénláncú alkanolos oldatához az alkohol forrás­pontjának hőmérsékletén részletekben frissen készített ezüstoxidot adunk, egészen addig, amíg nitrogénfejlődés már nem tapasztalható. Egy további eljárásváltozat szerint a találmány szerin­ti vegyületek úgy állíthatók elő, hogy valamely IV álta­lános képletű aldehidet — ahol Ar, R2 és R 3 jelentése a fenti — oxidálunk. Az oxidációt a szokásos oxidációs módszerek segít­ségével, pl. előnyösen megfelelő katalizátor, pl. ezüst-, mangán-, vas- vagy kobaltkatalizátor jelenlétében, tiszta vagy levegő alakjában alkalmazott oxigénnel, vagy oxidálószerekkel, mint hidrogénperoxiddal vagy egy nitrogénoxiddal, oxidáló savakkal vagy azok sóival, mint hipohalogénes savakkal, perjódsavval, salétrom­savval, perkarbonsavakkal vagy megfelelő sóikkal, mint alkálifém sóikkal, pl. nátriumhipoklorittal vagy nátrium­perjodáttal, perecetsavval, perbenzoesawal vagy mono­perftálsavval, nehézfémsókkal vagy -oxidokkal, mint alkálifém — pl. nátrium- vagy káliumkromáttal vagy permanganátokkal, króm(III)- vagy réz(II)-sókkal, pl. -halogenidekkel vagy -szulfátokkal vagy ezüst-, higany-, vanádium(V)-, króm(VI)- vagy mangán(IV)-oxidokkal savas vagy alkalikus közegben — lehet végrehajtani. Ezenkívül az oxidációt elektrokémiai úton is végezhet­jük. Az oxidációt előnyösen olyan oldószerek jelenlétében végezzük, melyek a használt oxidálószerekkel szemben stabilak. Ilyen oldószerek például a víz vagy ketonok, mint rövidszénláncú ketonok, pl. aceton vagy metilke­ton; rövidszénláncú alkánkarbonsavak, mint ecetsav; szénhidrogének, mint benzol; klórozott szénhidrogének, mint klórbenzol, széntetraklorid vagy tetraklóretán; továbbá nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, mint piridin. A reakciót csökkentett, közönséges vagy magasabb hőmérsékleten, pl. kb. —10 C° és 100 C° kö­zötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az aldehid, kiindulási anyag in situ is képezhető, ha egy olyan IV általános képletű vegyületből indulunk ki, melyben az aldehidcsoport helyén valamely azzá átala­kítható csoport, pl. halogénmetilcsoport van, mely oxi­dációval aldehiddé alakítható. Közbenső termékekként ilyenkor a fenti aldehid kiindulási anyagot kapjuk meg. Egy további eljárásváltozattal a találmány szerinti vegyületek úgy állíthatók elő, hogy valamely V általános képletű vegyületet — mely képletben Ar, R2 és R 3 jelen­tése a fenti — dekarboxilezünk. A dekarboxilezést úgy végezzük, hogy a kiindulási anyagot egy oldószer és/vagy egy katalizátor jelenlétében hevítjük. Oldószerként víz mellett egy, előnyösen magasabb forráspontú szerves oldószert — mint alkoholt, pl. rövidszénláncú alkoholt, így etanolt; többértékű alko­holt, mint rövidszénláncú alkándiolt vagy -trióit, pl. glicerint vagy glikolt; éterszerű oldószert, mint di-(rövid­szénláncú)-alkilétert, pl. dibutilétert, etilénglikol- vagy dietilénglikol- mono- vagy di-(rovidszénláncú)-alkilétert, mint etilénglikolmonometilétert, etilénglikoldimetilétert, dietilénglikolmonometilétert vagy dietilénglikoldimetil-5 étert vagy diarilétert, pl. difenilétert; folyékony nitro­géntartalmú bázisokat, mint rövidszénláncú alkilamint, pl. trietilamint, etildiizopropilamint, dicikloalkil-(rövid­szénláncú)-alkilamint, mint diciklohexil-metilamint, aril-(rövidszénláncú)-alkilamint, pl. dimetilanilint; adott 10 esetben szubsztituált nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületeket, pl. piridint, pikolint vagy kollidint, továb­bá kinolint, folyékony amidokat, mint rövidszénláncú alkánkarbonsavak di-(rövidszénláncú)-alkilamidjait, pl. dimetilformamidot vagy dimetilacetamidot — hasz-15 nálunk. Katalizátorként például réz vagy rézsók, mint réz(I)-klorid használható. A reakciót magasabb hőmér­sékleten, például 50 C° és 250 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az I általános képletű vegyületek, továbbá e vegyüle-20 tek sói úgy is előállíthatók, hogy valamely VI általános képletű vegyületet — ahol Ar, R2 és R 3 jelentése a fenti, Hal pedig egy halogénatomot jelent — széndioxiddal reagáltatunk. A reakciót előnyösen egy oldószerben, mint valamely 25 iners, szerves oldószerben, pl. egy alifás vagy aromás szénhidrogénben, például pentánban, benzolban vagy toluolban;,továbbá szénhidrogénelegyben, mint petrol­éterben vagy ligroinban; legelőnyösebben azonban fent nevezett éterszerű oldószerek egyikében végezzük. A re-30 akciót csökkentett vagy magasabb hőmérsékleten, pl. —80 C° és +100 C° közötti — előnyösen 0° és 40 C° közötti — hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti új vegyületek úgy is előállíthatók, hogy valamely VII általános képletű amint — ahol R3 35 és Y jelentése a fenti — egy VIII általános képletű kar­bonil-vegyülettel — mely képletben Ar és R2 jelentése a fenti — kondenzálunk. A kondenzációt Doebner—Miller módszere szerint előnyösen savak — így ásványi savak, pl. halogénhidro-40 génsavak, mint sósav; oxigéntartalmú savak mint fosz­forsav vagy kénsav; erős szerves savak mint, adott esetben szubsztituált rövidszénláncú alkil- vagy benzolszulfonsa­vak.pl. toluolszulfonsav vagy trifluormetánszulfonsav; továbbá Lewis-féle savajc, mint pl. cink-, bór-, alumíni-45 um-, titán-, ón-, foszfor-, antimon- és vas-halogenidek, így cinkklorid, továbbá bórtrifluorid, alumíniumkloridí titán(I V)-klorid, ón(IV)-klorid, foszfor- vagy antimon (V)* -klorid vagy vas(III)-klorid jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót előnyösen egy oxidálószer, így valamely 50 szerves nitrovegyület, pl. adott esetben szubsztituált nitrobenzol, így nitrobenzol vagy o-nitrobenzoesav; egy magas oxidációfokú átmenetifém-só, pl. vas(III)­-klorid; egy oxidáló sav, mint arzénsav; vagy egy halo­gén, mint jód jelenlétében végezzük. Előnyösen egy hígí-55 tószer vagy egy folyékony kondenzálószer, mint oldó­szer jelenlétében és magasabb hőmérsékleten, pl. 50 C° és 250 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. Egy további eljárásváltozat szerint a találmány sze­rinti új vegyületek úgy is előállíthatók, hogy valamely 60 VII általános képletű amint — ahol R3 és Y jelentése a fenti — egy IX általános képletű karbonsavval — ahol R2 jelentése a fenti — és valamely X általános képletű ketonnal — ahol Ar jelentése a fenti — kondenzálunk. A kapott vegyületek — önmagában ismert módon — 65 egymásba átalakíthatók. így pl. a kapott szabad savakat 3

Next

/
Thumbnails
Contents