165855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szubsztituált tiazolo (5,4-D) pirimidinek előállítására
5 165855 6 Valamely II általános képletű 5-halogén-7-aminovegyületet például a megfelelő 5,7-dihalogén-tiazolo[5,4-d] pirimidinnek a megfelelő aminnal alacsony hőmérsékleten, például 0-40 C°-on való reakciójával kapunk. A II általános képletű 5- vagy 7-monohalogénvagy 5,7-dihalogén-vegyületek a megfelelő merkaptovagy hidroxi-vegyülettel erős bázis, például alkálialkoholát vagy alkálihidrid jelenlétében a megfelelő II általános képletű szubsztituált merkapto- vagy hidroxi-vegyületekké alakíthatók. Az így előállított szubsztituált merkapto-vegyület oxidációval a megfelelő II általános képletű szulfinil- vagy szulfonil-vegyületté alakítható. Valamely II általános képletű 5-amino-7-halogénvegyületet például a megfelelő 5-amino-7-alkoxi-tiazolo [5,4-d]-pirimidin savas elszappanosításával és a kapott 5-amino-7-hidroxi-vegyületnek foszforhalogeniddel magasabb hőmérsőkleten való reagáltatásával állítunk elő. A IV és V általános képletű kiindulási vegyületeket a találmány szerinti a) eljárásváltozattal állítjuk elő. A kiindulási anyagként használt VI és Via általános képletű vegyületek az irodalomból ismertek vagy a G példával analóg módon állíthatók elő. Mint már említettük, az I általános képletű vegyületeknek jó perorális felszívódással kísért értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, nevezetesen vérnyomást csökkentő hatás mellett nagyon erősen gátolják a trombocita aggregációt és -adhéziót. Például a következő vegyületek biológiai hatását vizsgáltuk részletesebben: A 5 - piperazino -7-tiomorfolino-tiazolo[5,4-d]pirimi-din-dihidroklorid, B 5- piperazino-7-(l-oxido-tiomorfolino)-tiazolo [5,4-d.]pirimidin-dihidroklorid. C 5- piperazino-7-(l,l-dioxido-tiomorfolino)-tiazolo[5,4-d]- pirimidin-dihidroklorid és D 5- dietanolamino-7-(l-oxido-tiomorfolino)-tiazolo-[ 5,4-d ]- pirimidin-dihidroklorid. 1. A trombocita tapadóképesség gátlásának meghatározása A vizsgálati anyagok trombocita tapadóképességet gátló hatásának meghatározására l-l ml emberi citrátvért kis kémcsövekbe pipettáztunk, és a vizsgálandó anyagot különböző végkoncentrációban hozzáadtuk. A kémcsöveket 10 percig 37 C°-on inkubáltuk. A kémcsövek felébe l-l üveggyöngyöt helyeztünk (glass-beads for gaschromatography, BDH cég, Poole, Nagy-Britannia). Ezután a lezárt kémcsöveket vízszintes tengely körül forgó tárcsára erősítettük, és 1 percig forgattuk. A vizsgálati anyag az üveggyönggyel intenzíven érintkezett. Ezután a kémcsőben a vért további 1 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagytuk, miközben a vörösvérsejtek megfelelően leülepedtek. A plazmából ezután 0,01 ml-t kivettünk, celloszkóp oldattal l:8000-re hígítottuk, és a lemezkéket celloszkóppal megszámoltuk. Meghatároztuk azt az anyagmennyiséget (EDS0 ), amely a tapadóképességet 50%-kal csökkenti (a vizsgálati anyag nélkül csak üveggyönggyel végzett kontrollal szemben). Anyag ED5 0 ,mól/liter A 4,56.10"6 B 1,71.10"7 C 3,43. IQ" 6 D ^2,5.10-5 2. A trombocita aggregáció meghatározása Born és Cross szerint [J. Physiol. 170,397 (1964)] A trombocita aggregációt egészséges kísérleti személyek lemezkegazdag plazmáján vizsgáltuk. Az opti-5 kai sűrűség csökkenésének folyamatát adenozin-difoszfát (ADP) hozzáadására fotometrikusan mértük és regisztráltuk. A sűrűséggörbe hajlásszögéből következtettünk az aggregáció sebességére. A görbének az a pontja, amelynél a legnagyobb fényáteresztőképesség 10 volt, szolgált az optikai sűrűség számításához. Az ADP-adagokat lehetőleg kicsinek választottuk, de elegendőnek ahhoz, hogy irreverzibilis aggregációt hozzanak létre. Az ADP hozzáadása előtt a plazmát 10 percig különböző mennyiségű vizsgálandó anyag-15 gal 37 C°-on inkubáltunk. Meghatároztuk azt az anyagmennyiséget, amely a lemezkegazdag plazmában az ADP hozzáadása után maximális a fényáteresztőképességet 50%-kal csökkenti (ED50 ). 20 Anyag ED50 ,mól/liter A 6,0.10"6 B 2,82.10-7 C 3,37.10-7 D 1,3.10-6 25 3. A vérzési idő növekedésének meghatározása A vérzési idő meghatározásához a vizsgálati anyagokat nem narkotizált egereknek 10-10 mg/kg adagban perorálisan adtuk. Egy, illetve három óra múlva minden állat farkának végéből körülbelül 0,5 mm-t 30 levágtunk, és a kiáramló vért 30 másodpercenként szűrőpapírral felitattuk. Az így kapott vérfoltok száma szolgált összehasonlításul a kezeletlen állatok vérzési idejéhez (kísérletként 5 állat). A vérzési idő %-os növekedése Meresi ido 35 1 óra 3 óra A B C D 125 100 108 132 85 58 105 32 4. Vérnyomást csökkentő hatás 40 A vizsgálandó anyagok vérnyomását csökkentő hatását kloralóz-uretán narkózisban levő macskákon intravénás beadással (vena saphena) határoztuk meg. Azt az anyagmennyiséget mértük, amely a közepes artériás vérnyomást 25%-kal csökkenti (ED25). 45 Anyag ED25 , mg/kg i.v. A hatás időtartama A 0,28 • 120 perc B 0,01 >20 perc C M ,00 90 perc D 0,70 120 perc 50 5. Akut toxicitás A vizsgálandó anyagok akut toxicitását perorális adagokkal egereken vizsgáltuk. A megfigyelési idő 14 nap volt. Az LD^ értékét azoknak az állatoknak a százalékos arányából határoztuk meg, amelyek 55 különböző nagyságú adagok hatására a megfigyelési időn belül elpusztultak [J. Pharmacol, exper. Therap. 96,99(1949)]. Anyag LDS0 , mg/kg, p. o. A 218 60 B 300 C 560 D >1000 A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fok -65 ban adjuk meg. 3
