166098. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinezékek rögzítésére textilfelületeken és fóliákon
166098 5 6 7. naftolok és aromás, primer aminők, amilyenek a hidrofób anyagon vízben nem oldódó azoszínezékek előállítására szükségesek. A rögzítő-közegek kiválasztásánál célszerű úgy eljárni, hogy ezek forrpontja a szál károsítására veszélyes hőmérséklet alatt legyen. Ha pl. a poliészter 220 °C-ig a szál károsodása nélkül kezelhető, akkor rögzítő-közegként — minden további nélkül — alkalmazható szerves anyag forrpontja 210 °C lehet. A találmány szerinti eljárás egy másik változata szerint a rögzítő-közeget úgy választjuk meg, hogy annak forrpontja jóval magasabb legyen mint az anyag lágyulási pontja. Az eljárás értelmében az energia felhasználásánál arról kell gondoskodni, hogy a hőmérsékletet a rögzítő-közegen belül, ill. a szálon állandónak tartsuk, de elsősorban a szálra kritikus hőmérsékletet nem szabad túllépni. Ez megfelelő hőmérsékletméréssel és szabályozással, pl. csúszóérintkezéssel, nehézség nélkül megvalósítható. Ez a változat egyaránt alkalmas egyenletes és gyors színezék-rögzítésre nagy-frekvenciás hullámok, valamint mikrohullámok alkalmazásával. Egy magasabb forrpontú szerves vegyület rögzítőközegként való alkalmazásának előnye ugyanis az, hogy a forrpont alatti hőmérsékleten az elgőzöléssel történő anyagveszteség csekélyebb; minden esetre az olyan esetekben, amelyekben szerves, vízoldható vegyületek kerülnek felhasználásra, nehéz a szöveten visszamaradt részviszrszanyerése, mert az általában a mosási műveletnél kárbavész. Amennyiben azonban egy vízzel nem elegyedő szerves vegyület rögzítő-közegéről van szó, úgy ebben az esetben rendkívül könnyű a rögzítő^közeget az első mosófürdőből visszanyerni, mert a faj súlyuknak megfelelően vagy a mosószekrény folyadékfelszínén, vagy az alján gyűlik össze. Amennyiben olyan szerves vegyületeket választunk, amelyeknek forrpontja az anyagra nézve kritikus zónában van, a visszanyerés kondenzáló-berendezés segítségével minden nehézség nélkül keresztülvihető. Egy rendkívül magas forrpontú szerves anyag alkalmazásának előnye az, hogy a rögzítő-közegből mindig elegendő mennyiség tapad az anyagra, amelyet mint puffer-anyag véd a kiszáradástól. A színezék anyagra való rögzítésének ideje 2—240 másodperc között van, azonban előnyösen 5—30 másodperc rögzítési időre van szükség. A színezék rögzítésének időtartama az alkalmazott elektromágneses sugárzás hullámtartományától, a sugárzás intenzitásától, a textilanyag vastagságától, az anyagra impregnálással felvitt rögzítő-közeg mennyiségétől, valamint a rögzítési hőmérséklettől függ. A találmány szerinti eljárás előnye abban van, hogy a magasabb forrpontú vegyületekkel impregnált anyagon a színezék hevítéssel való rögzítése a legkülönbözőbb színezékekkel és gyakorlatilag az összes erre alkalmas anyagokon megvalósítható. Továbbá a hőátadás folyékony anyagok jelenlétében gyorsabban és egyenletedsebben megy végbe, mint száraz anyagon. A színezék rögzítésére a rögzítő-közeg és az anyag felhevítése előnyösen elektromágneses sugárzással történik. A találmány szerinti eljárásnál különösen előnyösek a mikrohullámok és a nagy-frekvenciás terek alkalmazása. Ezek gyakorlatilag tehetetlenség nélkül működnek, így a pillanatnyi sugárzási intenzitásukban szabályozhatók. Ezen túlmenően a frekvenciák egy olyan tartományban vannak, amelyekben gyakorlatilag csak a jelen eljárásban alkalmazott rögzítőközegek kerülnek hevítésre, az anyag közvetlen felhevítése azonban elmarad. A találmány szerinti eljárás keretében alkalmazott sugárzás különös előnye az, hogy az alkalmazott rögzítőközegek a rögzítési eljárás során teljesen elpárolognak. Ezeknek a szerves gőzöknek gyulladási veszélye kizárt, miután a sugárzási aggregátumok nem hevülnek fel. Ezen túlmenően a rögzítőJ közeg gőze kondenzálással visszanyerhető. Egészen kivételes előny az is, hogy ha a rögzítő-közeg elgőzölgött, a textilanyag vagy a fólia már nem hevíthető, mivel abszorpciós tartománya az alkalmazott sugárzáson kívül fekszik. Az anyag károsodása ezzel nem következhet be és a rögzítő-közeg kismértékű visszanyerése mosás nélkül is lehetséges. Amennyiben a felhevítés infravörös sugarakkal történik, úgy gondoskodni kell arról, hogy a keletkezett, részben éghető szerves gőzök az infravörös sugárzóval ne érintkezzenek. Ez pl. egy ventillátorral felszerelt kéményen keresztül történő elszívással megakadályozható; a szerves rögzítő-anyag viszszanyerésére az elszívóbenrendezéshez ezzel egyidejűleg egy kondenzáló berendezés is csatlakozhat. Az infravörös sugarakat egy körülfutó fémráccsal is leárnyékolhatjuk, amelyek a sugárzási tartományban történő gyors mozgásuk miatt csak jelentéktelenül melegszenek fel és ismét lehűlnek. A sugárzásnak alávetett anyagot a sugaraktól infravörös sugarakat áteresztő anyaggal, pl. kvarccal is elválaszthatjuk. Ezek a kvarcellenzők egy mozgó zsalu formájában is beépíthetők. A találmány szerinti eljárás másik változata szerint a szerves anyaghoz, amellyel mint rögzítő-közeggel az anyagot impregnáljuk, további színezékeket tehetünk, mimellett ezek a színezékek a rögzítési eljárásnál felhevített oldatból, ül. diszperzióból a szálakra diffundálhatnak. Ezzel az eljárással igen nagymennyiségű textilanyag színezése lehetséges. Elektromágneses sugárzással történő felmelegítésnél lehetővé válik egy konstans rögzítési hőmérséklet beállítása, mégpedig túlhevített hengerfelülettel történő kontakt-fűtéssel. Ennél, különösen a nyomásnál alkalmazott eljárásnál a nyomott anyagnak baloldalát hozzuk érintkezésbe a felfűtött hengerfelülettel. A kontakt-rögzítés eddig ismert módszereivel szemben, pl. paraffinok rögzítő-közegként való felhasználásával ezen túlmenően a színezékek szublimáló hajlama visszaszorítható. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 80 3
