165700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás részben vagy teljesen aluminiumból vagy aluminiumötvözetből készült tárgyak anódos oxidációjára
165700 5 6 Az alkalmazott áramerősség befolyásolja a képződött réteg vastagságát, porózitását, tapadó szilárdságát és egyenletességét, és pedig minél nagyobb az áramerősség, annál nagyobb és porózusabb a képződött réteg, ugyanakkor egyidejűleg csökken a tapadó szilárdság és az egyenletesség. Az elektródtávolság csak nagy porozitású, egyenletes és finom bevonatok előállításánál játszik szerepet, ahol ez a távolság előnyösen kicsi, illetve a katód-anód arány előnyösen egy vagy több. A találmány szerinti eljárással készült alumíniumoxidfelületek egy sor kitűnő tulajdonsággal rendelkeznek. Lúgos oldatokkal és hideg vízzel szemben messzemenően ellenállóak, ugyanakkor nem ellenállóak ásványi savakkal és forrásban lévő vízzel szemben. Szerves oldószerek nem támadják meg. A bevonatokban szilikátot nem tudtunk kimutatni. Továbbá a bevonatok elektromos szigetelőhatással rendelkeznek, ez a hatás a rétegvastagságtól függően 500 V-ig terjed. A bevonatok, melyek néhány mikron vastagságtól felfelé fehér színűek, kitűnő tapadási szilárdságot mutatnak. A bevonatok porózusak és ezáltal nagy felszívóképességgel rendelkeznek. A találmány szerinti eljárással nagyon vékony bevonatok — melyek gyakorlatilag már nem mérhetők — és 50 mikronnál nem vastagabb bevonatok készíthetők. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy alumíniumot, illetve alumíniumötvözetet a legkülönbözőbb felhasználási területeken alkalmazzanak, így például offsetnyomó lemezekként bevonatai ellátott alumínium lemezeket alkalmaznak, amikoris az alumínium lemez egy különleges ötvözetből készül. Ilyen offsetnyomó lemezek készítésére a manapság használatos eljárások többlépcsős eljárást alkalmaznak savas fürdőkben. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi egy külsőre igen hasonló, 6—8 mikron vastagságú bevonat készítését kétlépcsős eljárással, amikoris az első lépés esetleg egy tisztítási folyamat. Az offsetnyomó lemezek előállítására a legjobb eredményeket a feszültség igen lassú emelésével és előnyösen 45—50 °C fürdőhőmérséklet mellett lehet elérni. Alumíniumlemezek, illetve ragasztáshoz jól alkalmazható alumíniumfóliák bevonására a feszültség emelése, előnyösen 100 V és 150 V között hozott jó eredményeket. Az így nyert bevonat vastagsága előnyösen nem haladja meg a 2 mikront. Az eljárás további előnye nem csak az, hogy az elektrolitfürdő költségei kisebbek és az elektrolitfürdő használhatósági ideje hosszabb, mint a krómkénsavas fürdőé, hanem az is, hogy a fürdő előállítása veszélytelen és megsemmisítése nem jelent nehézséget. Szennyvízgondok sem jelentkeznek. Továbbá úgy találtuk, hogy 0,5—3 A/dm2 áramsűrűséggel megfelelő gyorsasággal lehet jó minőségű bevonatokat előállítani. A munkadarab nagyságától és az áramforrás teljesítményétől függően 0,5—10, előnyösen 0,5—5 perces munkaciklust lehet elérni. Látható tehát, hogy további előnyként jelentkezik a jelentősen megnövekedett termelési sebesség, illetve a termelékenység, és ezáltal a berendezések kapacitásának kihasználása javul. A találmány szerinti eljárással bevont alumínium tárgyakat a jelenleg alkalmazott mérőmódszerekkel vizsgáltuk. Megállapítható volt, hogy a tapadás minősége jobb, mint a kémiai eljárással 5 (Pickling-pácolás) oxidált lemezeknél. Megállapítottuk továbbá, hogy a találmány szerinti eljárással kezelt tárgyak tárolhatósága hosszabb — legalább 3 hét —, mint a Pickling-pácolással kezeiteké, amelyeket szokásosan 24 órán belül, maxi-10 malisán 48 órán belül fel kell dolgozni. A találmány szerinti eljárás alapján lehetővé vált lemezeket, illetve fóliákat ragasztási célokra tekercselt áru formájában szállítani. További nagy előny-15 ként jelentkezik, hogy ragasztható bevonatok előállításához a találmány szerinti eljárás alapján 1—3 percnyi kezelési idő adja az optimális eredményeket, míg a Pickling-pácolásnál az optimális minőség eléréséhez mintegy 30 percnyi kezelés szükséges. 20 Az így előállított alumíniumlemezeket, illetve alumíniumfóliákat kitűnő ragaszthatóságuk következtében a sílécgyártásnál, a repülőgépiparban, a konténergyártásnál és mindazon területeken alkal-25 mázzák, ahol szendvics-, illetve kötőelemeket alumíniumból vagy alumíniumötvözetekből, esetenként műanyagokkal és papírral kombinálva, készítenek. A találmány szerinti eljárással készült bevonattal ellátott alumíniumfóliák vagy egy alumí-30 niumréteggel bevont műanyagfóliák nagy specifikus felületük következtében kiválóan alkalmasak kondenzátorok, különösen száraz- vagy elektrolitkondenzátorok gyártására. 35 A találmány szerinti eljárást a következő példákkal világítjuk meg, anélkül, hogy az oltalmi kört a példákra korlátoznánk. 1. példa 40 Egy 4 liter űrtartalmú műanyag tartályba a következő összetételű elektrolitfürdőt öntöttük: 240 g 34%-os vízüveg (Na2 Si0 3 ) 40 g etiléngliköl 45 40 g nátriumtartarát 3700 g víz Katódként 5X10 cm-es acéllemezt, anódként egy 5x10 cm-es és 0,3 mm vastag alumínium 50 lemezt alkalmaztunk. A fürdő hőmérséklete 25 °C volt és egyenfeszültséggel 150 V-ig dolgoztunk. A feszültséget egy percen b)lül emeltük 0 voltról 150 voltra és az utóbbi feszültségen további egy percig dolgoztunk. Az oxidréteg kialakulása követ-55 keztében az áramerősség visszaesett. A feszültség emelése közben az áramsűrűséget mintegy 3 A/dm2 en tartottuk. A rétegképzés után az alumínium lemezt a fürdőből kiemeltük, vízzel madj desztillált vízzel lemostuk, végül acetonnal leöblítettük és 60 szárítottuk. Üvegtiszta, világos bevonatot nyertünk, amelyen nem lehetett szemmel pórusrendszert felismerni. Az így bevont alumíniumfóliára sablonon át 1 cm2 nagyságú felületre vezető ezüstlakkot szórtunk fel. Az így kapott ezüstlakkréteg-65 hez egy rézvezetéket csatlakoztattunk és az így ka-3
