165599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-dezmetil-vinblasztin és/vagy vinkrisztin és savaddiciós sóik előállítására
3 155599 4 Ez a szelektív oxidáció ellentétes az eddigi ismeretekkel (3 354163 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás) és szakember számára nem volt várható, mert a vinblasztin molekula több olyan érzékeny csoportot tartalmaz, amelyek 5 könnyebben oxidálhatók, mint a fent említett N-metilcsoport. A találmányunk tehát eljárás N-dezmetilvinblasztin és/vagy vinkrisztin és savaddíciós sóinek félszintetikus előállítására, azzal jellemezve, 10 hogy a vinblasztint vagy valamely savaddíciós sóját, előnyösen szulfátját szerves oldószer vagy oldószerelegy jelenlétében 0 C° alatti, előnyösen (-30)-(-90C°) közötti hőmérsékleten krómsavval vagy valamely sójával oxidáljuk, majd a reakció- -15 elegy pH értékét valamely bázissal 7-re vagy 7-nél nagyobb értékre állítjuk be, ezután a terméket valamely szerves oldószerrel, célszerűen metilénkloriddal kivonatoljuk, a kivonatot szárazra pároljuk, majd a szárazmaradékot vagy önmagában 20 ismert módon komponenseire választjuk széjjel, vagy önmagában ismert módon formilezzük, majd a reakcióelegyből a terméket kinyerjük, kívánt esetben a kapott terméket tisztítjuk, adott esetben a bázis vagy bázisok savaddíciós sóját 25 célszerűen kénsavas sóját képezzük, kívánt esetben a kapott terméket vagy termékeket átkristályosítjuk. A találmány értelmében oly módon járunk el, hogy a vinblasztint vagy valamely savaddíciós 30 sóját, előnyösen kénsavas sóját, valamely szerves oldószerben vagy valamely oldószer elegyben, mint például jégecet-metiletilketon, jégecetmetilizobutilketon, előnyösen jégecet-aceton elegyében feloldjuk, az oldatot 0 C° alá, előnyösen 35 (_30) —(—90 C°)-ra hűtjük és az oldathoz intenzív keverés és hűtés mellett a fenti hőmérsékletre hűtött krómsav (Cr03 ) vagy valamely sójának, mint például, káliumdikromátnak, vagy nátriumdikromátnak szerves oldószeres, előnyösen ecetsav- 40 anhidrides oldatát adagoljuk, majd a reakcióelegyet legfeljebb 15 percig, előnyösen 8 percig állni hagyjuk. Ezután (~-40)-(-50C°)-ra hűtött ammóniumhidroxid oldattal pH = 8-9 érték eléréséig óvatosan meglúgosítjuk, vízzel felhígítjuk, 45 majd valamely szerves oldószerrel, mint például etilénkloriddal, kloroformmal, benzollal, célszerűen metilénkloriddal több részletben alkaloidmentességig kivonatoljuk. A kivonatokat egyesítjük, vízzel mossuk, szárítjuk, majd csökkentett nyo- 50 máson szárazra pároljuk. Az amorf nyers vinkrisztin bázist, amely N-dezmetil-vinblasztint is tartalmaz, például kromatográfiás módszerrel komponenseire választjuk. A kromatográfiás elválasztást benzollal nedvesített alumíniumoxiddal töltött 55 oszlopon oly módon végezzük, hogy a nyers vinkrisztint benzolban oldjuk és az oszlopra öntjük. Az eluálást benzol-kloroform 2:1, majd 1:1 arányú elegyével végezzük. Az egyes frakciókat papír-, illetve vékonyrétegkromatográfiás vizs- 60 gálattal azonosítjuk. A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokat „Alumíniumoxid G. Merck" adszorbensen végezzük. A kifejlesztés 0,5% metanolt tartalmazó kloroform, az előhívás 1% cériumammóniumszulfátot tartalmazó tömény foszforsav 65 felhasználásával történik. A vinkrisztint, illetve az N-dezmetil-vinblasztint tartalmazó frakciókat egyesítjük, csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A vinkrisztint, illetve az N-dezmetil-vinblasztint adott esetben savaddíciós sóvá, előnyösen kénsavas sóvá alakítjuk, kívánt esetben átkristályosítással tisztítjuk. A találmány szerint a továbbiakban úgy járhatunk el, hogy az oxidációt követően, az oxidációs elegy feldolgozása során nyert nyers vinkrisztin száraz maradékot hangyasav és ecetsavanhidrid elegyével formilezzük. A reakcióelegyből az N-dezmetil-vinblasztint is vinkrisztin alakjában tartalmazó száraz maradékot a reakcióelegy közömbösítése, metilénkloridos extrakciója, vizes mosása, majd csökkentett nyomáson történő szárazra párlása útján kinyerjük, majd kromatográfiás módszerrel tisztítjuk, a vinkrisztint kívánt esetben savaddíciós sóvá, előnyösen kénsavas sóvá alakítjuk és kívánt esetben átkristályosítással tisztítjuk. A találmány szerinti eljárás kivitelét közelebbről az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 10 g (0,011 mól) vinblasztin-szulfátot 2200 ml acetonban oldunk és az oldathoz 500 ml jégecetet adunk, majd -60C°-ra hűtjük. Egyidejűleg 4,96 g (0,0494 mól) krómsavat 1860 ml ecetsavanhidridben oldunk, az oldatot szintén —60 C°-ra hűtjük, majd keverés közben a vinblasztinszulfát oldathoz csepegtetjük. Nyolc perc keverés után 4400 ml (_40)-(-50C°) hűtött tömény ammóniumhidroxid oldatot csepegtetünk hozzá pH = 8 érték eléréséig. Az oldat hőmérséklete közömbösítés közben nem emelkedhet +50 C° fölé. A meglúgosított reakcióelegyet 10 liter vízzel hígítjuk és metilénkloriddal alkaloidmentességig kivonatoljuk. A metilénkloridos fázisokat egyesítjük, majd 2 x 3000 ml vízzel a közömbösítéskor keletkezett és a szerves fázisba átoldódott ammóniumacetátot kimossuk. Ezután a vízmentesített metilénkloridos oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. 8,5 g amorf, nyers vinkrisztint kapunk, amely még N-dezmetilvinblasztint tartalmaz. Az amorf, nyers vinkrisztint 30 ml benzolban oldjuk és benzollal nedvesített alumíniumoxid oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást 1300 ml benzollal kezdjük, majd 5500 ml benzol-kloroform 2:1 arányú elegyével folytatjuk, végül 4250 ml benzol-kloroform 1:1 arányú elegyével fejezzük be. 250 ml-es frakciókat fogunk fel. Az egyes frakciókat réteges papírkromatográfiás módszerrel vizsgáljuk. A benzol-kloroform 2:1 arányú elegye oldja le az oxidáció során keletkezett N-dezmetil-vinblasztint, az 1:1 arányú elegy a keletkezett vinkrisztint. A réteg-, illetve papírkromatográfiás vizsgálatok alapján azonosított és azonos alkaloidtartalmú frakciókat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Ily módon 5,9 g amorf vinkrisztint, illetve 2,7 g amorf N-dezmetil-vinblasztint kapunk. 2
