166406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált alfa, alfa-difenil-imidazol- 2-metanolok előállítására

27 166406 28 Can. J. Research, 28B, 56 (1950)]. A kapott reakciókeveréket jég és nátriumklorid keverékére öntjük, A szerves fázist elválasztjuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékhoz dietilétert adunk, és a kívánt vegyületből álló oldhatatlan anyagot szűrőn elválasztjuk. A terméket izopropanolból átkristályosítva l-benzil-a,a-bisz(p-fluor-fenil)-imidazol-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 176—177°. 38. példa a-(o-Klór-fenil)-a-fenil-[l-benzil-imidazol]-2-metanol A 36. példa szerint járunk el, de 4,4'-diklór-benzofenon helyett o-klór-benzofenont használunk, és a ketont 0—5°-on adjuk hozzá. A reakciókeveréket éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, majd 200 g jégre öntjük. A vizes fázist nátriumkloriddal telítjük, és a szerves fázist elválasztjuk. Az oldószert ledesztilláljuk, és a maradékhoz dietilétert adunk. Az oldhatatlan anyagot szűrőn elválasztjuk, és kloroform és 40—60° forráspontú petroléter elegyéből háromszor átkristályosítjuk. A kapott «-(o-klór-fenil)-a-fenil-1 -benzil-imidazol-2-metanol olvadáspontja 167,5—168°. 39. példa a-(p-Klór-fenil)-a-fenil-[l-benzil-imidazoi]-2-metanol A 38. példa szerint járunk el, de o-klór-benzofenon helyett p-klór-benzofenont használunk. A reakciókeveréket jégre öntjük, majd a szerves fázist elválasztjuk, és bepároljuk. A maradékot kevés acetonban oldjuk, és az oldathoz 2n sósavat adunk. A keveréket dietiléterrel extraháljuk, és a visszamaradó vizes fázist kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot bepároljuk, és a maradékot 2n vizes nátriumhidroxid-oldattal kirázzuk, mire a kívánt termék kikristályosodik. A kivált kristályokat szűrőn elválasztjuk, és aceton és 28—40° forráspontú petroléter elegyéből kétszer átkristályosítjuk. A kapott l-benzil-a-(p-klór-fenil)-a-fenil-imidazol-2-metanol olvadáspontja 174—175°. 40. példa «-(p-Klór-fenil)-a-fenil-[ 1 -fenetil-imidazol]-2-metanol 5,5 g (0,032 mól) 1-fenetil-imidazol [J. Am. Chem. Soc. 71, 4000 (1949)], 100 ml dietiléterrel készült oldatához nitrogénatmoszférában hozzácsepegtetjük 20 ml (0,043 mól) 20%-os n-hexános butillítium-oldat és 30 ml dietiléter keverékét. A hozzáadás befejezése után a reakciókeveréket szobahőmérsékleten még egy óra hosszat keverjük, majd 7,8 g (0,036 mól) 4-klór-benzofenon 75 ml ízmentes dietiléterrel készült oldatát csepegtetjük hozzá. A reakciókeveréket 3 óra hosszat keverjük, majd 200 ml jeges vízbe öntjük. Az éteres réteget elválasztjuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és az étert ledesztilláljuk. A maradékot etanol és 40—60° forráspontú petroléter elegyéből átkristályosítva a-(p-klór-fenil)-«-fenil-l-fenetil-imidazol-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 164— 165°. 41. példa a-(p-Klór-fenil)-a-fenil-[l-metil-imidazol]-2-metanol 5 g (0,06 mól) 1-metil-imidazol 50 ml vízmentes di-5 etiléterrel készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadjuk 25,5 g (0,08 mól) butillítium 20%-os n-hexános oldatát 50 ml vízmentes dietiléterben. A reakciókeveréket egy óra hosszat keverjük, majd hozzácsepegtetjük 15,6 g (0,07 mól) 4-klór-benzofenon dietiléterrel készült 10 oldatát. A reakciókeveréket 3 óra hosszat keverjük, majd jég és víz keverékébe öntjük. A szilárd anyagot szűrőn elválasztjuk, és etanolból átkristályosítjuk. A kapott a-(p-klór-fenil)-a-fenil-[ 1 -metil-imidazol]-2-metanol olvadáspontja 185—186°. 42. példa 20 a) l-(p-Klór-benzil)-imidazol-oxalát(l: 1) 13,6 g (0,2 mól) imidazol, 9,6 g (0,24 mól) nátriumhidroxid és 150 ml acetonitril keverékét egy óra hosszat 25 keverjük, majd a szuszpenzióhoz hozzáadjuk 0,5 gpikrinsav 50%-os vizes oldatát és néhány káliumjodid kristályt. A kapott homogén reakciókeveréket 50°-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 35,4 g (0,22 mól) p-klór-benzilklorid 50 ml acetonitrillel 30 készült oldatát. A reakciókeveréket 4 óra után a kivált nátriumkloridot szűrőn eltávolítjuk, az oldószert bepároljuk, és a maradékot vákuumban desztilláljuk. A főfrakció forrásponthatárai 144—166°/0,6 Torr. Ezt a terméket vízmentes dietiléterben oldjuk, és oxálsav 35 éteres oldatát adjuk hozzá, mire a kívánt oxalát kicsapódik. Etanolból átkristályosítva a só olvadáspontja 137,5—139,5°. b) a,a-Bisz(p-klór-fenil)-[ 1 -(p-klór-benzil)-imidazol]-2-metanol 45 Az a) szakaszban kapott oxalátból előállított 19,3 g (0,1 mól) l-(p-klór-benzil)-imidazol és 12,2 g (0,105 mól) N,N,N',N'-tetrametil-etiléndiamin 150 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához nitrogénatmoszférában — 65 és — 70° között egy óra alatt hozzácsepeg-50 tétünk 64 ml (0,105 mól) 15%-os n-hexános butillítiumoldatot. A reakciókeveréket egy óra hosszat keverjük, majd ugyanilyen körülmények között gyorsan hozzáadjuk 25,1 g (0,1 mól) 4,4'-diklór-benzofenon 150 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült szuszpenzióját. A ke-55 verést egy óra hosszat folytatjuk, majd a hűtést megszüntetjük, és a reakciókeveréket éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután 20 ml vizet adunk hozzá, a szerves fázist elválasztjuk, és bepároljuk. A maradékot víz és dietiléter keverékében szuszpendál-60 juk, majd a kivált szilárd anyagot szűréssel eltávolítjuk, az éteres réteget elválasztjuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot metanolból kétszer átkristályosítva a,a-bisz-(p-klór-fenil)-[l-(p-klór-benzil)-imidazol]-2-metanolt kapunk. Olvadáspontja 171— 65 173°. 14