166106. lajstromszámú szabadalom • Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére
166106 9 10 vatkozási számokat használjuk, mint az la. és lb. ábrák esetében tettük. Az alábbi részben a gyakorlati felhasználás szempontjából nagyobb jelentőségű sorrendi átvitelt ismertetjük. Az átvinni kívánt szélessávú hangjelet a 2a. ábrán 1-gyel jelölt bemenőpontra vezetjük. A szabályozott 2 erősítő feladata az említett jel dinamika kompressziója. A 2 erősítő kimenetéhez kapcsolódik először a 3 aluláteresztő, amelynek sávszélessége a minőségi előírásoktól függően 4 és 7 kHz közé eshet, továbbá szintén ide csatlakoznak a 4, 5 és 6 (és a nem ábrázolt többi) sávszűrők. Az utóbbiak az aluláteresztőn át nem hatoló felső frekvenciatartományt részsávokra osztják fel. A felosztást célszerű logaritmikus lépcsőzés szerint végezni. Így például egy oktávot annak félhangjaihoz rendelt tizenkét részsávra lehet felosztani. A 4, 5 és 6 szűrőket a 7, 8, 9 egyenirányítók követik, amelyek a részsávokba eső jelkomponenseket egyenirányítják. Ilyen módon az említett jelkomponensek intenzitásától függő segédfeszültséget, vagyis egy hangerősségtől függő és keskenyebb sávszélességű amplitúdó információt nyerünk. A gyakorlatban ezeknek az egyenirányítóknak a millivoltos tartományig kell működniük. Az amplitúdó információkat egy elektronikus 11 forgókapcsoló időben egymásután ciklikusan letapogatja és egy logaritmikus 12 torzítón át a 13 modulátorba vezeti. Az utóbbi ezenkívül a 14 pilotgenerátor váltófeszültségét is megkapja. Frekvenciamoduláció esetén a 13 modulátor egy reaktanciafokozat, amely a 14 oszcillátor frekvenciáját befolyásolja. Abban az esetben, amikor amplitúdómodulációt alkalmazunk, a modulált jel egyik oldalsávját egy beiktatott egyoldalsávos (SSB) szűrő segítségével el lehet nyomni. Az ilyen módon modulált pilotjel a 17 összegező áramkörben hozzáadódik a 3 aluláteresztőn át érkezett alapjelhez. A továbbításra alkalmas eredő jelet (a 17 összegező áramkör kimenetén) 19-es hivatkozási számmal jelöltük. Az eredeti teljes bemenőjelből a 10 egyenirányító egy korrektor — feszültséget képez, amely a 2 erősítőbe vezetve dinamikaszűkítést idéz elő a felvételi oldalon, a visszaadási oldalon pedig a később ismertetendő dinamikanyújtást vezérli. A visszaadási oldal forgókapcsolójának szinkronizálására a felvételi oldal 11 forgókapcsolójának egyik érintkezőjére a 15 szinkron jelforrásból pl. negatív jelet vezetünk. Ugyanekkor a 7, 8, 9 egyenirányítók csak pozitív feszültségeket adhatnak a 11 forgókapcsolóra. Az előbb említett negatív szinkronizálófeszültségre a 16 mátrix áramkörben a 10 egyenirányító által szolgáltatott dinamika-korrektorjel szuperponálódik. Az így kapott eredőjelet, tehát a szinkronizáló jel és a rászuperponálódott dinamikakorrektor jel összegét mindössze egyetlen időcsatorna tartama folyamán továbbíthatjuk. A szinkron dinamikaszűkítés érdekében a felvétel oldalon a 10 egyenirányítóból származó korrektor jel nem közvetlenül jut a 2 erősítőbe, hanem egy 21 kapcsolón keresztül. Ez a 21 kapcsoló csak addig záródik, amíg a forgókapcsoló a 16 mátrixszal áll összeköttetésben. A közbenső időszakaszokban a 2 erősítőt mindig a 20 kondenzátorban tárolt feszültség szabályozza. A 2. ábra a visszaadás — oldali elrendezést szemlélteti. A 22 bemenetre adjuk rá a továbbított 19 eredőjelet. Abban az esetben, amikor a továbbítás modulált formában pl. rádión keresztül történik, a 22 eredőjel alatt a rajzon nem ábrázolt demodulator kimenőfeszültségét értjük. Itt a visszaadási oldalon is található egy 23 aluláteresztő, amelynek sávszélessége megegyezik a felvétel-oldali 3 aluláteresztőével. A szintén a 22 bemenethez csatlakozó 24 sávszűrő csak a pilot jelek frekvenciatartományát engedi át. Ezzel sorban fekszik egy 25 demodulator. Frekvenciamodulált pilot jel esetén ez egy frekvencia diszkriminátor. Ezután egy 26 exponenciális torzító áramkör következik, amely a felvétel-oldali (másszóval az adóoldali) logaritmikus torzítást éppen kiegyenlíti. A 26 exponenciális torzító kimenőjele a 27 forgókapcsolóba jut, amelynek „érintkezőiről" az egyes időcsatornákhoz rendelt hangerősség-információk a 28, 29 és 30 tárolókondenzátorokba és további nem ábrázolt tároló kondenzátorokba kerülnek. Ezekből az egyes csatornák hangerősség-információit a 31, 32, 33 stb. modulátorokba vezetjük, amelyek a 34, 35 és 36 oszcillátorok által az egyes részsávok számára gerjesztett helyettesítő jeleket modulálják. A 37 összegező áramkör egybefoglalja a hangerősséggel modulált helyettesítőjeleket és a 23 aluláteresztőn átjutott alapsávot. Egy szabályozható 38 erősítő végzi a visszaadás-oldali dinamikanyújtást, vagyis az eredeti dinamika visszaállítását. Ezt a 38 erősítőt a 39 tárolókondenzátor feszültsége szabályozza. Az említett tárolókondenzátor a forgókapcsolónak a szinkronizálójelet szolgáltató érintkezőjére van kapcsolva. A szabályozható 38 erősítő kimenete egy nem ábrázolt végerősítőn keresztül a 42 hangszóróba jut. A 25 demodulátorból a demodulált pilotjel még a 40 amplitúdószűrőre (azaz szinkronleválasztóra), is rákerül. Ez az áramkör csak a szinkronizálójelekre érzékeny, vagyis a felvételoldali 16 mátrix áramkörből származó negatív feszültségekre reagál. A 40 amplitúdószűrő kimenetén fellépő jel állítja vissza a 27 forgókapcsolót a ^-inkronizációnak megfelelően azon állásba, amelyből kiindulva a 41 ütemgenerátor hatására a forgókapcsoló végig lépked az egyes érintkezőkön. A zavarmentesebb szinkronizáció érdekében az amplitúdószűrő kimenetén egy szelektív rezgőkört is alkalmazhatunk, amely a szinkronizáló impulzusok frekvenciájára van hangolva. Egy másik, de a rajzon nem ábrázolt módszer alapján a 41 ütemgenerátor frekvenciáját, amely a 27 forgókapcsoló állásai számának felel meg, leoszthatjuk, és a leosztott frekvenciát egy fáziskomparátor segítségével összehasonlíthatjuk az amplitúdószűrőből nyert szinkronizáló impulzusokkal. A fáziskomparátor előállít egy szűrt hibafeszültséget, amellyel az ütemgenerátor frekvenciáját vissza tudjuk szabályozni. 10 is 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
