165939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a gépjárművezetők elfáradását okozó specifikus tényezők dinamikus, közelítő mérésére
5 165939 6 Könnyen belátható, hogy a fizikai operátorok által reprezentált gépjárművezetői tevékenység három részből tevődik össze: 1. egyenesirányú egyenletes haladás 5 2. gyorsítás, illetve lassítás 3. irányváltoztatás. (Mindezek bizonyos sebességállapotban veendők.) Bármilyen részalgoritmus által leírt feladat- \Q megoldáshoz szükséges tevékenység ezekből, illetve ezek bizonyos kombinációiból áll. Nincs olyan résztevékenység, amely ne lenne felbontható ezekre a részekre. (Kivételt csak az irányjelző működtetése képez, ez azonban elhanyagolható, 15 illetve az irányváltoztatás, majd utána az egyenes vonalú haladásra való visszatérés előírásszerű részének tekinthető). Mindhárom rész jellemző paraméterei, valamint a sebesség könnyen mérhető mennyiségek: 2c a gyorsulás, $ kormányszög és v sebességv Mindhárom mennyiség jól definiálható tartományban változhat. Ezek: 25 v = 0-150 km/óra a = +2- -7 m/sec2 y = 0-35° (ha átlagos kivitelű és teljesítményű gépkocsit 30 tekintünk.) Osszuk fel ezeket a tartományokat tetszőleges finomságú léptékben résztartományokra. A résztartományokhoz rendeljünk diszkrét értékeket: 35 Vi = 0, 10, 20... 150 aj = +2, +1, 0 ... -7 </>i = 0, ±0,5, ±1, ±2, ±5 . .. ±-35 Paraméterenként így egy-egy értékhalmazt nye- 40 rünk (y +a +á) Tekintsük ezek DESCARTES-szorzatát: ß=vxaxa 45 A szorzat elemei ß számhármasok — pl. Vj = 80 km/ó, a = +1 m/sec2, ^ = o - ezek egy-egy vezetői tevékenységet reprezentálnak. A szorzat-tér az összes, elméletileg lehetséges tevékenységet tartalmazza. 50 Példaként legyen v 15, 30, 45, 60, 75, 90, 105, 120, 135, 150 a +2, +1, 0, -1, -2, -3, -4, -5, -6, -7, a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 10, 15, 20, 25, 30, 35. 55 Ezesetben a Descartes-szorzat szabályai szerint 1 200 vektor képezhető. Ezek mindegyike egy-egy vezetői tevékenységet reprezentál. Egy megtett út során legyen ezek bekövet- 60 keztetésének száma N. így az egyes ß számhármasokhoz tartozó tevékenység bekövetkezésének száma Ni, N2) . . .N 120 o 65 Végezzünk az út végén munkafiziológiai fáradtságmérést, ennek eredménye legyen M. Tegyük fel, hogy a tevékenységek mindegyike, minden egyes alkalommal, amikor végrehajtásra sor kerül, egy-egy (a tevékenységtől függő) mennyiséggel járul hozzá bármely adott gépjárművezető M kifáradásához, vagyis M az Nlt N2 ... N t 2 0 0 változók lineáris függvényeként adható meg, azaz M = p! Nt +p 2 N 2 +. . .p 120 o N1200 ahol p!, p2 ...pi 2 oo súlyozó tényezők, amelyek a fárasztóhatással arányos tényezők és amelyek értékeit empirikusan határozzuk meg több kísérleti utazás adatainak feldolgozása útján. Az egyes kísérleti utakkal kapcsolatos mérési eredmények legyenek: 1. N1 1 N 2 ,...NÍ 20 o,M 1 2. N2 ,NL...N 2 200 ,M 2 m. N,,N, ...N^oo.M1 " A pj súlyozótényezők (j = 1, 2,. . ., 1200) (súlyok) meghatározására a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazzuk, vagyis olyan pj értékeket keresünk, hogy minden i-re (i = 1, 2,..., m) a lehető legkisebb átlagos eltéréssel helyes eredményt adjon a képletbe történő helyettesítés. A példából látható, hogy a paraméterek tartományainak egy nem túlságosan finom beosztási sűrűsége is már igen nagyszámú egyenlethez vezet. Gyakorlati okokból igen célszerű az egyenletszám csökkentése, amely a következő gondolatmenet alapján lehetséges. Képezzük a szorzat-térhez tartozó számhármasok (vektorok) komponenseinek összegét (a gyorsulások abszolút értékét véve számításba). Ezután a növekvő sorrendben rendezzük a kapott értékeket úgy azonban, hogy az azonos értéket mindannyiszor feltüntetjük, ahányszor előfordulnak, és ellátjuk őket komponenseik eredeti indexével. Ebből a sorozatból az alsó és felső értéktartományt — alkalmas módon— elhagyjuk és a megmaradókat (a praktikus megoldást elősegítő) osztályokba soroljuk. Az osztályozás kritériumát úgy kell megválasztani, hogy az egyes osztályokba a kvázi-azonos terhelést reprezentáló értékek kerüljenek. A példánkban szereplő felosztást alapulvéve már 15 osztály megalkotása elegendőnek bizonyult a súlyok olyan finomságú meghatározásához, amely a tapasztalattal adekvát képet eredményezett. A súlyozó tényező tehát osztályonként más és más. Ha a gépjármű mozgásállapotában viszonylag hosszabb idő (75 sec) keresztül nem történik 3
