165700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás részben vagy teljesen aluminiumból vagy aluminiumötvözetből készült tárgyak anódos oxidációjára
7 165700 8 pott vizsgálati kondenzátort mértük. A kapacitás nagysága 20 000 pF és a veszteségi tényező mintegy 3:10-3%. 2. példa A kísérleti elrendezés megegyezik az 1. példánál alkalmazottal. A következő elektrolitösszetételt alkalmaztuk : 40 g 98%-os fenol 40 g szilárd NaOH 40 g nátriumtartarát 480 g 34%-os vízüveg (Na2 Si0 3 ) 3400 g víz Az egyenfeszültséget megint egy perc alatt emeltük 0 voltról 260 voltra. A fürdő fenti összetételénél a bevonat átütési szilárdsága a fürdőben 280 V-ra alakult. Az így kapott bevonat külsőre homogén, és 380 V váltóáram szigetelésére képes. 3. példa A kísérleti elrendezés megegyezik az 1. példában leírttal. Az elektrolit összetétele a következő: 120 g 1,2-propándiol 40 g szilárd NaOH 40 g káliumtartarát 250 g káliumvízüveg (K2 S0 3 ) 3600 g víz A rétegképzést növekvő feszültséggel és különböző kezelési időkkel végeztük. Az így kapott kondenzátorok kapacitását az 1. táblázatban adjuk meg, éspedig a feszültség, a kezelési idő és a fürdő hőmérséklete függvényében. 1. táblázat KíFeszültKezelési KapaHősérség idő citás/cm2 mérséklet let voltban min. pF °C 1 260 0,5 20 000 25 2 200 3 28 000 25 3 180 6 30 000 25 4 150 8 35 000 25 5 120 10 38 000 25 6 100 12 33 000 25 Mint az a táblázatból kitűnik, 8—10 percnél hosszabb kezelési idő nem előnyös. 150 voltnál nagyobb feszültség sem hoz jobb eredményeket. A veszteségi faktor minden esetben mintegy 30:10-3 % értékű volt. 4. példa . A kísérleti elrendezés megegyezik az 1. példában leírttal. Az elektrolit a következő összetételű: 40 g nátriumkáliumtartarát 40 g szilárd NaOH 180 g 34%-os vízüveg (Na2 Si0 3 ) 240 g káliumvízüveg (K2 Si0 3 ) 3500 g víz Kemény alumíniumfóliát (99,5% alumíniumtartalom) 100 mikron vastagságú bevonattal láttunk el. Úgy jártunk el, hogy a feszültséget 2 perc alatt emeltük 0 voltról 200 voltra, majd további 5 8 percig 200 volton kezeltük. Az így kapott bevonatot mosás és szárítás után polivinilklorid bázisú lakkal vontuk be és egy percig 130 °C-on szárítottuk. A lakkréteg tapadási szilárdsága kiváló volt, és ugyanakkor kimutatható volt, hogy kezeletlen 10 alumíniummal szemben a tapadási szilárdság nagy mértékben növekszik. Vízben történő 240 órás tárolás után sem lehetett a tapadás csökkenését kimutatni. 15 5. példa A kísérleti elrendezés megegyezik az 1. példában leírttal. Az elektrolit a következő összetételű: 200 g polietilénglikol 400 20 40 g szilárd NaOH 120 g nátriumkáliumtartarát 480 g vízüveg (Na2 Si0 3 ) 3200 g víz 25 10 cm hosszú, 2 cm széles és 1 mm vastag alumíniumcsíkokat kezeltünk. A csíkok anyaga alumíniumötvözet volt, az ötvözet fő alkatrészei pedig cink, magnézium vagy szilícium voltak. A kezelés 100 volton 2 percig történt. Az alumíniumcsíkokat 30 kezelés előtt zsírtalanítottuk, vízzel mostuk és acetonnal öblítettük. Űgy találtuk, hogy ez az előkezelés az esetben vezet a legjobb eredményre, ha aceton mellett triklóretilént vagy más, zsírtalanításra általában alkalmazott, klórozott szénhidro-35 gént alkalmazunk. A bevonattal ellátott alumíniumcsíkokat ezután úgy ragasztottuk össze fenolgyanta-ragasztóval, hogy a ragasztott felületek nagysága 2 cm2 volt. A ragasztást 140 °C-on, 10 kp/cm2 nyomással 40 8 percig végeztük és a ragasztott felületeket 24 óráig szobahőmérsékleten tároltuk. Az ezután végzett szakítószilárdsági vizsgálat azt mutatta, hogy a találmány szerinti eljárással jobb ragasztási értékek érhetők el, mint az eddig használatos eljárá-45 sokkal nyert csúcsértékek. így összehasonlításképpen a találmány szerinti eljárással készült vizsgálati darabok szakítószilárdsága 250 kp/cm2 , míg a jelenleg általában alkalmazott eljárással (Pickling-pácolás) készült vizsgálati daraboknál ez maximum 50 200 kp/cm2 . 6. példa Az elektrolitfürdőt úgy állítjuk elő, hogy 34%-os vízüveget (Na2 Si0 3 ) vezetéki vízzel 8%-ra hígítunk, 55 majd 5% trietanolamint adunk hozzá. Az így kapott elektrolitoldatot egy 10 literes műanyag tartályba töltjük. Katódként egy 10x20 cm-es acéllemezt használunk. Ez utóbbit a tartály egyik oldalánál felfüggesztjük és az egyenáramforrás negatív pólu-60 sával kötjük össze. Az egyenáramforrás pozitív pólusát a kezelendő alumíniumlemezhez kapcsoljuk, és az utóbbit a fürdőbe merítjük. A fürdőt egy keverővel erőteljes áramlásban tartjuk. Ezután néhány volt egyenfeszültséget adunk az elektródok-65 ra, és konstans áramerősségnél a feszültséget emel-4
