166305. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habanyagok kasírozására

3 166305 4 got kis mennyiségben egyenletesen elosztva fel kell hordani az egész kasírozandó felületre. Ezen felül még szükséges, hogy a kötőgyantaként alkalmazott hőre­lágyuló műanyagot például oldattá, vagy diszperzióvá kell alakítani, vagy megfelelően megőrölve, vagy más porítási eljárást alkalmazva finom porrá kell alakítani, majd ezután — például egy raszterminta segítségével — kell a szivacsra, illetve a textilre felvinni és ott megöm­leszteni. Egy ilyen forrón olvadó, ömleszthető, különösen al­kalmas hőrelágyuló műgyanta, amelyet különösen tex­til kasírozására alkalmazhatunk előnyösen, a poli­etilén, amelyet leggazdaságosabban vékony (12—15 g/m2 ) fólia formájában alkalmazhatunk. A ragasztási eljárást a szivacs, a polietilén fólia és a textil rétegezé­sével, majd a hőkezelést a textilen keresztül elvégezve a polietilén megömlik és a kötés létrejön. Ez az eljárás elégséges hő alkalmazása esetén megfelelő tapadási szi­lárdságú és hajlékony kasírozást eredményez, mert a polietilén ilyen kis rétegszilárdságnál, ilyen vékony ré­tegben a megömlési folyamat során apró kis cseppecs­kékké folyik szét és így nem alkot összefüggő légelzáró réteget. Igen hátrányos viszont, hogy a szükséges hő­mennyiséget a textilen keresztül kell a ragasztóhoz jut­tatni. Egyrészt nem minden textília viseli el a ragasztás­hoz szükséges hőhatást, másrészt, főként nagyobb textil vastagságok esetén a hőátadás igen lassan játszódik le és ez a munkafolyamatot is lelassítja. Jelen találmány feladata, hogy egy olyan eljárást szolgáltasson, melynek során az alkalmazott poliuretán ragasztót megpörkölve a kasírozásnál alkalmazott for­rón megömlő kötőanyag, különösen egy hőrelágyuló műgyanta alkalmazása esetén, az ilyen forrón megöm­leszthető ragasztót a megfelelő formába hozzuk. Külö­nösen értékesek az eljárás szempontjából az egészen vékony fóliák. Teljesen a találmány szerinti a lehetősé­geknek megfelelően alkalmazott nagy tapadási képes­ségű és hajlékony kötőanyagok felhasználása a szivacs­anyag és más szalagszerű anyagok egymáshoz történő kasírozása során. Jelen találmány egy olyan eljárás ki­dolgozása, amely lehetővé teszi polietilén, vagy más al­kalmas poliszénhidrogén fólia forrón ömleszthető kötő­anyagként való felhasználását anélkül, hogy az előbb leírt hátrányokkal számolnunk kellene. Különös nehéz­séget jelent az a tény, hogy az árban megfelelő fóliák, különösen a polietilén fóliák, beleértve bármely előállí­tási eljárással előállított fóliát (fújt-fólia) kétirányban orientáltak és ez a gyártás közben fellépő deformáció a hőmérséklet hatására bekövetkező tetemes zsugorodás következtében újból fellép, bár ez a hőmérséklet messze az olvadáspont alatt van. Ebből a feladatból kiindulva, új kasírozási eljárást dolgoztunk ki, hogy azzal az említett nehézségeket ki­küszöböljük. Általánosan meghatározva ez: szivacs­anyag kasírozása fóliává kiképzett melegen olvadó ra­gasztó alkalmazásával, amely különös jelentőséggel ren­delkezik poliuretán szivacsanyag és különösen a lágy poliuretán szivacsanyag kasírozásánál. Az új «ljárás lehetővé teszi tapadóképes rétegelt anyagok előállítását, például polietilén fóliát alkalmazva melegen megöm­leszthető kötőanyagként. A találmány tárgya «nnek megfelelően szivacsanya­gok kasírozási eljárása, előnyösen lágy poliuretán szi­yacsszalag kasírozása egy lapszerű anyag felhasználá­sával, amelyet mint ömleszthető kötőanyagot alkalma­zunk. Ennek a kötőanyagnak a lágyulási pontja a szi­vacsanyag lágyulási, illetve bomlási pontja alatt van, mi mellett az új eljárást azzal jellemezhetjük, hogy a ka­sírozásra kerülő szivacs felületét hevítjük, anélkül, hogy a tartós kötés kialakítása érdekében fölös mennyiségű olvadási vagy bomlási terméket hoznánk létre — a heví­tett szivacsfelületet egy vékony ömleszthető kötőanyag fóliával beborítjuk, majd ezt a kötőanyag fóliát a már ismert módon megolvasztjuk és a szivacsanyagot és a kasírozandó anyagot ezzel az ömledékkel összeragaszt­juk. A találmány szerinti eljárásban első lépésként a fó­liává kiképzett ömleszthető kötőanyagot visszük fel megfelelő módon a szivacsanyag felületére. Ehhez nem szükséges a poliuretán szivacsanyag jelentős mennyisé­gét megpörkölni. Elegendő, ha a szivacs legfelső rétegét megömlesztjük. Ezzel a lágyítással együtt jár a pórusok viszonylag Jelentéktelen csökkenése és ezzel együtt a szivacsréteg vastagságának enyhe csökkenése is. Ez a rétegvastagság-csökkenés általában nem több, mint 0,3 mm, előnyösen kevesebb mint 0,2 mm, a gyakorlat azt mutatja, hogy a szivacsréteg vastagságának csökkenése 100—150 [x közötti tartományban van. Ilyenkor nem képződnek jellegzetes cseppalakú bomlási-olvadási ter­mékek, mint a láng-kasírozási eljárás során. A külső pórusok többnyire csupán meglágyulnak. Erre a megömlesztett szivacs-felületre visszük fel a vékony fóliává kiképzett megömlő kötőanyagot. A poli­uretán szivacs megömlesztett felülete hozzátapad a fó­liához és megkötődik. A kialakult kötési erők a továb­biakban a szivacs és az olvadó ragasztó fólia között egy lágy, tartós kötést hoznak létre, amely ellenáll a fizikai igénybevételeknek is, bár az itt egyáltalán nem lenne szükséges. A következő eljárási lépésben a már rögzített ragasztó fóliát a már ismert módon megömleszthetjük. Ezt elvégezhetjük hőkezeléssel, például a lánggal tör­ténő -végig pásztázással, forró gázzal és vagy infravörös sugárral. Ekkor csak a vékony megömlő kötőanyag fólia ömlik finom cseppekké, amelyek a szivacsréteg pórusos felületén rögzítődnek. Ezáltal egy ragadós szi­vacs felületet nyerünk, amely bizonyos értelemben a láng-kasírozás szokásos közbeeső stádiumára hasonlít — csak a találmány szerint a ragadós cseppek nem a poliuretán bomlási termékei, hanemha felvitt melegen ömleszthető kötőanyagból képződtek. Az ilymódon ra­gadóssá tett szivacs felületre visszük fel a kasírozandó anyagot. Az anyagokat a már ismert módon, célszerűen folyamatos eljárásban egyesítjük egymással és rögzítjük a megömleszthető kötőanyag megdermedéséig a szilárd kielégítő kötés kialakulásáig. A megömleszthető kötőanyag fólia vastagságát az egyes kötőanyagok minőségétől és a felhasználási cél­tól függően kell megválasztani. A megfelelő finomságú anyag, megválasztásánál a különleges áteresztőképesség és a tapadóképesség igen kis szerepet játszik, vagy egy­általán nincs szerepe, például szolgálhatnak erre a sző­nyegféleségek —, megömleszthető kötőanyag fóliákat a kívánt kielégítő vastagságban állíthatjuk elő. A meg­ömlesztett kötőanyag szükséges mennyiségét itt a kasí­rozás körülményeinek megfelelően választjuk meg. Más a helyzet, ha megfelelő légáteresztésű, különle­gesen jól tapadó anyagot akarunk előállítani. A meg­ömleszthető kötőanyag fólia vastagsága a találmány szerint előnyösen behatárolt, hogy a szivacs anyagon a fólia megömlesztésekor és az ezt követő kasírozás során 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents