166134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás közvetlenül motorbenzinbe adagolható lerakódásmódosító adalék-kompozíció előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 166134 (|) Bejelentés napja: 1972. XII. 13. (NA—943) Nemzetközi osztályozás: C 10 1 1/26 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1974. VIII. 28. Megjelent: 1976. V. 31. ' H Feltalálók: BlaskioviAs Aladár vegyészmiérnlölí, 28%, Jakab Károly vegyészmérnök, 12%, Mámdy Tamás vegyészmérnak, 8%, Musfeovits József vegyészmérnök, 26%, Pap Géza vegyészmérnök, 26%, Budapest Tulajdonos: Nagynyomású Kísérteti Intézet, Budapest Eljárás közvetlenül motorbenzinbe adagolható lerakódásmódosító adalék-kompozíció előállítására A találmány tárgya eljárás közvetlenül benzin-üzemanyagba adagolható lerakodásmódosító adalék-kompozíció előállítására. Közelebbről a találmány tárgya eljárás motorbenzinek közvetlen adalékolására szolgáló, foszforsav-, tiofoszforsav-, illetve foszforossavésztert, nagy aromás komponens-tartalmú szénhidrogén-elegyet vagy tiszta aromás vegyületet, továbbá szerves bázist tartalmazó kompozíciók előállítására. E kompozíciók előállítása során az észterezési folyamatot adott esetben az aromástartalmú szénhidrogénbe vagy tiszta aromás vegyületbe adagolt ólomalkil-vegyületekkel katalizáljuk. Motorbenzinek oktánszámának növelésére az egész világon legelterjedtebben ólomalkileket használnak. Az ólomalkilek a hengerekben lezajló égés folyamán a beszívott levegő oxigénjével, továbbá az ólomalkilek stabilitásának növelése érdekében adalékolt halogénvegyületekkel reagálva ólomoxidokká, ólomhalogenidekké, ólomoxihalogenidekké alakulnak át. Tapasztalat szerint a fenti vegyületek mellett ólomszulfát is képződik a motorok hengerében. Newby és Dumont (Ind. Eng. Chem. 45, 1953. június) vizsgálataik során 12 különféle ólomvegyületet mutattak ki a szelepeken, gyertyákon, hengerfejeken és a robbanótér falán. A keletkező ólomvegyületek a motor működésében kis mennyiségük ellenére is zavart okozhatnak. 10 15 20 25 30 Ezekét a zavarokat két főcsoportra oszthatjuk: a) a gyújtórendszer meghibásodásai, és b) felületi gyújtás. A gyújtórendszer meghibásodásai a gyertya zárlatára vezethetők vissza, ugyanis a gyújtógyertyákra lerakódott ólomhalogenidek, ólomszulfát és egyéb vegyületek már 100—200 C° körüli hőmérsékleten jó vezetőkké válnak, így a szikraképződésben rendellenességet okoznak. A robbanótér falára és a dugattyú felületére lerakódott ólomvegyületek „felizzási" hőmérséglete alacsony: így, különösen nagy terhelésnél, megnövekszik 'a zavaró felületi gyújtások száma, ami káros hatással van a motor szerkezeti elemeire, de a teljesítményre is. Az e módon bekövetkező kontrollálatlan gyújtások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a használt motor oktánszámigénye jelentősen megnő a tiszta, lerakódásmentes motoréhoz viszonyítva. Ölmozott benzinek használata esetén az előbbi zavarok megszüntetésére foszfortartalmú vegyületek adagolhatok. Ezen vegyületekkel ugyan nem távolíthatók el a lerakódott ólomvegyületek, de az égés során keletkező ólom-foszfor vegyületek magasabb hőmérsékleten is jelentős elektromos ellenállással rendelkeznek, emellett „felizzási" hőmérsékletük is magas. A foszfortartalmú vegyületek fenti kedvező tulajdonságát egyértelműen igazolni lehetett (E. M. Coodger: Autumobile Eng. 1969. március, 98. oldal; 166134