166362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás háziállatok fertőzéses méhbetegségeinek gyógyítására és/vagy megelőzésére szolgáló készítmények előállítására

9 166362 10 alkalmazza, ezért a hivatkozott nagy-britanniai szaba­dalmi leírás bejelentésünk tárgyát nem érinti. Az 151 521 sz. magyar szabadalmi leírás antibiotikum­származékokat ír le, amelyek a találmány szerint oly­módon képződnek, hogy primer, szekunder, vagy tercier aminocsoportot tartalmazó antibiotikumokat, ill. azok sóit 8—18 szénatomot tartalmazó alkilszulfátokkal rea­gáltatnak. A bejelentés sem a példák között, sem a leírás­ban nem ad meg olyan kísérleti adatokat, amelyek azt igazolnák, hogy ezek az addíciós vegyületek a különböző fokban rezisztens törzsekre in vitro vagy vivo mennyivel hatékonyabbak, mint maguk a kiindulási antibiotiku­mok. A leírásban csak a Staphylococcus és Mycobac­terium található megnevezve, ezek egyike sem tartozik az Enterobactericeae családba, ezért jelen bejelentésünk­kel kapcsolatban nem állnak. A laurilszulfát a bejelentés­ben nincsen határozottan definiálva. A leírásban az áll, hogy a reakciót előnyösen oldószerben végzik el, cél­szerűen alkoholban, pl. etanolban, ennek ellenére a pél­dákban egyértelműen és kizárólag acetont használnak, és a reakciót vizes-acetonos közegben végzik. Eljárásunkban az alkalmazott anyagokat gyakorlati­lag vízmentes körülmények között keverjük össze ügyel­ve arra, hogy olyan körülményeket hozzunk létre, amely­ben sem neutralizációs reakció, sem cserebomlás ne menjen végbe. Ilyen körülmények között a hivatkozott szabadalmi leírásban ismertetett addíciós vegyületek képződésére lehetőség nincsen. A terápiás felhasználás során, amikor az eljárásunk szerint készített gyógyszer­készítmények a testnedvekkel érintkeznek, kizárólag vizes közeg van jelen, melynek pH-ja közel semleges, ezért ilyen körülmények között az addíciós vegyületek keletkezésére szintén nincs lehetőség. Eljárásunkban nemcsak laurilszulfát-nátriumot, hanem lauriléterszul­fát-nátriumot használunk. A nátrium-lauriléterszulfát a C12 H 25 (CH 2 CH 2 0) n — OS03 Na képletnek megfelelő termék, ahol n = 3—5, míg a nátrium-laurilszulfát a C12 H 25 OS0 3 Na képletnek felel meg. A két csoport egy-egy tagjának kombinációja gomba­ellenes hatást nem fejt ki, és így együttes és külön-külön alkalmazásuk után gombás felületfertőzés alakulhat ki. Ezért eljárásunkban az antibiotikum-kombináció hatá­sának kiegészítésére önmagában ismert, gombaellenes hatású, szintetikus heterogyűrűt és a gyűrűn funkciós csoportot tartalmazó vegyületet alkalmazunk. Előnyös­nek találtuk a 8-hidroxikinolinnak és/vagy származékai­nak alkalmazását. Ezek a vegyületek az antibiotikumok­kal nincsenek antagonista kölcsönhatásban és az anti­biotikumok sem befolyásolják a 8-hidroxikinolinnak és származékainak gombaellenes aktivitását. A 8-hidroxikinolinnak és származékainak alkalmazá­sát elsősorban azért találtuk célunk érdekében meg­felelőnek, mert speciális molekuláris sajátságaikkal az R-faktor robbanásszerű terjedését megakadályozzák, illetve korlátozzák. A 8-hidroxikinolin és származékai ugyanis feltevésünk szerint szerkezetük és molekula­méretük, valamint megfelelő funkciós csoportjainak távolsága következtében alkalmasak arra, hogy nukle­otidokkal kötődjenek (lásd 4. ábra). Erre a kötődésre a molekulát a bázikus nitrogénatom és ettől megfelelő távolságban levő hidroxil funkciós csoport teszi képessé, amely utóbbi hidrogén-híd létrehozására alkalmas. A felsorolt elvek szerint kiválasztott hatóanyagokat olyan gyógyszerformákban alkalmazzuk, amelyek vagy a kezelendő állatfaj méhének méretéhez vannak szabva, vagy a kezelés különleges módjának megvalósítását teszik lehetővé, ennek megfelelően vagy meghatározott formában elkészített (tabletta-alakú), vagy por-alakú, 5 legalább két komponensű készítményeket alkalmazunk. Eljárásunk szerint olyan efferveszcens (habzó) tablet­tát készítünk, amelyben a hatóanyagok a raktározás ideje alatt, de legalább két évig nem bomlanak el. Elő­nyös tulajdonságuk a gyakorlati alkalmazásban az, hogy 10 a kéz és test melegétől nem olvadnak, nem lágyulnak, a szülőutakban levő nedvesség hatására sem deformálód­nak, de a méhbe juttatva a felszínükön végbemenő gáz­fejlődés közben néhány perc alatt feloldódnak, miközben nagymennyiségű hab képződik. Annak ellenére, hogy a 15 tabletták készítésére szolgáló egyes lépések önmagukban ismertek, a találmány értelmében alkalmazott sorrend és megvalósítási körülmények a kívánt tulajdonságú habzó tabletták elkészítését teszik lehetségessé. A habzó méhtabletták két méretben készülnek: a 20 nagyobb tabletta a szarvasmarha, ló, teve és hasonló nagyságú, a kisebb méretű pedig sertés, juh, kecske és hasonló méretű házi, tenyésztett vagy vadon élő, be­fogott és állatkerti állatok méhének kezelésére alkal­mas. 25 A habzó tabletták gyártásának első lépéseként víz vagy testnedvek hatására pillanatreakcióban szén­dioxidot képező anyagokból, habzó, és a képződött habot stabilizáló anyagokból, valamint a szükséges kötőanyagokból effervescens granulátumot állítunk elő. 30 Az effervescens granulum készítésekor és a további műveletek, valamint a tabletta raktározása során gon­doskodunk arról, hogy a tabletta rendeltetésszerű fel­használásáig a széndioxidot létrehozó anyagok egymás­sal ne reagáljanak. Egyébként ugyanis a széndioxid-35 veszteség miatt a granulum, valamint a belőle készített tabletta terápiás értéke csökken. A granulum készítésében a széndioxid fejlesztésére olyan alkálihidrogénkarbonátokat (nátriumhidrogén­karbonát, káliumhidrogénkarbonát) és szerves savakat, 40 vagy egyéb savanyú kémhatású anyagokat (borkősav, citromsav, fumársav, primer káliumfoszfát, primer nátriumfoszfát) használunk, amelyek nedvességtartalma (szárítási vesztesége) nem haladja meg a 0,2%-ot. Az al­alkalmazott széndioxidfejlesztő anyagok megadott ned-45 vességtartalmáról az anyagok természetének megfelelő szárítással gondoskodunk. A szárítást oly módon végez­zük, hogy az alkálihidrogénkarbonátok eközben el ne bomoljanak. Habképző és habot stabilizáló anyagok­ként nátrium-laurilszulfátot, nátrium-lauriléterszulfátot, 50 zsírsavak etanolamidját és alacsony molekulasúlyú poli­etilénglikolokat használunk. Ezek iránt azt a követel­ményt támasztjuk, hogy nedvességtartalmuk 0,1%-nál ne legyen több. Az efferveszcens granulum készítéséhez szükséges kö-55 tőanyagokat (vinilpirrolidon, vinilacetát, és vinilalkohol polimerjei) a víznyomok káros hatásának kiküszöbölése végett nem-vizes, alkoholos, célszerűen abszolút etano­los oldatban használjuk fel. Ezért hagyományos kötő­anyagokat (zselatin, cukor stb.) nem alkalmazunk. 60 A kötőanyagok oldatával átnedvesített porkeveréket összegyúrjuk, majd szemcsésítjük (granuláljuk) és a granulumot szárítjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a fíuidi­zációs granulálási eljárásban egyszerre végezzük a ned­ves szemcsésítés és szárítás műveletét. A szárítást ala-65 csony hőmérsékleten, legfeljebb 70 °C-on végezzük. 5

Next

/
Thumbnails
Contents