166106. lajstromszámú szabadalom • Rendszer szélessávú hangjelek átvitelére
166106 11 12 A 3. ábra a teljes modulációs tartomány egyik célszerű felosztását mutatja, amplitúdómoduláció használata esetén. A 0-tól 100%-ig terjedő modulációs tartományból a 0 és 70% közti részt (I. tartomány) az egyes időcsatornák hangerősség-információi számára rendeljük oly módon, hogy a 0%-os moduláció a maximális hangerőnek, a 70%-os pedig a 0 hangerőnek feleljen meg. Előnyös, ha a hangerő logaritmikusan változik a modulációs %-kal. A szinkronizálójel számára a 80 és 100% közötti III. tartományt biztosítjuk, nem hagyva figyelmen kívül, hogy a szinkronizáló csatorna egyidejűleg a dinamikakorrektor-jelet is átviszi. Ennél a 80%os moduláció a legnagyobb dinamikanyújtásnak (tehát a dinamikakorrektor legnagyobb hangerejének) felel meg, a 100%-os moduláció pedig a dinamikanyújtás hiányának felel meg. Végül a 70 és 80% közti II. tartomány pedig biztonsági sávként szolgál. A 4. ábra frekvenciamodulált pilotjel esetén érvényes viszonyokat illusztrálja. Az A tartomány a közvetlenül átvitt, alsó frekvenciatartományt képviseli. A B tartományt a pilotjel frekvencialökete számára biztosítjuk. Itt fmax a maximális hangerőhöz, f min pedig a minimális hangerőhöz rendelt frekvencia. Továbbá az f,,,,,« frekvencia a maximális dinamikanyújtást hordozó az, fjmin frekvencia pedig dinamikanyújtást nem hordozó szinkronizáló jelet képviseli. Az 5. ábrán két különválasztott felvételi csatornával bíró rendszert láthatunk. A felvételi csatornák kezdeti szakaszát az egyszerűség kedvéért a 100 és 101 mikrofonok és az utánuk kapcsolt 200, ill. 201 erősítők alkotják. Az első felvételi csatornához tartoznak még a 3 aluláteresztő, valamint a 4, 5, és 6 sávszűrők. Az utóbbiak számát a felső frekvenciatartományban kijelölt részsávok száma határozza meg. Mind a 3 aluláteresztő, mind a 4, 5 és 6 sávszűrők a 200 erősítő kimenetére párhuzamosan vannak kapcsolva. A 3 aluláteresztő határfrekvenciája az alsó frekvenciatartomány előírt terjedelmétől függ, és a gyakorlatban az eddig megvalósított berendezéseknél kb. 4 és 7 kHz között fekszik. A 4, 5 és 6 sávszűrők a 3 aluláteresztő határfrekvenciája feletti frekvenciatartományt részsávokra osztják fel. A sávszűrők sávszélességeit a felső frekvenciatartomány kiterjedése és a tervezett felosztás, vagyis a szükséges részsávok száma határozza meg. A 4, 5 és 6 sávszűrők kimeneteire a 7, 8 és 9 egyenirányító áramkörök csatlakoznak. Ezek közül mindegyik egyenirányítja a hozzátartozó sávszűrő megfelelő jelkomponensét, így az egyenirányító áramkörök kimenetén egy hangerőtől függő segédfeszültség, vagyis egy hangerőtől függő, keskenyebb sávszélességű amplitúdóinformáció jelenik meg. Ezzel tehát a 100 mikrofon által érzékelt jel négy komponensre osztódik. Egyikük, vagyis az alsó frekvenciatartományba tartozó megtartja eredeti alakját, míg a többi jelkomponensek csak mint diszkrét amplitúdóinformációk ismerhetők fel. A 101 mikrofonnal és a 201 erősítővel rendelkező második felvételi csatorna egy második hangjelet szolgáltat, amely szintén egy alsó és egy felső frekvenciatartományra osztódik. A 201 erősítő kimenetéhez kapcsolódik egyrészt a 301 aluláteresztő, amelynek sávszélessége azonos vagy kisebb, mint a 3 aluláteresztőé, másrészt a teljes felső frekvenciatartományt átengedő 302 felüláteresztő. Ellentétben a 100 mikrofonból és az utánakapcsolt egységből álló felvételi csatornával, itt a teljes felső frekvenciatartomány eredőjelét egy 90 egyenirányító elrendezésbe vezetjük, amelynek kimenőjele csak egyetlen amplitúdómformációt képvisel. Az összes amplitúdóinformációkat, tehát a 7, 8, 9, és 90 egyenirányítók egyenirányítóit kimemenőfeszültségeit az itt 11 forgókapcsolóként ábrázolt letapogató berendezésbe vezetjük. Ez a forgókapcsolót a valóságban egy ciklikusan működő elektronikus letapogató alkotja, amelynek számos olyan alkalmazása ismeretes, ahol térbeli sorozatról időbeli sorozatra való áttérés fordul elő. A 11 letapogató berendezés 111 leszedő érintkezője egy meghatározott ütemben egymásután végiglépked az összes 110, 114 bemenő érintkezőkön. Amint már említettük, a 110, 114 bemenő érintkezők mindegyike egy egyenirányító áramkör kimenetére kapcsolódik. Tehát a 11 forgókapcsoló 112 kimenetén egymásután jelennek meg a bemenő érintkezőkön előforduló amplitúdóinformációknak a letapogatási (mintavételi) időponthoz tartozó mintái. Ezen minták összessége feszültségértékek alakjában a 13 modulátorba kerül. Az említett modulátor felépítését és működésmódját széles körben ismertnek tételezhetjük fel. A 13 modulátor egy segédvivőt, azaz pilotjelet modulál, amely jel a 14 generátorban keletkezik. A 13 modulátor kimenőjelét, valamint a 3 és 301 aluláteresztők kimenőjeleit egy 17 összegezőáramkör foglalja össze, majd a 19 eredőjel továbbításra kerül, amit az ábrán egy nyíl szimbolizál. Az 5a. ábrán felismerhetünk még egy, a 110 bemenő érintkezőre kötött 15 feszültségforrást is, amely például negatív polaritású lehet. Ezt a feszültséget minden ciklus alatt mint szinkronizálójelet továbbítjuk a még ezután ismertetendő visszaadási oldal felé. Az 5b. ábra szerint a továbbított 19 eredőjel a bemenetükkel párhuzamosan kapcsolt 23 aluláteresztőbe és a 43 sávszűrőbe kerül. A 23 aluláteresztő sávszélesség szempontjából pontosan a felvétel-oldali 3 aluláteresztőnek felel meg, mivel a továbbított 19 eredőjelből neki csak az eredeti alakban megkapott alsó frekvenciatartományt kell átengedni. A 43 sávszűrő által átengedett frekvenciatartomány pedig a modulált pilotjel által elfoglalt sávszélességnek felel meg és a 23 aluláteresztő határfrekvenciája felett fekszik. Mellékesen megemlítjük, hogy a 19 eredőjel alatt úgy a felvétel — mint a visszaadás-oldalon kisfrekvenciás jelet értünk. Továbbá az itt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
