165805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,6-dialkil-6,7-dihidroizazol (5,4-D) pirimidin-származékok előállítására és az ilyen származékokat hatóanyagként tartalmazó herbicid készítmények
165805 melyekkel szemben az előbb felsorolt vegyületek csaknem hatástalanok. Lenültetvényeken ugyancsak előnyösen alkalmazhatók a találmány szerinti vegyületek, mivel károsítják a széleslevelű gyomokat, ezenkívül különösen hatékonyak a len leg- 5 gyakoribb gyomnövényei, vad zabfajták ellen. Az új vegyületek hektáronként 0,5 kg-nál kisebb mennyiségben használva hatásosan gátolják több fűféle és nagy levelű növényfaj növekedését. A herbicid hatású készítményeket ismert módon használ- 10 hatjuk. Abban az esetben, ha az I általános képletű vegyületben és Y oxigénatom, díhidroizoxazol-[5,4-d]-pirimidin-4-on-ról beszélünk, ha X nitrogénatom és Y kénatom, így dihidroizotiazol-[5,4-d]-pirimi- 15 din-4-on jön létre. Az új vegyületek a könnyen elkészíthető kiindulási anyagok megfelelő megválasztásával egyszerűen előállíthatók. A szintézisút vázlatát az A reakcióegyenleten mutatjuk be, ahol a herbicid hatású di- 20 hidro[5,4-d]-izazolpirimidint az I általános képletű vegyület jelenti, és ahol R1; R 2 , R 3 és Y az előzőekben megadott jelentésűek. A reakcióegyenletből kitűnik, hogy az 5-amino-3-alkil-izoxazolok és az 5-amino-3-alkilizotiazolok 25 különböző reakciókkal állíthatók elő, majd ezek aldehidekkel vagy. ketonokkal a megfelelő hididroizoxazolpirimidin-on-származékokká, illetve dihidroizotiazolpirimidin-on-származékokká alakíthatók. 30 Az izoxazol- és az izotiazol-[5,4-d]-pirimidinszármazékok előállításakor használt intermedierek elkészítésének módszerei nem minden esetben ismertek. Annak érdekében, hogy a szakemberek a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket 35 könnyen előállíthassák, a példákban használt kiindulási anyagok és köztes termékek elkészítésének módját, ha ezt már leírták, röviden ismertetjük, ha előállításuk módszereit ez ideig nem közölték, úgy azt részletesen tárgyaljuk. A példákban először a meg- 40 felelő köztes termékek előállítását, majd az izoxazol-és izotiazolpirimidinszármazékok előállítását ismertetjük. A hőmérsékletértékeket minden esetben °C-ban adjuk meg. A csökkentett nyomást, ha másként nem adjuk meg, vízlégszivattyúval biztosítjuk. 45 A IIIA általános képletű 5-amino-3-alkilizoxazol-4-karbonsavamidot Taylor és Garcia (J. Org. Chem. 29, 2116 [1964]) módszere szerint állítjuk elő. Egy trialkilortoalkanátot malonsavnitrillel reagáltatunk, amikor a megfelelő 2-cián-3-alkoxi-2-alkénnitrilt 50 kapjuk. Ezt a vegyületet hidroxiaminnal kondenzáljuk, amikor 5-amino-4-cián-3-alkilizoxazol keletkezik. Ezt savas hidrolízissel a megfelelő karbonsavamidszármazékká alakítjuk. A következő vegyületeket állítjuk elő: 55 5-amino-3-metilizoxazol-4-karbonsavamid, olvadáspontja 185—190 °C; 5-amino-3-etilizoxazol-4-karbonsavamid, olvadáspontja 195—197 °C; 5-amino-3-propilizoxazol-4-karbonsavamid, olva- 60 dáspontja 144—146 °C; A következő példában az 5-amino-3-alkilizoxazol-4-karbonsavamid előállítását ismertetjük. A megfelelő alkilhidroxim-kloridot ciánacetamiddal kondenzáljuk. 65 1. példa Az 5-amino-3-terc.-butilizoxazol-4-karbonsavamid előállítása 1600 ml metilénkloridban 800 g 2,2-dimetilpropion aldoximot oldunk, az oldatot 5600 g összetört jégdarabokból és 2400 ml tömény sósavból álló elegyhez adjuk. Egy óra alatt 560 g klórt buborékoltatunk át a reakcióelegyen miközben azt erőteljesen keverjük és hőmérsékletét 0 °C alatt tartjuk. Ezt követően 0°C hőmérsékleten további egy órán át keverjük a reakcióelegyet. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, a vizes fázist kismennyiségű metilénkloriddal többször extraháljuk. A metilénkloridos oldatokat egyesítés után hideg vízzel, majd hideg, telített nátriumklorid vizes oldatával mossuk és kalciumkloriddal vízmentesítjük. A vízmentes oldatot szűrjük, a szűrletet desztillációval térfogatának 1/4 részére töményítjük, amikor a 2,2-dímetilpropionhidroxiklorid oldatát kapjuk meg. Ezt további tisztítás nélkül használjuk. 2-ciánacetamid nátriumsójának oldatát készítjük el. 3360 g 16,97%-os nátriumetilát és 6000 ml vízmentes etanol oldatához 674 g 2-ciánacetamidot adunk. Az oldatot szobahőmérsékleten két órán át keverjük, majd lehűtjük és 20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk, közben az előzőekben ismertetett eljárással előállított 2,2 dimetilpropionhidroximklorid metilénkloridos oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet visszacsepegő hűtő alatt két órán át melegítjük, majd egy éjszakán át állni hagyjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson, 50 °C hőmérsékleten desztillációval eltávolítjuk, a desztillációs maradékot 2 Hgmm nyomáson tovább szárítjuk. Az így kapott szilárd halmazállapotú desztillációs maradékot 1600 ml vízben szuszpendáljuk, szűréssel elkülönítjük, majd vízben ismét szuszpendáljuk. Az elkülönített szilárd halmazállapotú terméket csökkentett nyomáson, 50—60 °C hőmérsékleten súlyállandóságig szárítjuk, amikor körülbelül 1000 g, 150— 152 °C olvadáspontú 5-amino-3-terc.-butilizoxazol-4-karbonsavamidot kapunk. A fenti eljáráshoz hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy az etanolos nátriumetoxid helyett dimetilformamiddal készült nátriummetilátot használunk, 179—182 °C olvadáspontú 5-amino-3-izopropilizoxazol-4-karbonsavamidot állítunk elő. AIIIC általános képletű 5-amino-3-alkilizotiazoia -4-karbonsavamid előállítására Taylor és Garcl(lásd az előzőekben) eljárását ismételjük meg, majd a megfelelő 2-cián-3-alkoxi-2-alkénnitrilt állítjuk elő, ezt pedig a következő példákban ismertetett eljárással a megfelelő 3-amino-2-cián-2-alkóntiokarbonsavamid és a 3-alkil-5-amino-4-ciánizotiazol előállítása után 3-alkil-5-amino-izotiazol-4-karbonsavamiddá alakítjuk. 2. példa A 3-amino-2-cián-2-penténnitril előállítása 100 ml etanolban 150 g 2-cián-3-etoxi-2-penténnitrilt oldunk, az oldaton 51 g ammóniát buborékoltatunk át, miközben az oldat hőmérsékletét 50 °C alatt tartjuk. Ezután 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet. A sötét színű oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk. A szilárd hal-2
