166226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kémiai úton edzett, üveg- vagy vitrokristályos anyagból álló termékek oldaléleinek védelmére
13 166226 14 mázó, 20°C hőmérsékletű vizes oldatba merítettük. Ezután a tábla mindegyik oldalélét 0,2 mm vastagságú ólomszalaggal és 0,5 mm vastagságú dúralumínium szalaggal burkoltuk, amely utóbbit az ólomszalag fölé helyeztünk. A szalagokat behajtottuk a tábla oldalélei mentén, úgyhogy azok befogták a tábla csatlakozó 5 főfelületeinek peremtartományait, hasonló módon, mint a 2. és 3. ábrákon feltüntetett 22 és 24 szalagok. Az 1. ábrán feltüntetett készülék segítségével mértük az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együtthatót. Kb. 500 kg/mm2 Vickers- 10 keménységű és a rúddal egyvonalban elhelyezett ejtősúly alkalmazása esetén a védelmi együttható 37 volt. 15 5. példa A 4. ábrán feltüntetett gépkocsi-szélvédőt állítottuk elő két 31, 32 üveglapból és egy 0,76 mm vastagságú ütésálló 30 polivinilbutirál lemezből. A 31 20 üveglapot un. úsztató eljárással állítottuk elő, vastagsága 2,9 mm volt. A 32 üveglapot vízszintes húzással állítottuk elő, és vastagsága 1,4 mm volt. A két üveglapot azonos mértékű természetes görbülettel meghajlítottuk, amely megfelelt a szélvédő kívánt 25 görbületének. A tábla elemeinek összeállítása előtt az üveglapok oldaléleit az ábrán feltüntetett konvex profilnak megfelelően lecsiszoltuk, és a 32 üveglapot kémiai edzésnek vetettük alá olymódon, hogy 15 óra hosszatt 480°C hőmérsékletű káliumnitrát-olvadék 30 fürdőbe merítettük. A 31 üveglapot nem edzettük. Ezután az egyes üveglapokat hő és nyomás alkalmazása mellett egymáshoz rögzítettük és ílymódon önmagában ismert háromrétegű táblát állítottunk elő. A kész szélvédő oldalélét olymódon láttuk el 35 védelemmel, hogy az oldalél-felület mentén 0,1 mm vastag 33 ólomszalagot helyeztünk el. Az ólomszalagot hajlított, sárgarézből álló csatorna-alakú elemmel, pl. a 34 elemmel (0,1 mm vastagságú) burkoltuk, amely elasztikusan befogta a szélvédő egymással 40 szembenfekvő főfelületeinek peremtartományait is. Az oldalél-töredezéssel szemben ílymódon létrehozott védelmet az 1. ábrán feltüntetett készülék segítségével mértük, mégpedig 1000 kg/mm2 Vickerskeménységű, tengelyével a rúd tengelyéhez képest 45 20°-os szögben elhelyezett ejtősúly alkalmazásával. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együttható 32 volt. Egy másik kísérlet során az oldalél-töredezéssel szemben az ismertetett oldalél-védelem által biztosi- 50 tott védelmet mértük azonos, azonban a rúddal egyvonalban elhelyezett ejtősúly alkalmazásával. Ebben az esetben a védelmi együttható 25 volt. 55 6. példa 30 cm x 30 cm x 0,1 cm méretű üvegtábla oldaléleit lecsiszoltuk, úgyhogy konstans rádiuszú, 90°-os szöget bezáró ívnek megfelelő konvex profilt 60 alakítottunk ki. ílymódon éles gerinceket hagytunk az oldalél-felületek és a tábla csatlakozó főfelületei találkozásánál. Ezután a táblát kémiai edzésnek vetettük alá olymódon, hogy 40 óra hosszat 30 súly% nátriumnitrátból és 70 súly% káliumnitrátból álló, 65 450°C hőmérsékletű fürdőbe merítettük. Az edzett tábla lehűtése után az oldalélekre egy rétegben poliszulfidot hordtunk fel, amely az üvegen megtapadt, és a poliszulfid oldalél-bevonatot a helyszínen vulkanizáltuk. A tábla oldalélére kifejtett ütés hatására bekövetkező töredezéssel szemben az ilyen burkolat által biztosított védelmet mértük az 1. ábrán feltüntetett készülékkel, 1000 kg/mm2 Vickers-keménységű, tengelyével a rúd tengelyéhez képest 20°—os szögben elhelyezett ejtősúly segítségével. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együttható 4 volt. 7. példa Az alábbi összetételű vitrokristályos anyagból álló Si02 63 súly% A12 0 3 24súly% li2 0 5 súly% Ti02 5súly% CaO 1,5 súly% F 0,5súly%, 40 cm x 3 cm x 0,4 cm méretű, négyszögletes szelvényű szalagokat hosszanti oldalél-felületeik mentén koptatással lemunkáltunk, és ílymódon a 2. és 3. ábrákon feltüntetett oldalél-profilhoz hasonló, ferdén leélezett profilt kaptunk. A szalagokat ezután egy óra hosszat 6 térfogat% (70%-os koncentrációjú) HF és 6 térfogat% H2 S04 tartalmú, 20°C hőmérsékletű vizes oldatba merítettük. A szalagokat ezt követően egy óra hosszat 50 súly% NaCl és 50 súly% MgCl2 összetételű 570°C hőmérsékletű fürdőbe merítettük. E kezelés folytán a vitrokristályos szalagok húzószilárdsága 58 kg/mm2 értékre növekedett. A szalagokat ezután csoportokra osztottuk, és a különböző csoportokat különböző fajtájú oldalélvédelemmel láttuk el, majd ezeket hasonlóképpen előállított és kezelt, azonban oldalél-védelem nélküli szalagokkal összehasonlítva vizsgáltuk az 1. ábrán bemutatott készülék segítségével, annak érdekében, hogy meghatározzuk a különböző típusú oldalél-burkolatok által a szalag oldalélein ütés hatására bekövetkező töredezéssel szemben biztosított védelem mértékét. A kísérletek során alkalmazott ejtősúly Vickers-keménysége 500 kg/mm2 volt, és az ejtősúly tengelye egyvonalban volt a rúd tengelyével. Az egyik szalagcsoportnál az oldaléleket 1 mm vastagságú szilikonelasztomer-réteggel borítottuk, amelyet a szalagok hosszanti oldalél-felületeire extrudáltunk és a helyszínen vulkanizáltunk. A védelmi együttható 4 volt. A második szalagcsoportnál az oldaléleket 0,1 mm vastag ólomréteggel borítottuk, és az ólomrétegre 1 mm falvastagságú, polietilénből álló csatorna-alakú elemet helyeztünk. A védelmi együttható 10 volt. A harmadik szalagcsoportnál az oldaléleket Neoprén ragasztóréteggel vontuk be, amelybe két páshuzamos üvegszál-előfonalat helyeztünk. A védelmi együttható 11 volt. A negyedik szalagcsoportnál az oldaléleket tizenkét, egyenként 0,15 mm átmérőjű vashuzal formájában láttuk el védelemmel, amelyeket az oldalél-felületek mentén párhuzamosan helyeztünk el, és ragasztással rögzítettünk. A védelmi együttható 25 volt. Az ötödik szalagcsoportnál az oldaléleket U-szelvényű védőelemekkel burkoltuk, amelyek ólomból 7
