166305. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habanyagok kasírozására
3 166305 4 got kis mennyiségben egyenletesen elosztva fel kell hordani az egész kasírozandó felületre. Ezen felül még szükséges, hogy a kötőgyantaként alkalmazott hőrelágyuló műanyagot például oldattá, vagy diszperzióvá kell alakítani, vagy megfelelően megőrölve, vagy más porítási eljárást alkalmazva finom porrá kell alakítani, majd ezután — például egy raszterminta segítségével — kell a szivacsra, illetve a textilre felvinni és ott megömleszteni. Egy ilyen forrón olvadó, ömleszthető, különösen alkalmas hőrelágyuló műgyanta, amelyet különösen textil kasírozására alkalmazhatunk előnyösen, a polietilén, amelyet leggazdaságosabban vékony (12—15 g/m2 ) fólia formájában alkalmazhatunk. A ragasztási eljárást a szivacs, a polietilén fólia és a textil rétegezésével, majd a hőkezelést a textilen keresztül elvégezve a polietilén megömlik és a kötés létrejön. Ez az eljárás elégséges hő alkalmazása esetén megfelelő tapadási szilárdságú és hajlékony kasírozást eredményez, mert a polietilén ilyen kis rétegszilárdságnál, ilyen vékony rétegben a megömlési folyamat során apró kis cseppecskékké folyik szét és így nem alkot összefüggő légelzáró réteget. Igen hátrányos viszont, hogy a szükséges hőmennyiséget a textilen keresztül kell a ragasztóhoz juttatni. Egyrészt nem minden textília viseli el a ragasztáshoz szükséges hőhatást, másrészt, főként nagyobb textil vastagságok esetén a hőátadás igen lassan játszódik le és ez a munkafolyamatot is lelassítja. Jelen találmány feladata, hogy egy olyan eljárást szolgáltasson, melynek során az alkalmazott poliuretán ragasztót megpörkölve a kasírozásnál alkalmazott forrón megömlő kötőanyag, különösen egy hőrelágyuló műgyanta alkalmazása esetén, az ilyen forrón megömleszthető ragasztót a megfelelő formába hozzuk. Különösen értékesek az eljárás szempontjából az egészen vékony fóliák. Teljesen a találmány szerinti a lehetőségeknek megfelelően alkalmazott nagy tapadási képességű és hajlékony kötőanyagok felhasználása a szivacsanyag és más szalagszerű anyagok egymáshoz történő kasírozása során. Jelen találmány egy olyan eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi polietilén, vagy más alkalmas poliszénhidrogén fólia forrón ömleszthető kötőanyagként való felhasználását anélkül, hogy az előbb leírt hátrányokkal számolnunk kellene. Különös nehézséget jelent az a tény, hogy az árban megfelelő fóliák, különösen a polietilén fóliák, beleértve bármely előállítási eljárással előállított fóliát (fújt-fólia) kétirányban orientáltak és ez a gyártás közben fellépő deformáció a hőmérséklet hatására bekövetkező tetemes zsugorodás következtében újból fellép, bár ez a hőmérséklet messze az olvadáspont alatt van. Ebből a feladatból kiindulva, új kasírozási eljárást dolgoztunk ki, hogy azzal az említett nehézségeket kiküszöböljük. Általánosan meghatározva ez: szivacsanyag kasírozása fóliává kiképzett melegen olvadó ragasztó alkalmazásával, amely különös jelentőséggel rendelkezik poliuretán szivacsanyag és különösen a lágy poliuretán szivacsanyag kasírozásánál. Az új «ljárás lehetővé teszi tapadóképes rétegelt anyagok előállítását, például polietilén fóliát alkalmazva melegen megömleszthető kötőanyagként. A találmány tárgya «nnek megfelelően szivacsanyagok kasírozási eljárása, előnyösen lágy poliuretán sziyacsszalag kasírozása egy lapszerű anyag felhasználásával, amelyet mint ömleszthető kötőanyagot alkalmazunk. Ennek a kötőanyagnak a lágyulási pontja a szivacsanyag lágyulási, illetve bomlási pontja alatt van, mi mellett az új eljárást azzal jellemezhetjük, hogy a kasírozásra kerülő szivacs felületét hevítjük, anélkül, hogy a tartós kötés kialakítása érdekében fölös mennyiségű olvadási vagy bomlási terméket hoznánk létre — a hevített szivacsfelületet egy vékony ömleszthető kötőanyag fóliával beborítjuk, majd ezt a kötőanyag fóliát a már ismert módon megolvasztjuk és a szivacsanyagot és a kasírozandó anyagot ezzel az ömledékkel összeragasztjuk. A találmány szerinti eljárásban első lépésként a fóliává kiképzett ömleszthető kötőanyagot visszük fel megfelelő módon a szivacsanyag felületére. Ehhez nem szükséges a poliuretán szivacsanyag jelentős mennyiségét megpörkölni. Elegendő, ha a szivacs legfelső rétegét megömlesztjük. Ezzel a lágyítással együtt jár a pórusok viszonylag Jelentéktelen csökkenése és ezzel együtt a szivacsréteg vastagságának enyhe csökkenése is. Ez a rétegvastagság-csökkenés általában nem több, mint 0,3 mm, előnyösen kevesebb mint 0,2 mm, a gyakorlat azt mutatja, hogy a szivacsréteg vastagságának csökkenése 100—150 [x közötti tartományban van. Ilyenkor nem képződnek jellegzetes cseppalakú bomlási-olvadási termékek, mint a láng-kasírozási eljárás során. A külső pórusok többnyire csupán meglágyulnak. Erre a megömlesztett szivacs-felületre visszük fel a vékony fóliává kiképzett megömlő kötőanyagot. A poliuretán szivacs megömlesztett felülete hozzátapad a fóliához és megkötődik. A kialakult kötési erők a továbbiakban a szivacs és az olvadó ragasztó fólia között egy lágy, tartós kötést hoznak létre, amely ellenáll a fizikai igénybevételeknek is, bár az itt egyáltalán nem lenne szükséges. A következő eljárási lépésben a már rögzített ragasztó fóliát a már ismert módon megömleszthetjük. Ezt elvégezhetjük hőkezeléssel, például a lánggal történő -végig pásztázással, forró gázzal és vagy infravörös sugárral. Ekkor csak a vékony megömlő kötőanyag fólia ömlik finom cseppekké, amelyek a szivacsréteg pórusos felületén rögzítődnek. Ezáltal egy ragadós szivacs felületet nyerünk, amely bizonyos értelemben a láng-kasírozás szokásos közbeeső stádiumára hasonlít — csak a találmány szerint a ragadós cseppek nem a poliuretán bomlási termékei, hanemha felvitt melegen ömleszthető kötőanyagból képződtek. Az ilymódon ragadóssá tett szivacs felületre visszük fel a kasírozandó anyagot. Az anyagokat a már ismert módon, célszerűen folyamatos eljárásban egyesítjük egymással és rögzítjük a megömleszthető kötőanyag megdermedéséig a szilárd kielégítő kötés kialakulásáig. A megömleszthető kötőanyag fólia vastagságát az egyes kötőanyagok minőségétől és a felhasználási céltól függően kell megválasztani. A megfelelő finomságú anyag, megválasztásánál a különleges áteresztőképesség és a tapadóképesség igen kis szerepet játszik, vagy egyáltalán nincs szerepe, például szolgálhatnak erre a szőnyegféleségek —, megömleszthető kötőanyag fóliákat a kívánt kielégítő vastagságban állíthatjuk elő. A megömlesztett kötőanyag szükséges mennyiségét itt a kasírozás körülményeinek megfelelően választjuk meg. Más a helyzet, ha megfelelő légáteresztésű, különlegesen jól tapadó anyagot akarunk előállítani. A megömleszthető kötőanyag fólia vastagsága a találmány szerint előnyösen behatárolt, hogy a szivacs anyagon a fólia megömlesztésekor és az ezt követő kasírozás során 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
