166363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Bu 1975-antibiotikum-keverék és összetevői előállítására
17 166363 18 a kanamicin-szulfát és ambutirozin-szulfát intravénás LD50 -értékét 280 milligramm/kilogrammnak, illetve 720 milligramm/kilogrammnak találtuk. 8. táblázat A C^ jelű (I képletű) vegyület in vivo hatása** Fertőzés a Staphylococcus aureus Smith törzzsel Hatóanyag-mennyiség milligramm/kilogramm Ci Ambutirozin A 25 5/5* 5/5* 12,5 5/5* 5/5* 6,25 4/5* 4/5* 3,12 3/5* 3/5* 1,56 2/5* 1/5* CDS0 (átlagos gyógyító hatású anyagmennyiség) 2,5 mg/kg 2,9 mg/kg Fertőzés az Escherichia coli NIHJ törzzsel Hatóanyag-mennyiség milligramm/kilogramm Ci '• Ambutirozin A 25 5/5* 5/5* 12,5 5/5* 4/5* 6,25 4/5* 3/5* 3,12 2/5* 3/5* 1,56 0/5* 1/5* CD50 (átlagos gyógyító hatású anyagmennyiség) 3,8 mg/kg 3,7 mg/kg Fertőzés a Klebsiella pneumoniae A20680 törzzsel Hatóanyag-mennyiség milligramm/kilogramm Cj Ambutirozin A 100 1/5* 50 — 1/5* 25 5/5* 0/5* 12,5 3/5* 0/5* 6,25 2/5* 0/5* 3,12 2/5* 0/5* 1,56 1/5* — CDS0 (átlagos gyógyító hatású anyagmennyiség) 6,3 mg/kg > 100 mg/kg * Túlélők száma/fertőzöttek száma ** J. L. Reed és munkatársai eljárása szerint határoztuk meg, lásd American J. Hygiene, 27, 493—497 (1938). Az elmúlt években jelentős haladás történt az R-faktor által közvetített, az aminoglükozid-típusú antibiotikumok elleni rezisztencia mechanizmusának tisztázása terén. A rezisztens mikroorganizmusok jelenlegi ismereteink szerint az aminoglükozid típusú antibiotikumokat acetilezéssel [lásd J. Antibiotics, Ser. A 20, J36—141 (1967); J. Antibiotics 21 (1), 13—21 (1968); Biochemistry 10 (10), 1787—1796 (1971) és Biochemistry 11, 761—765 (1972)], foszforilálással [lásd Science 157, 1559—1561 (1967); J. Antibiotics 21, 13—21 (1968); J. Antibiotics 21, 154—155 (1968) és 5 J. Bacteriol. 100 (2), 1144—1146 (1969)] és adenilezéssel [lásd J. Antibiotics 21, 81—82 (1968); FEBS Letters 14 (5), 293—296 (1971) és J. Antibiotics 24 (12), 911—912 (1971)] hatástalanító bakteriális enzimeket termelnek. A kanamicin-foszforilázról ismeretes, hogy a 10 3'-hidroxil-csoportnál reagál a kanamicinekkel és paromomicinekkel, amikor biológiailag hatástalan, foszforizált termékek keletkeznek [lásd Ann. N. Y. Acad. Sei. 182, 226—233 (1971)]. A Cv C 2 és C la a jelű gentamicinek, a tobramicin [lásd Antimicrobial Agents and Che-15 motherapy, 1970, 309—313 (1971)] és didezoxikanamicin [lásd J. Antibiotics 24, 485—487 (1971)] nem rendelkeznek 3'-helyzetű hidroxilcsoporttal, így foszforilálással nem válnak hatástalanná. Az ambutirozint, bár rendelkezik 3'-hidroxil-csoporttal, a kanamicin-fosz-20 foriláz nem hatástalanítja (nem közölt adat). Az ambutirozinnak ezen enzimatikus átalakulással szembeni ellenállása valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a vegyület 1-amino-csoportja L-(-)-y-amino-«-hidroxivajsavval van acilezve. Ez érvényes a Cx és C 2 jelű vegyüle-25 tek esetén is, amelyek hatásosak a kanamicin-foszforilázt termelő, kanamicin-rezisztens mikroorganizmusokkal szemben. Ez egészen természetes, hiszen a Cx és C2 jelű vegyületek tulajdonképpen a 4'-dezoxiambutirozin A-val és B-vel azonosak. 30 Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított Cx és C 2 jelű vegyületek meglepő módon gátolják a Klebsiella pneumoniae A20680 és az Escherichia coli A20683 törzsek növekedését. A Klebsiella pneumoniae A20680 a Klebsiella 22 35 típus 3038 számú törzséből származik; míg az Escherichia coli A20683 az Escherichia coli JR66/W677 törzsből származik [lásd FEBS Letters 14 (5), 293—296 (1971)]. Mindkettőről ismeretes, hogy adenilezéssel hatástalanítják a gentamicin C-ket [lásd FEBS Letters 40 14 (5), 293—296 (1971)] és a 3',4'-didezoxikanamicin B-t [lásd J. Antibiotics 24 (12), 911—912 (1971)] és foszforilálással a kanamicint, neomicint és a sztreptomicint [lásd FEBS Letters 14 (5), 293—296 (1971)]. Amint ez a 6. és 7. táblázat adataiból kiderül, az ambu-45 tirozin a fenti rezisztens mikroorganizmusokkal szemben hatástalan. Amint az előzőekben megállapítottuk, a találmány szerinti eljárással előállított Bu 1975 antibiotikum-keverék és elsősorban a tiszta Cx és C 2 vegyületek bakté-50 riumellenes anyagként használhatók. A Cx és C 2 jelű vegyületeket a bélrendszer operáció előtti fertőtlenítése érdekében, járulékos kezelésként, orálisan adagoljuk. A fenti gyógyszerekre érzékeny aerob és anaerob baktériumflóra ritkul a belekben. 55 A Cx és C 2 jelű vegyületek kellő mechanikus tisztítással együtt előnyösen használhatók a vastagbél-sebészetben. A találmány szerinti eljárással előállított Q és C2 jelű vegyületeket használhatjuk a szisztémás bakteriális 60 fertőzések kezeléséhez oly módon, hogy a megfelelő gyógyszert napi 3—4 alkalommal, összesen 250—-3000 milligramm napi mennyiségben parenterálisan adagoljuk. A hatóanyagot előnyösen minden 12. órában 5,0—7,5 mg/testsúlykilogramm mennyiségben adagol-65 juk,
