166496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrokinazolinon-származékok előállítására

9 l-tetrahidropiran-2-il-metil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, op.: 186—187 °C; l-furfuril-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, op.: 190—190,5 °C; 1 -(1,4-benzodioxan-2-il-metil)-4-fenil-6-nitro-2( 1H)-kinazolinon, op.: 140—141 °C; l-(l-metil-2-piperidilmetil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)--kinazolinon; l-(2-piridilmetil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, op.: 175—176 °C; l-(2-tienil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, op.: 218—219 °C; l-tetrahidropirán-2-il-metil-4-(2-tienil)-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, op.: 208,5—209,5 °C; l-(3-piridilmetil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, op.: 204—205 °C. 3. példa 1,63 g 2-tetrahidrofurfurilamino-5-nitro-benzofenon, 3,0 g karbamidsav-etilészter és 0,2 g cink-klorid elegyét 190 °C hőmérsékletű olajfürdőben 2 óra hosszat melegítjük. Lehűlés után a reakcióelegyet kloroformban oldjuk és az oldhatatlan részt kiszűrjük. A kloroformos szűrletet először híg sósavval, majd vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, a maradékot éterrel mossuk és a nem oldódó terméket szűréssel elkülönítjük. Szárítás után l-tetrahidrofurfuril-4- fenil-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk, amely 150—152 °C-on olvad. Hozam: 0,3 g. 4. példa 1,63 g 2-tetrahidrofurfurilamino-5-nitro-benzofenon-imin, 6 ml trietilamin és 50 ml benzol elegyéhez 5— 10 °C hőmérsékleten, hűtés közben hozzácsepegtetünk 35 ml benzolos 10%-os foszgén-oldatot. Az elegyet azután szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékhoz 50 ml híg vizes nátriumkarbonát-oldatot és 50 ml kloroformot adunk és a fenti módon kapott maradékot mérsékelt keverés közben oldjuk, e kétfázisú folyadékelegyben. A szerves oldószeres fázist azután elkülönítjük, a vizes fázist további kloroformmal extraháljuk és a szerves oldószeres fázisokat egyesítjük. Az így kapott kloroformos oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk; eluálószerként kloroformot alkalmazunk. Az eluátumból kapott 1-tetrahidrofurfuril-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon 150—152 °C-on olvad. Hozam: 1,0 g. 5. példa 1,63 g 2-tetrahidrofurfurilamino-5-nitro-benzofenon-imin, 1 ml klórhangyasav-etilészter és 20 ml benzol elegyét 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Az oldószert azután csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk és kloroformmal eluáljuk. Az eluátumból kapott l-tetrahidrofurfuril-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon 150—151 °C-on olvad. Hozam: 0,5 g. 6. példa Az 5. példában leírt módon dolgozunk, de az ott említett klórhangyasav-etilészter helyett egyenértékű 5 mennyiségű l,l'-karbonil-diimidazolt alkalmazunk és így termékként l-tetrahidrofurfuril-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk, amely 150—151 °C-on olvad. Hozam: 60%. 7. példa 2,36 g 2-(N-tetrahidrofurfuril-triklóracetamido)-5--nitro-benzofenon, 2,4 g ammóniumacetát, 0,5 g tri-15 etilamin és 30 ml etanol elegyét 10 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Ezután az oldószert elpárologtatjuk és a maradékhoz vizet adunk. A kapott elegyet kloroformmal extraháljuk, az elkülönített kloroformos kivonatot híg vizes ammóniumhidroxid-oldattal, 20 majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot éterrel mossuk és az oldhatatlan terméket szűréssel elkülönítjük. Ily módon 1-tetrahidro-furfuril-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk, 25 amely 150—152 °C-on olvad. Hozam: 0,4 g. 8. példa 30 3,42 g 2-(2-tienilamino)-5-nitro-benzhidrol, 6 g karbamidsav-etilészter, továbbá 0,5 g cink-klorid elegyét 180 °C hőmérsékletű fürdőben 2 óra hosszat melegítjük. Lehűlés után a reakcióelegyet kloroformban oldjuk, a kloroformos oldatot vízzel mossuk, vízmentes 35 nátriumszulfáttal szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. Maradékként l-(2-tienil)-4--fenil-6-nitro-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinont kapunk. A fenti módon kapott vegyületet 80 ml dioxánban oldjuk, az oldathoz 1,6 g kálium-permanganát 30 ml 40 vízzel készített oldatát csepegtetjük, majd az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyhez néhány csepp hangyasavat adunk, a képződött barna színű csapadékot szűréssel elkülönítjük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradé-45 kot kloroformban oldjuk, a kloroformos oldatot vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, a maradékot pedig kloroform és etanol elegyéből kristályosítjuk. Az így kapott l-(2-tienil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-50 kinazolinon 219—220 °C-on olvad. Hozam: 1,5 g. 9. példa 55 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeknek a Vaccinia-vírus szaporodására gyakorolt hatását csirke-embrió fibroblast-sejtkultúrán vizsgáltuk. Általános módszerként az úgynevezett kétszeres hígításos módszert alkalmaztuk. A csirke-embrió fibro-60 blast-sejtekből a szokásos módon egysejtes réteget képeztünk, a 10—11 napos csirke-embrió tripszinnel történő kezelése, majd Hanks-féle laktalbuminos tápközegen, amely 5% borjú-szérumot tartalmazott, 3 napig inkubáltattuk a sejt-kultúrát 37 C

C hőmérsék-65 léten, bedugaszolt kémcsőben. Ezután a sejt-tenyésztésre 5