166549. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamino-CEF-3-EM-4-karbonsav-vegyületek előállítására

15 166549 16 gú tartományban, nagynyomású higanygőzlámpát alkalmazunk, ahol szűrőként Pyrex üveget használunk. A második esetben, pl. kb. 254 nm fűhullámhossz-tartományban alacsonynyomású higanygőzlámpát alkalmazunk. A besugárzási reakciót valamely megfelelő poláros vagy apoláros szerves oldószer, vagy valamely oldószerkeverék jelenlétében végezzük, ilyen oldószerek például adott esetben halogénezett szénhidrogének, így adott esetben klórozott rövidszénláncú alkánok, így pl. metilénklorid, vagy adott esetben klórozott benzolok, pl. benzol, továbbá alkoholok, így rövidszénláncú alkanolok, pl. metanol, vagy ketonok, így rövidszénláncú alkanonok, pl. aceton. A reakciót előnyösen szobahőmérsékleten vagy szükség esetén hűtés közben, általában iners gáz-, pl. nitrogénatmoszférában végezzük. A —C( = O)—Ro észterezett karboxilcsoportot valamely savas szerrel, főképpen savval, így valamely erős szerves karbonsavval, pl. adott esetben szubsztituált, előnyösen halogénatomokat tartalmazó rövidszénláncú alkánkarbonsavval, így trifiuorecetsavval, továbbá hangyasavval, vagy valamely erős szerves szulfonsavval, pl. p-toluol-szulfonsavval végzett kezeléssel bonthatjuk meg. A reakció során általában a reakciókörülmények között folyékony savas reagens feleslegét hígítószerként alkalmazzuk és a reakciót szobahőmérsékleten vagy hűtés közben, pl. kb. - 20 C° (-10 C° hőmérsékleten végezzük. A —C( = O)—O—R0

észterezett karboxilcsoportot hidrolízissel, az Rj; gyök jelleg szerint gyengén savas vagy gyengén bázisos körülmények között is, pl. kb. 7—9 pH-értéken, így savval vagy megfelelő vizes puffer-, pl. foszfátpufferoldattal, vagy valamely alkálifém-, így nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonáttal, víz és előnyösen valamely szerves oldószer, így metanol vagy aceton jelenlétében bonthatjuk meg. A (IX) általános képletű vegyület —C( = O)—X és —C( = O)—O—Rf képletű észterezett karboxilcsoport -jai egymástól általában abban különböznek, hogy a —C( — O)—X képletű észterezett karboxilcsoport lehasításának körülményei között a —C( = O)—Rf képletű észterezett karboxilcsoport változatlan marad. Ha pl. a —C( = O)—X képletű észterezett karboxilcsoport kémiai redukálószerekkel, így cinkkel ecetsav jelenlétében hasítható észterezett karboxilcsoportot, pl. a —C( =0)—O—R? vagy a — C( = 0)—O—Rb0

képletű csoportokat jelenti — ahol RQ előnyösen 2,2,2-triklóretilgyököt és Ro elsősorban fenilacilcsoportot jelent — úgy a —C( = O)—O—Rj képletű észterezett karboxilcsoport pl. a megfelelő savval, így trifluorsavval megbontható —C( — 0)—O—R£ észterezett karboxilcsoportot, pl. a —C( = O)—O—Rj csoportot jelenti, ahol az Rf előnyösen terc-butilcsoport. A (X) általános képletű vegyület oxidációját meglepő módon valamely oxidáló szerves szulfoxid-vegyülettel, vízelvonó vagy vízfelvevő tulajdonságú szerek jelenlétében végezhetjük. Oxidáló szulfoxidvegyületekként elsősorban az alifás szulfoxid-vegyületek jönnek számításba, így a di-(rövidszénláncú)-alkilszulfoxidok, főképpen a dimetilszulfoxid vagy a rövidszénláncú alkilénszulfoxidok, pl. tetrametilénszulfoxid. Vízelvonó vagy vízfelvevő tulajdonságú szerek elsősorban a savanhidridek, főképpen a szerves, így alifás vagy aromás karbonsavak anhidridjei, pl. a rövidszénláncú alkánkarbonsavak anhidridjei, főképpen az ecetsavanhidrid, továbbá propionsavanhidrid, benzoesavanhidrid, valamint a szervetlen savak, főképpen a foszforsavak anhidridjei, így a foszforpentoxid. A fenti anhidrideket így elsősorban a szerves karbonsavak anhidridjeit, pl. az ecetsavanhidridet 5 előnyösen a szulfoxid oxidációs szerekkel kb. 1: 1 arányú keverékben alkalmazzuk. További vízelvonó vagy vízfelvevő szerek a karbodiimidek, elsősorban a diciklohexilkarbodiimid, továbbá diizopropilkarbodiimid, vagy keténimidek, pl. difenil-N-p-tolil-keténimid; ezeket a 10 reagenseket előnyösen savas katalizátorok, így foszforsavak vagy piridinium-trifluoracetát- vagy foszfát jelenlétében használjuk. Kéntrioxid ugyancsak alkalmazható vízelvonó vagy vízfelvevőszerként, mimellett a kéntrioxidot szokás szerint komplex alakjában, pl. piridinnel 15 alkotott komplex alakjában alkalmazzuk. A szulfoxid-oxidálószereket általában feleslegben alkalmazzuk. A reakciókörülmények között folyékony szulfoxid-vegyületek, főképpen a dimetilszulfoxid egyidejűleg pl. mint oldószerek szerepelhetnek; oldószer-20 ként használhatunk még iners hígítószereket, így adott esetben halogénezett szénhidrogéneket, előnyösen alifás vagy aromás jellegű szénhidrogéneket, így pl. benzolt vagy oldószerkeverékeket. A fenti oxidációs reakciót szükség esetén hűtés köz-25 ben, többnyire azonban szobahőmérsékleten, vagy kissé emelt hőmérsékleten, így kb. — 20 —(-100 C° hőmérséklethatárok között végezzük. Emellett a találmányi eljárás során a reakciókörülmények között képződő (IIb) általános képletű karboiúl-30 vegyületet izolálás nélkül, közvetlen gyűrűzárással (IIa) általános képletű 7-amino-cef-3-ém-4-karbonsav-vegyületté alakítjuk. A (Ha) általános képletű vegyületben az R° aminovédőcsoportot hidrogénnel helyettesítjük. így a szénsav-35 félészterek könnyen lehasítható acilgyökei önmagában ismert módon, pl. valamely terc-butiloxikarbonilcsoport trifiuorecetsavval végzett kezeléssel és valamely 2,2,2— triklóretoxikarbonil-, 2-jódetoxikarbonil- vagy fenaciloxikarbonilcsoport a megfelelő fémmel vagy fémvegyü-40 lettel, pl. cinkkel, vagy króm(II)-vegyülettel, így -kloriddal vagy -acetáttal, előnyösen a fémmel vagy fémvegyülettel naszcens hidrogént képező, hidrogént leadó szer, előnyösen víztartalmú ecetsav jelenlétében végzett kezeléssel lehasítható. Továbbá a (II) általános képletű 45 vegyületben — ahol a —C( = O)—O—R2

képletű karboxil-csoport előnyösen pl. észterezéssel, beleértve sziliezéssel vagy sztannilezéssel, pl. a megfelelő szerves halogénszilícium- vagy halogén-ón(IV)vegyülettel, így trimetilklórszilánnal vagy tri-n-butil-ónkloriddal végzett 50 reakció útján védett karboxilcsoportot jelent — valamely megfelelő R° acilcsoport — ahol az adott esetben jelenlevő szabad funkciós csoportok adott esetben ugyancsak védve vannak — valamely imidhalogenidet képező szerrel végzett kezeléssel, a képződött imidhalo-55 genidnek alkohollal történő reakciójával és a képződött iminoéter megbontásával lehasítható, mimellett a védett, pl. valamely szerves szililgyökkel védett karboxilcsoport már a reakció során szabaddá tehető. Az imidhalogenid-képző szerek, amelyekben a halo-60 génatom valamely elektrofil centrális atomhoz van kötve, mindenekelőtt savhalogenidek, így savbromidok és főképpen savkloridok. Ezek elsősorban a szervetlen savak, mindenekelőtt a foszfortartalmú savak savhalogenidjei, így foszforoxi-, foszfortri- és főképpen foszfor-65 pentahalogenidek, pl. foszforoxiklorid, foszfortriklorid, 8