166159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabad, vagy N-szubsztituált 7-amino-CEF-3-EM-4-karbonsav-vegyületek előállítására
166159 9 10 tett etilacetátos fázist 0,2 mólos, pH 8-as foszfátpufferral extraháljuk, majd a vizes fázis pH-ját 3-ra állítjuk be és az izoborniloxikarbonil-cefalosporin C-t etilacetáttal kiextraháljuk. A fenti módon kapott etilacetát oldatot vízzel mossuk, vízmentesítjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A desztillációs maradékhoz végül petrolétert adunk; ezután 56,6 g nyers izoborniloxikarbonil-cefalosporin C különíthető el. 5. példa 50 ml vízben 9,4 g 45 súly%-os nyers cefalosporin C készítményt oldunk, majd jégfürdőben hűtve az oldatot, pH-ját 1 n nátriumhidroxiddal 8 és 9 közé állítjuk be. Az oldathoz 4,0 g tetrahidrofuránban oldott izobomiloxikarbonilkloridot adunk. Ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékleten, 2 órán át keverjük, miközben a pH-ját 1 n nátriumhidroxid oldattal 8 és 9 között tartjuk. Ezután etiléterrel mossuk a reakcióelegyet, majd a vizes fázis pH-értékét 1 n sósavval savasra állítjuk be. A keletkező csapadékot a 4. példában megadott eljáráshoz hasonlóan etilacetáttal és 0,2 mólos foszfátpufferral extraháljuk. Az utolsó etilacetátos extraktumot bepároljuk, majd petrolétert adunk a desztillációs maradékhoz, így 4,5 g nyers izoborniloxikarbonil-cefalosporin C keletkezik. A terméknek szilikagélen, etilacetát és metanol 2:3 arányú elegye vei végzett vékonyrétegkromatográfiás Rf-értéke: 0,42, továbbá megfigyelhető egy halványabb, 0,18 Rf-értékkel jellemezhető folt is. A termék tisztítására a kapott izoborniloxi-karbonil-cefalosporin C-t szilikagélen, metanol és etilacetát 3:2 arányú elegyével kromatografáljuk, amikor a 3. példában kapott termékhez hasonlót kapunk. A terméknek Bacillus subtilis tesztorganizmussal szemben mért legalacsonyabb növekedésgátló koncentrációja 12,6 jUg/ml. 6 példa 10 g, az 5. példa szerinti eljárással előállított N-izoborniloxikarbonil-cefalosporin C-t anizolban oldunk és vízmentes körülmények között, —20 °C hőmérsékleten 100 ml trifluorecetsavat adunk az oldathoz. A reakcióelegyet ezt követően 5 percen át —20 °C, majd további 20 percen át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegy pH-értékét trietilaminnal 6-ra állítjuk be, majd vizet adunk hozzá. A vizes oldatot erősen bázikus — például Dowex 1 (Dow Chemical Co., USA) — anioncserélő gyantán kromatográfiaivá tisztítjuk úgy, hogy vízzel mossuk, majd pH 5,8-as 0,2 mólos ammóniumacetát pufferral eluáljuk a terméket, végül aktívszénnel tisztítjuk. A cefalosporin C-tartalmú frakciókat összeöntjük, az oldat pH-értékét normál nátriumhidroxid oldattal 6,5-re állítjuk be, majd metanolt adunk hozzá, amikor kristályos termék válik ki az oldatból. A keletkező cefalosporin C-nátriumsó kristályok összsúlya 4,7 g. 7. példa 2 ml anizolban 1,1 g N-izoborniloxikarbonil-cefalosporin C-t oldunk, majd —20 °C hőmérsékleten 7 ml trifluorecetsavat adunk az oldathoz. Vízmentes körülmények között 5 percen át —20 °C, majd további 30 percen át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd vízmentes etilacetátot adunk hozzá. A keletkező csapadékot szűréssel elkülönítjük, vízmentes etiléterrel mossuk, majd csökkentett 5 nyomáson, káliumhidroxid és foszforpentoxid felett egy éjszakán át szárítjuk. Az így előállított poralakú terméket vízben oldjuk, az oldat pH-ját 1 n nátriumhidroxid oldattal 6,5-re állítjuk be, majd etanolt adunk hozzá. így 0,5 g, kristályos cefalospo-10 rin C-nátriumsó keletkezik; kitermelés: 60%. 8. példa 10 ml metanolban 1,0 g N-izoborniloxikarbonil-cefalosporin C-t oldunk, majd az oldatot jégfürdő-15 ben lehűtjük és 1,1 g difenildiazometánt adunk hozzá. A reakcióelegyet 0 °C hőmérsékleten 30 percen át, majd szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd a metanolt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. 20 A desztillációs maradékot 150 ml etilacetátban oldjuk, majd az etilacetátos fázist 0,5 n nátriumhidrogénkarbonáttal, majd vízzel mossuk. Ezt követően az etilacetátos oldatot vízmentesítjük, majd ledesztilláljuk az oldószert. A desztillációs maradé-25 kot szilikagélen, éter és kloroform 1:1 arányú elegyével kromatografáljuk, amikor 1,5 g (kitermelés: 90%) izoborniloxikarbonil-cefalosporin C-dibenzhidrilésztert kapunk. A termék olvadáspontja 98—• 99 °C. 30 Elemanalízis: C53 H 57 O 10 N 3 S-re számítva: Számított: C = 68,59; H = 6,19; N = 4,53; S = 3,45%; Mért: C = 68,97; H = 6,37; N = 4,23; S = 3,40%. 35 Metanolban meghatározott ultraibolya abszorpciós spektrumában: Am ax • 260 m/j,. (s = 8100). A termék infravörös abszorpciós spektrumában (KBr) 1790, 1750 és 1730 cm"1 hullámhosszúságokon jellemző elnyelési maximumok látszanak. 40 Szilikagélen, etilacetát és kloroform 1:4 arányú elegyével meghatározott vókonyrétegkromatográfiás Rf-értéke: 0,42. 30 ml vízmentes metilénkloridban 1,0 g, a fent megadott eljárással előállított dibenzhidrilésztert 45 oldunk, majd —15 és —20 °C közé hűtjük az oldatot. Ezután cseppenként 0,5 ml vízmentes piridint, majd 0,7 g, 10 ml vízmentes metilénkloridban oldott foszforpentakloridot adunk az oldathoz. A reakcióelegy hőmérsékletét további 1 órán át a fenti 50 értékek között tartjuk. 7 ml vízmentes metanol adagolása után a reakcióelegyet, miközben hőmérsékletét —15 és —20 °C között tartjuk, 40 percen át, majd szobahőmérsékleten további 60 percen át keverjük. Ezután 11 ml 2 n sósavat adunk a reakció-55 elegyhez és 45 percen át keverjük, majd miután pH-ját 1 n nátrimhidroxiddal 7,9-re állítjuk be, a metilénkloridos fázist elkülönítjük. A vizes réteget metilénkloriddal extraháljuk. A két extraktumot összeöntjük, és az oldószert csökkentett nyomáson 60 ledesztilláljuk. A desztillációs maradékot 5 ml anizolban oldjuk, és a nedvesség kizárásával —20 °C hőmérsékleten 14 ml trifluorecetsavat adunk az oldathoz. A reakcióelegyet ezt követően hűtve 5 percen át, majd szobahőmérsékleten 20 percen át állni 65 hagyjuk. Miután a reakcióelegy pH-ját trietilamin-5
