166134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás közvetlenül motorbenzinbe adagolható lerakódásmódosító adalék-kompozíció előállítására

166134 3 4 2 427 173, 2 765 220, 2 799 153, 3 655 704 és 3 658 497 sz. Amerikai Egyesült Ällamok-foeli szabadalmi leírások; Oil and Gas Journal 56, 39 -[1958]). 1958-ban a nagy kompresszióviszonyú moto­rokhoz használható benzineknél számos ország­ban előírták a foszfortartalmú adalékok beveze­tését (Oil and Gas Journal 56, 39 [1958]). A. motorbenzinekbe adalékolt foszfortartalmú anyagok nagy része észterézési eljárással ké­szül, alkoholok és foszfortrikolid, tiofoszforklo­rid vagy foszforoxiklorid reakciójával. A reak­ció folyamán képződő sósavat szervetlen vagy szerves bázisokkal kötik meg (523 802 sz. német szabadalmi leírás; Chemik Polski 15, 37 [1971]; Zhur. Obs. Khim. 19, 929 [1949]), más eljárá­soknál vákuum segítségével vagy indifferens gáz átvezetésével távolítják el (J. Chem. Soc. 1464—69 [1940]; 300 044 sz. brit szabadalmi le­írás). Az észterézési műveletnél gyakran oldó­szereket is alkalmaznak, ami a legtöbb esetben dietiléter vagy a felhasznált alkohol feleslege (523 802 sz. német szabadalmi leírás; Zhur. Obs. Khim. 19, 929 [1949]; 300 044 sz. brit szabadalmi leírás). Az észtereket végül különböző elválasz­tó lépések (szűrés, atmoszférikus és vákuum­desztilláció) segítségével nyerik ki a reakció­elegyből. Azt találtuk, hogy az előbbiekben ismertetett eljárásnál egyszerűbb módon állíthatunk elő az ismert kompozícióknál előnyösebb vagy legalább azokkal egyenlő lerakódásmódosító és korrózió­gátló hatást kifejtő kompozíciót, ha foszfortri­kloridot, tiofoszforkloridot vagy foszforoxiklo­ridot és R—O—(CH2 ) n —OH általános képletű allkoxi-allkoholokiat — ahol R 1—6 szénatomos alMl-csoportot jelent és n értéke 1, 2 vagy 3 — aromás szénihidrogénben vagy aromás (szénhid­rogént tartalmazó szénhidrogénelegyben, adott esetben ólomalkil katalizátor jelenlétében rea­gáltatunk. A lerakódásmódosító kompozíció előállítása a találmány szerint a következő lépésekben tör­ténik. 20 C° alá hűtött, oldószerként alkalma­zott magas aromás tartalmú szénhidrogénele­gyet (aromás tartalom min. 40 sűly%), vagy tisz­ta aramás vegyületet összekeverünk az észtere­zéshez felhasználandó foszfortrikloriddal, tio­foszforkloriddal vagy foszforoxikloridd&l és az adott esetben katalizátorként használt ók»m­alkil-vegyülettel. Kiválóan alkalmas oldószer­ként a kereskedelemben kapható nagy oktán­számú ólmozott benzin. A fenti elegyhez hoz­záfolyatjuk az alkalmazott foszforvegyülettel ek­vivalens mennyiségű vagy maximum 20% fe­leslegű alkoxialkoholok és a feleslegben levő szerves bázis (aniilin, piridin, dimetilanilin, N-izopropil-anilin, toluidin) elegyét úgy, hogy a reakcióelegy hőmérséklete ne haladja meg a 40 C°-ot. A reakció első pillanatától kezdve a reakcióelegyet intenzíven keverjük. A keverést az alkoxialkohol-szerves bázis elegy beadagolása után a reagensek minőségétől függően további 1—6 órán át folytatjuk. Az aromás tartalmú szénhidrogén elegy vagy tiszta aromás vegyület hatására az észter mellett képződő szerves bá­zis hidrokloridja — lévén abban gyakorlatilag oldhatatlan — kiválik. A keverés megszünteté­se után a kivált szerves bázis hidrokloridját szű-5 réssel elválasztjuk a reakcióelegytől. A szűrlet, amely az alkalmazott reagensek, oldószer és ólomalkil katalizátor mennyiségétől függően 69—95 súly% oldószert (magas aromás tar­talmú szénhidrogén vagy tiszta aromás vegyü­lő let), 5—25 súly% foszforsav-, tiofoszforsav- vagy foszforossav-alkoxialkoholésztert, 1—10 súly% szerves bázist és 0—1 súly% ólomalkil vegyületet tartalmaz, 15 közvetlenül alkalmas motorbenzinekbe való be­keverésre. A kompozíciót 0,01—1,00 súly%-ban kell a motorbenzinhez keverni a kedvező hatás eléréséhez. A szerves bázis hidrokloridja által elvitt kis 20 mennyiségű foszfortartalmú észter a kiszűrt só­nak az alkalmazott oldószerrel történő mosásá­val kinyerhető. A szerves bázis hidrokloridjából az alkalmazott szerves bázis szervetlen lúgos ke­zeléssel felszabadítható és visszanyerhető. 25 A találmány szerinti eljárás és az eljárással előállított kompozíció előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze: 1. Az észterezendő alkoholok többé-kevésbé oldják a képződő szerves bázis hidrokloridokat, 30 eltávolításuk a termékből nehézkes. A talál­mány szerinti módon azonban az aromás jellegű oldószerbe juttatva a reagenseket, a szerves bá­zis hidrokloridja a célterméktől rögtön, jól szűr­hetően elválik. 35 2. Az alkalmazott ólomalkil vegyületek kata­lizálják az észterézési folyamatot. 3. A találmány szerint — preparatív tisztító lépések kihagyásával is — közvetlenül olyan kompozíció készíthető, amely alkalmas motor-40 benzinbe keverésre, és a kompozíció minden tagja előnyös hatást fejt ki a benzinüzemű mo­torokban. 4. A találmány szerinti eljárással előállított kompozíció előnyei az alábbiak: 45 a) Nem vagy osak jelentéktelen mértékben (0,1 oktánszám egység) csökkenti a motorbenzin Research oktánszámát, ellentétben a hasonló cé­lú adalékok nagy részével. b) A lerakódások módosítása révén csökkenti 50 az országúti oktánszámigényt. Az országúti ok­tánszámigény csökkenése függvénye annak, mi­lyen típusú gépkocsiban használják, továbbá mi az összetétele a motorbenzinnek. Ha a kompo­zíciót olyan mértékben keverik a motorbenzin-55 hez, hogy az 0,3 teoretikus egység foszfort tar­talmaz, az országúti oktánszámigény csökkenése 1—2 egység Skoda személygépkocsi esetében. c) Szerves bázis tartalma folytán korrózió­gátló hatású. 60 d) Az alkalmazott magas aromástartalmú szénhidrogén-elegy vagy tiszta aromás oldószer és az adott esetben katalizátorként alkalmazott ólomalkil vegyület növeli a motorbenzin oktán­számát. 65 A találmányt az alábbi példákban világítjuk 2

Next

/
Thumbnails
Contents