165542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N- (0-halogénfenil-biszfenil-metil)- imidazolok előállítására

SZABADALMI 165542 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY <fil Bejelentés napja: 1971. XII. 22. (GO—1179) Nemzetközi osztályozás: C 07 d 49/36 *&r Közzététel napja: 1974. IV. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1975. XII. 31. Feltalálók: Dr. Tóth István vegyészmérnök, Dr. Toidy Lajos vegyészménnak, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Eljárás N-(o-halogén-fenil-biszfenil-metil)-imidazolok előállítására í A találmány tárgya új eljárás az I általános képletű N-<o-halogén-fenil-biszfenil-metil)-imidazolok előállítására — ahol R jelentése halogénatom — egy II általános képletű helyettesített tritil-halogenid — ahol R jelentése a fenti — és imidazol legalább 1 : 2 mólarányú keverékének reagáltatásával. Ismeretes, hogy az N-tritil-imidazolok és sóik kiváló antimikotikus tulajdonságokkal rendelkeznek (humán- és állat-patogén gombákkal és élesztőkkel szemben, valamint fungicid hatásúak a fitopatogén gombák esetében {3 321 366 sz. USA szabadalmi leírás, 6 813 149 sz. holland szab. bej., 6 813 715 sz. holland szab. bej., Dtsch. Med. Wschr. 94, 1365 i(19S9); Med. CUn. 64, 1235 (1969)]. A tritil-imidazolok előállítására számos módszer ismeretes. 1. A Chem. Ber. 92, 92 (1959) és a 3 321 366 sz. USA-beli szabadalmi leírás szerint az imidazol ezüst- vagy alkálisóját reagáltatják tritil-halogenidekkel, inert szerves oldószerben, pl. benzolban, toluolban, ciklohexánban stb. 20— 110 C° hőmérsékleten. Az eljárás hátránya, hogy az imidazol-ezüstsót külön eljárással kell előállítani, amely igen költséges kiindulási anyagokat igényel. Az előállított N-tritil-imidazolok mindössze 11,5—49,7-%-os termeléssel nyerhetők. 2. A 6 613 149 sz. holland szabadalmi bejelentő 15 20 25 30 tés szerint az imidazolt trifenil-metil-karbinollal magas forrpontú inert szerves oldószerben reagáltatják, adott esetben vízelvonószer jelenlétében, 140 C° és 230 C° közötti hőmérsékleten. Az eljárás hátránya az alkalmazott magas hőmérséklet és az ebből adódó nem kívánatos mellékreakciók. A végtermék erősen szennyezett, színes anyag. A termelési hányad alacsony, 530/o-os. 3. A 6 813 715 sz. holland szabadalmi bejelentés (1 173 537 sz. angol szabadalmi leírás) szerint az imidazolt tritil-halogeniddel, előnyösen tritil-kloriddal reagáltatják poláris inert szerves oldószerben, amelynek dielektromos állandója 4,8 és 15 között van, 0 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten, savmegkötőszer jelenlétében. Poláris oldószer lehet pl. az acetonitril, dimetilformamid, dLmetilszulfoxid. Az eljárás hátránya, hogy minden esetben oldószer alkalmazása szükséges. Ezek az oldószerek rendkívül mérgezőek, illetve robbanásveszélyesek, így az eljárás ipari megvalósítását igen nehézkessé teszik. 4. Az 1 940 628 sz. NSzK-beli nyilvánosságra hozatali irat szerint a tritil-imidazolok előállítása úgy történik, hogy trimetil-szüil-imidazólt reagáltatnak tritil-kloriddal inert, szerves, száraz oldószerben —20 C° és +20 C° közötti hőmérsékleten. Az eljárás hátránya a tritil-szilil-imidazol elő-165542