166438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidro-pirrolo [1,2-A]pirazin- 1(2H), 4(3H])-dionszármazékok előállítására
13 166438 14 hoz 2,5% diazometán-tartalmú dietiléter-oldatot csepegtetünk 0 C°-on addig, amíg a sárga színeződés megmarad. A keveréket 1 órán keresztül keverjük és azután éjszakára jégszekrénybe tesszük. Az oldószer bepárlása után 3 g olajos maradékot nyerünk, amelyet 100 ml szárított etanolban feloldunk. Ehhez az oldathoz szukcesszíve, 3 részletben 3 g ezüstbenzoát 27 ml trietilaminnal készült oldatát adjuk és a keveréket 2 órán keresztül visszafolyatás mellett hevítjük. Lehűlés után a reakciókeveréket szűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot kloroformban oldjuk és vizes nátriumkarbonát-oldattal, majd vízzel mossuk. Az oldószert ezután bepároljuk és a maradékot desztillációval 240— —45 C°-on, 0,6 Hgmm-en tisztítjuk. 95. és 96. példa A megfelelő 6-karbonsavból kiindulva a 94. példa szerinti módszerrel a következő vegyületeket állítjuk elő: 95. 2-Benzil-3-butil-6,7,8,8a-tetrahidro-l(2H),4(3H)-dioxo-pirrolo[ 1,2-a]pirazin-6-ecetsav-etilészter. Olvadáspont: 220—30 C°. 96. 3-Butil-2-(3,4-dimetil-benzil)-6,7,8,8a-tetrahidro-l(2H),4(3H>dioxo-pirrolo[l,2-a]pirazin-6-ecetsavetilészter. Olvadáspont: 240—50 C°/0,6 Hgmm. 97. példa 3-Metil-2-(p-tolil)-6,7,8,8a-tetrahidro-l(2H),4(3H)-dioxo-pirrolo[l,2-a]pirazin-6-metanol-karbamát 4 g 3-Metil-2-(p-tolil)-6,7,8,8a-terahidro-l(2H),4(3H)-dioxo-pirrolo[l,2-a]pirazin-6-metanol 25 ml triklóretilénnel készült oldatához 1,8 g foszgén 50 ml triklóretilénes oldatát adjuk 0 és 2 C° közötti hőmérsékleten. A keveréket ezután 2 órán keresztül visszafolyatás mellett hevítjük, majd a reakcióelegybe száraz ammóniát buborékoltatunk. A kivált terméket vízzel mossuk és azután etanolból átkristályosítjuk. Kitermelés: 3,8 g. Olvadáspont: 174—76 C°. 98. példa l-(2-Bróm-propionil)-5-(p-tolil-karbamil)-pirrolidin-2-karbonsav-etilészter 45,3 g 5-(p-Tolil-karbamil)-pirrolidin-2-karbonsav-etilészter és 19,7 g trietilamin 750 ml dietiléterrel készült oldatához 31 g 2-bróm-propionilklorid 60 ml dietiléterrel készült oldatát adagoljuk 0 és 5 C° közötti hőmérsékleten. A keveréket ezután 1 órán keresztül visszafolyatás mellett hevítjük, lehűlés után szukcesszíve vízzel, híg sósavval és újra vízzel mossuk. A szerves fázis bepárlása után 26 g cím szerinti terméket nyerünk, amelynek olvadáspontja : 114—116 Cc . A fenti módszer szerint a következő vegyületeket állítjuk elő: l-(2-bróm-hexanoil)-5-butilkarbamil-pirrolidin-2-vkarbonsav-etilészter (olaj), 5-benzukarbamil-l-(2-bróm-butiril)-pirrolidin-2--karbonsav-etilészter. Olvadáspontja: 85—7 C°. 2,5-Dikarbetoxi-pirrolidint és egy adott 2-bróm-alkanoilkloridot használva kiindulási anyagként, lényegében a fenti módszer szerint az alábbi 2,5-dikarbetoxi-pirrolidin-származékokat állítjuk elő: l-(2-Bróm-acetil>2,5-dikarbetoxi-pirrolidin; l-(2-Bróm-propionil)-2,5-dikarbetoxi-pirrolidin (olaj); 5 l-(2-Bróm-buturil)-2,5-dikarbetoxi-pirrolidin (olaj); l-(2-Bróm-3-metil-butiril>2,5-dikarbetoxi-pirrolidin (olaj); l-(2-Bróm-hexanoil)-2,5-dikarbetoxi-pirrolidin (olaj); l-(2-Bróm-4-metil-valeril)-2,5-dikarbetoxi-pirrolidin 10 (olaj). A 2,5-dikarbetoxi-pirrolidint és az 5-karbamil-pirrolidin-2-karbonsavésztereket Cignarella és mtsai (Journal of Organic Chemistry 26, 1500, 1961) és Cignarella és mtsai Gazetta Chimica Italiana, 92, 1093, 1962) által 15 leírt módszer szerint állítjuk elő. Szabadalmi igénypontok 20 1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek — mely képletben R hidrogénatomot, rövidszénláncú alkil-csoportot, adott esetben egy vagy több rövidszénláncú alkilcsoporttal, rövidszénláncú alkoxi-csoporttal, klór-, 25 fluor- vagy brómatommal helyettesített fenil- vagy benzil-csoportot, # Rx hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkil-csoportot R2 jelentése (VII) általános képletű csoport, mely képletben 30 R3 hidroxil-csoportot, rövidszénláncú alkoxi-csoportot, mono- vagy di-(rövidszénláncú)-alkilamino-(rövidszénláncú)-alkoxi-csoportot, monovagy di-(rövidszénláncú)-alk ilamino-csoportot, mono- vagy di-(rövidszénláncú)-alkilamino-(rö-35 idszénláncú)-alkilamino-csoportot, adott esetben egy vagy több rövidszénláncú alkil-csoporttal rövidszénláncú alkoxi-csoporttal, klór-, fluorvagy brómatommal helyettesített fenilamino-csoportot, vagy morfolino-csoportot jelenthet, 40 vagy (VIII) általános képletű csoport, mely képletben R4 hidroxil-csoportot, karboxil-csoportot, karbo-(rövidszénláncú)-alkoxi-csoportot, rövidszénláncú aciloxi-csoportot vagy karbamiloxi-csopor-45 tot jelenthet — sztereoizomer keverékeinek, valamint <x és ß izomerjeinek előállítására, azzal jellemezve, hogy a) valamely (VI) általános képletű vegyületet valamely (IX) általános képletű aminnal, mely képletekben 50 R és Rx a fent megadott jelentésűek és „Halogén" klóratomot vagy brómot jelent, savmegkötőszer jelenlétében, inert oldószerben, az oldószer forráspontján, majd az oldószer ledesztillá-55 lása után, 150—260 C° közötti hőmérsékleten hevítünk, majd adott esetben egy így nyert (I) általános képletű vegyület, mely képletben R2 jelentése (VII) általános képletű csoport, ahol R3 rövidszénláncú alkoxi-csoportot jelent, 60 sztereoizomerjeinek keverékét kristályosítással vagy kromatográfiai úton a és ß izomerekre választjuk szét és az izomereket alkalikus hidrolízissel olyan (I) általános képletű vegyületté alakítjuk át, mely képletben R2 jelentése (VII) általános képletű csoport 65 ahol 7
