166107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás d1-2, 3,5,6-tetrahidro-6-fenil-imidazo-(2,1-b) tiazol és savaddiciós sói előállítására
9 tő alkalmazása mellett forraljuk (f. p.: 117 °C). Az elegyet lehűtjük, 10 ml acetont adunk hozzá és ismét visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A szilárd anyagot forrón leszűrjük, 2X5 ml acetonnal mossuk és 60 °C-on szá- 5 rítjuk. A kapott tetramisole-hidroklorid 258— 260 °C-on olvad. Kitermelés: 27,0%. A kiindulási anyagként felhasznált tion-származékot a következőképpen állíthatjuk elő: 8,6 g N-(2-valerilamino-2-fenil-etil)-etanolamin- 10 -O-szulfátot 20 ml víz és 10 ml etanol elegyében szuszpendálunk. 2,5 ml széndiszulfid hozzáadása után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük és a pH-t 2 n nátriumhidroxidoldat hozzáadásával 9—10 értékre állítjuk be. A 15 reakcióelegyet 2 n nátriumhidroxid-oldat további hozzáadásával ezen a pH-értéken tartjuk, míg a reakció 2 óra alatt teljesen lejátszódik. A terméket leszűrjük, 30 ml vízzel mossuk és 60 cC-on szárítjuk. A kapott 3-(2-valerilami- 20 no-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion 175—176 °C-on olvad. A kiindulási anyagként felhasznált szulfátot a következőképpen állíthatjuk elő: 80 g 98%-os kénsavat keverés közben 10 °C-nál 2 s alacsonyabb hőmérsékleten 24,9 g valeronitrilhez adunk. Kis részletekben 18,1 g N-(2-hidroxi-2-fenil-etil)-etanolamint adunk hozzá, miközben a hőmérsékletet 20 °C alatt tartjuk. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd 200 g 3° jég és 250 ml etilénklorid elegyébe öntjük. A kiváló terméket leszűrjük és 2X50 ml vízzel mossuk. A kapott nyers N-(2-valerilamino-2-fenil-etil)etanolamin-0-szulfátot tisztítás céljából 1Ö0 ml n nátriumhidroxid-oldatban oldjuk és '5 az oldat pH-ját jégecettel 4-re állítjuk be. A kiváló terméket leszűrjük, 3X50 ml vízzel mossuk és 60 °C-on szárítjuk. A termék olvadáspontja 198—200 °C. 12. példa A 11. példában ismertetett eljárást azzal a változtatással végezzük el, hogy oldószerként metil-izobutil-keton helyett 10 ml tetraklóretilént alkalmazunk és a termék izolálása előtt a reakcióelegyet 20 órán át 121 °C-on visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A kapott tetramisole-hidroklorid 256—259 c C-on olvad. Kitermelés: 17,5%. 13. példa 1,0 g 3-(2-valerilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2--tiont és 1,15 ml benzilkloridot 2,5 ml dimetilformamidban oldunk és az oldatatot 18 órán át 90 °C-on melegítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük. A szilárd tetramisole-hidrokloridot leszűrjük, 2X5 ml vízzel mossuk és 60 °G-on szárítjuk. Op.: 255—257 °C. Kitermelés: 23,0%. 10 14. példa. A 13. példában ismertetett eljárást azzal a változtatással végezzük el, hogy oldószerként dimetilformamid helyett 3,0 ml dietilénglikol-dietilétert alkalmazunk és a reakcióeleggyel 1 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk (160 °C). A kapott tetramisole-hidrokloridot a 13. példában leírtak szerint izoláljuk. Op.: 255—258 °C. Kitermelés: 20,0%. 15. példa 1,0 g 3-(2-valerilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2--tiont és 1,15 ml benzilkloridot 6,0 ml n-butilacetátban oldunk és az oldatot 18 órán át viszszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk (f. p.: 127 °C). A forró reakcióelegyet szűrjük és a szűrőn levő szilárd tetramisole-hidrokloridot 2X5 ml acetonnal mossuk és 60 cC-on szárítjuk. Op.: 256—258 °C. Kitermelés: 47,0%. 16. példa 6,0 g 3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tiont 100 ml metilénkloridban oldunk és keverés közben szobahőmérsékleten 3,2 g trietiloxónium-fluoroborát és 5 ml diklórmetán oldatát csepegtetjük be. Az oldatot 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 20 "C-onJ 12 Hgmm szárazra pároljuk. A sárga gumiszerű maradékot szobahőmérsékleten 75 ml tetrahidrofuránban oldjuk és kristályosodni hagyjuk. A kiváló kristályokat leszűrjük, egymás után 2X10 ml tetrahidrof uránnal és 50 ml dietiléterrel mossuk, majd vákuumban (12 Hgmm) foszforpentoxid felett szobahőmérsékleten szárítjuk. A termék mintáját tetrahidrofuránból kristályosítjuk. A kapott 2-etiltio-3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etü)-4,5-dihidro-tiazolium-fluoroborát 116—118 °C-on olvad 2,0 g 2-etiltio-3-(2-fenil-acetil-amino-2-fenil-etil)-4,5-dihidrotiazolium-fluoroborátot 1 órán át jégfürdőn 190 °C-on melegítünk. A kapott sárga gumiszerű terméket szobahőmérsékletre hűtjük, majd 5 ml metanolban oldjuk, az oldatot 20 ml vízzel hígítjuk és 18 n nátriumhidroxid-oldattal pH =12 értékre lúgosítjuk és 2X10 ml metiléndikloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktokat 3X10 ml 2 n kénsawal visszaexátraháljuk, a vizes extraktokat egyesítjük és 18 n nátriumhidroxid-oldattal pH = 12 értékre lúgosítjuk, miközben a hőmérsékletet 10 °C alatt tartjuk. A kiváló tetramisolet leszűrjük, 10 ml vízzel mossuk és szobahőmérsékleten szárítjuk. A termék mintája ciklonexános kristályosítás után 92—93 °C-on olvad. Kitermelés: 60,1%. 17. példa 0,55 g 3-(2-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-2-tion-hidrokloridot 3 ml hangyasavban szuszpendá-5
