166493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására

13 166493 14 a katalizátor átmenetifém tartalma igen kicsi, a polime­rizációra nézve káros katalizátor-maradvány koncent­rációja is elhanyagolható. így azután a polimer további tisztítása felesleges. Ezzel a polimer előállításának leg­kényesebb és legdrágább műveletét küszöböljük ki. Ezenkívül a találmány szerinti eljárásban alkalmaz­ható új katalizátorok egész sor meglepő sajátsággal ren­delkeznek. Mindenekelőtt sokkal kisebb mennyiségű molekula­súlyszabályozó hozzáadásával lehetővé teszik olyan po­limerek előállítását, amelyeknek az ASTM Standard Specification D 1238-57 T szerint normál terhelés mellett mért folyási indexe hasonló a korábban említett, ismert módszerekkel előállított polimerekéhez. Ez a tulajdon­ság különösen értékes, ha szabályozóként hidrogént használunk, mert így a polimerizálandó olefinek hidro­génezése csökken, s ezzel magától értetődően nő a fo­lyamat kitermelése. Másodsorban azért előnyös ez a katalizátor, mert sokkal magasabb Uw faktorral rendelkező polimerek előállítását teszi lehetővé, mint a régebben alkalmazott katalizátorok jelenlétében keletkezett polimereké. Az Uw faktort a következő képletből számoljuk: ahol: Mw a súly szerinti átlagos molekulasúly, amelyet a következő arány jellemez: - Z N i M ? M =.-±=± w E N Í M Í ahol Nj jelenti az M; molekulasúlyú molekulák számát, és Mz a z szerinti átlagos molekulasúly, a következőkép­pen jellemezeve: w INM 2 ahol N; és Mj jelentése a fenti. M Az—— meghatározása 1 g/kg koncentrációjú 1,2,4-Mw -triklórbenzolos oldatnak gél-permeációs kromatogra­fálásakor kapott elválasztási adataiból történik, 130 C°­on. Magas Uw faktor azt jelenti, hogy a molekulasúly szórása nagy a magas molekulasúlyok tartományában. A jelen találmány szerint előállított katalizátorokkal tehát különlegesen kedvező polimerizációs körülmé­nyek között állíthatók elő kis viszkozitású és nagy Uw faktorral rendelkező polimerek. Ezen tulajdonságok kombinálásával olyan polimereket állíthatunk elő, ame­lyek extrudáló-alakítással és extrudáló-fúvással igen könnyen feldolgozhatók. E polimerek különös előnye, hogy a formázott tár­gyak felületi hibáktól mentesek, és a közönségesen „ol­vadási törés"-nek nevezett jelenség még a legnagyobb extrudálási sebességeknél sem mutatkozik. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korláto­zása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertet-5 jük: 1—8. példa és R9 összehasonlító példa A) A katalizátor előállítása „Ketjen B" néven forgalmazott a típusú alumínium-15 oxid-monohidrátot (böhmit) 5 órán keresztül nitrogén­atmoszférában, 700C°-on tartunk. Ily módon egy olyan aktivált alumínium-oxidot kapunk, amelynek pórustér­fogata 1,1 ml/g, fajlagos felülete pedig 360 m2 /g. Ebből az alumínium-oxidból ismert mennyiségeket 20 hidratált magnézium-klorid vizes oldatának ugyancsak ismert mennyiségével kezelünk, egyre növekvő koncent­rációkat alkalmazva. A kezelést szobahőmérsékleten (25 C°) végezzük. Az alkalmazott hidratált magnézium­klorid a Rhone—Poulenc cég által forgalmazott termék, 25 amely a MgCl2 • 4Ha O képletnek felel meg. Az eljárást olyan módon kivitelezzük, hogy a reakció-elegy por­szerű jellege megmaradjon. A keletkezett szilárd anya­got ezután 16 órán át 250 C°-on nitrogén-atmoszférában tartjuk. Ezután minden így előállított hordozóból 5 g-ot 30 25 ml TiCl4 -ban szuszpendálunk, és a szuszpenziót 30 percen keresztül 120 C°-on erélyesen keverjük. A szilárd reakcióterméket elkülönítjük, és addig mossuk hexán­nal, amíg a mosófolyadék már nem tartalmaz klorid­-iont. A terméket ezt követően száraz nitrogén-áramban 35 szárítjuk. Az előállítás körülményeit, a katalizátor­-komplexek analízisének eredményeit és a szilárd anya­gok magnézium-tartalmát az I. táblázatban tüntettük fel. Érdemes megjegyezni, hogy az alkalmazott magné-40 zium-mennyiség majdnem kvantitatívan megkötődik az alumínium-oxid felületén. 45 B) Polimerizációs kísérletek Két polimerizációs kísérlet-sorozatot hajtottunk végre a fent megadott katalizátorok mindegyikével a követ­kező kísérleti körülmények között: ismert mennyiségű 50 (lásd a II. és III. táblázatot) katalizátort egy lapátos ke­verővel ellátott rozsdamentes acélból készült autokláv­ban 500 ml hexánban szuszpendálunk. Hozzáadunk 100 mg triizobutil-alumíniumot, majd a hőmésékletet 85 C°-ra emelve a táblázatban megadott parciális nyo-55 mású etilént és hidrogént vezetjük a rendszerbe. A poli­merizációt 1 órán keresztül folytatjuk, miközben az etilén parciális nyomását folyamatos etilén-betáplálással állandó értéken tartjuk. A reakció befejezése után az autoklávot atmoszferikus nyomásra hozzuk,^és a II., ill. 60 III. táblázatokban feltüntetett mennyiségű polietilént összegyűjtjük. Az első polimerizációs kísérlet-sorozatot (1—R9 példák) azonos etilén és hidrogén parciális nyomás alkal­mazásával végeztük. Ezen kísérletek eredményeit a II. 65 táblázatban foglaltuk össze. 7

Next

/
Thumbnails
Contents