166226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kémiai úton edzett, üveg- vagy vitrokristályos anyagból álló termékek oldaléleinek védelmére

11 166226 12 nek tettük ki. Az ütés energiája ennek a szögnek a növelésével együtt nő, az energia és a szög közötti arány azonban nem lineáris. Azt a minimális ütési energiát, amely a tábla oldalélének töredezését okoz­za, regisztráltuk, és összehasonlítottuk azzal a mini­mális ütési energiával, amely a tábla egy másik oldalélének töredezését okozta, ha azt minden védő­burkolat nélkül vizsgáltuk. Az első és második mérés aránya az oldalél-burkolat által nyújtott védelem mérőszáma. Ezt az arányt elnevezhetjük „védelmi együttható"-nak. Ezt az elnevezést fogjuk használni a későbbiekben ismertetendő példákban, az 1. ábrán feltüntetett készülékkel végzett egyes vizsgálatok során meghatározott, az oldalél-burkolat egy adott formája által biztosított védelmi fokkal kapcsolatban, és a védelmi együttható minden esetben a védett oldalél adott mérvű sérülését eredményező ütés ener­giája és egy azonos, de nem védett oldalél ezzel összevethető sérülését eredményező ütés energiája közötti arányt jelenti. Egy kísérlet során valamivel kevesebb, mint 500 kg/mm2 Vickers-keménységű ejtősúlyt alkalmaztunk. Az ejtősúlyt a rúddal egyvonalban helyeztük el. A védelmi együttható 0,3 mm vastagságú 22 burkoló­elem alkalmazása esetén 6,6 volt. Más szóval, a védett oldalél töredezettségének előidézéséhez szükséges energia 6,6-szerese volt az összehasonlításként vizs­gált, azonos tábla nem védett oldaléle töredezéséhez szükséges ütési energiának. További kísérletek során azonos ötvözetből álló, 0,8 mm vastagságú 22 burkolóelemet használtunk. A védelmi együttható ekkor 35 volt. 2. példa 30 cm x 30 cm x 0,7 mm méretű síküveg-tábla oldaléleit koptatással azonos módon alakítottuk, mint az 1. példa szerinti tábla esetében. A tábla főfelületeit parafinnal bevontuk, és a táblát 30 percig 10 tér­fogat% (70%-os koncentrációjú) HF tartalmú vizes fürdőbe merítettük, amelynek hőmérsékletét 24°C-on tartottuk. Dymódon csupán a tábla oldalélei voltak kitéve savas fényesítésnek. Miután a táblát kivettük a fürdőből, a tábláról eltávolítottuk a paraffint, és kémiai edzést hajtottunk végre olymódon, hogy káliumnitrát-olvadékot folytattunk 465 °C hőmérsék­leten, 24 óra hosszat a tábla főfelületein és oldalél­felületein. Ezen időtartam alatt a tábla körül 1,4 atmoszférás részleges C02 -nyomást tartottunk fenn. Két, pontosan azonos módon kezelt üvegből álló próbatestet húzószilárdsági vizsgálatnak vetettünk alá. Ezek azt mutatták, hogy a táblák húzószilárdsága a kémiai edzés révén kb. 47 kg/mm2 -re növekedett. Az edzett üvegtábla oldaléleit ezután védőelemek­kel burkoltuk, amint ezt a 3. ábra mutatja. 0,1 mm vastagságú 23 sárgaréz szalagot helyeztünk a tábla mtadegyik oldalél-felületére, és ezután egy 0,1 mm vastagságú 24 ólomszalagot hajtottunk rá, annak érdekében, hogy befogja a tábla csatlakozó, szomszé­dos felületeit, és a sárgaréz-szalagot az üvegtábla oldalél-felületén megtartsa helyzetében. Ezután mértük a töredezéssel szembeni ellenállást az 1. ábrán feltüntetett készülék segítségével, és összehasonlítottuk azonos módon előállított, azonban oldalél-védelemmel nem rendelkező üvegtáblával. Az ejtősúlyt a rúddal egyvonalban helyeztük el. Az ejtősúly Vickers-keménysége kb. 500 kg/mm2 volt. Azt tapasztaltuk, hogy a védelmi együttható az 1. példában adott meghatározás szerint 33 volt. 3. példa 5 Vitrokristályos anyagból álló táblát állítottunk elő, amelynek összetétele a következő volt: Si02 48 súly% A12 0 3 32súly% 10 Na2 0 10súly% CaO 2 súly% Ti02 8 súly% A táblának konstans rádiuszú természetes görbü­lete volt egy síkban; ebben a síkban a tábla 100 cm 15 átmérőjű kör ívének vonalát követte> és az ívszög nagysága 90° volt. A tábla másik mérete (a görbületi síkra merőlegesen) 120 cm, a tábla vastagsága pedig 6 mm volt. A táblát 48 óra hosszat 445°C hőmérsékle­tű, CsN03 olvadékából álló fürdőbe merítettük. A 20 fürdő 0,2 súly% Cs^O;, anyagot tartalmazott. A táblát üymódon kémiai edzésnek vetettük alá, és ennek következtében a hajlítással létrehozott erő hatására fellépő húzófeszültség nagysága négyszere­sére növekedett. 25 A tábla oldalél-felületeit ezután védőburkolattal láttuk el olymódon, hogy mindegyik oldalél-felületre Neoprén ragasztóréteget hordtunk fel, majd tíz, egyenként 0,2 mm átmérőjű sárgarézhuzalt fektet­tünk a ragasztórétegekbe, úgyhogy a huzalok szilár-30 dan rögzítve a helyükön maradtak. Nem okozott nehézséget a huzalok olymódon történő hajlítása, hogy a huzalok a vitrokristályos anyagú tábla ívelt oldalél-felületeinek görbületi vonalát pontosan köves­sék. Sík szalagok elhelyezése az oldalélek mentén 35 ennél sokkal nehezebb lenne, mert az ilyen szalagok a saját síkjukban történő hajlítással szemben merevek. Ezután 0,1 mm vastagságú ólomszalagot hajtottunk az üvegtábla mindegyik oldalélére, úgyhogy az bebur­kolta a sárgaréz huzalokat és befogta a tábla csatla-40 kozó főfelületeinek peremtartományait is. Az 1. ábrán feltüntetett készülék segítségével mértük az oldalél töredezését gátló védelmi együtt­hatót. Az alkalmazott ejtősúly Vickers-keménysége kb. 500 kg/mm2 volt, és az ejtősúly a rúddal 45 egyvonalban volt elhelyezve. A védelmi együttható az 1. példában adott meghatározás szerint 28 volt. 50 4. példa 1 mx 1,10 m x 0,003 m méretű üvegtáblát állítottunk elő Pittsburgh-eljárással üvegolvadékból, amely az alábbi összetételű volt: Si02 64súly% 55 Na 2 0 llsúly% CaO 6 súly% MgO 6 suly% Fe2 0 3 nyomokban B2 0 3 :8súly% 60 Al2 0 3 ő súly% A táblát kémiai úton edzettük olymódon, hogy lítiumionokat diffundáltattunk az üvegtábla felüle­tébe olyan olvadékból, amely 10 súly% LiN03 és 90 súly% NaN03 összetételű, és 590 C hőmérsékletű 65 volt. A táblát 25 percig érintkezésben tartottuk az olvasztott közeggel. A táblát, lehűlése után egy percig 9 térfogat% (70%-os koncentrációjú) folysavat tartal-6

Next

/
Thumbnails
Contents