165542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N- (0-halogénfenil-biszfenil-metil)- imidazolok előállítására

3 165542 4 állításának költséges volta, valamint a —20 C°os hőmérséklet alkalmazása. 5. A 754 501 sz. belga szabadalmi leírás szerint az imidazolt olyan trifenil-metil-sóval reagáltatják, amelyben poláris anion van; így pl. tritil-perkloráttal vagy tritil-bórtetrafluoriddal. A reakciót szerves oldószerben —20 C° és +90 C° közötti hőmérsékleten hajtják végre, savmegkötőszer jelenlétében. Az eljárás hátrányos volta világos, ha meggondoljuk, hogy a trifenil-metil-tetraborátot vagy -perklorátot külön eljárással, trifemL-metil-karbinolból kell elkészíteni. 6. A 754 506 sz. belga szabadalmi leírás szerint oly módon állítanak elő N-tritil-imidazolokat, hogy az imidazolból előzőleg 1-imidazolil-Mg-halogenid vegyületet készítenek és azt reagáltatják tritil-kloriddal, 0 C° és 120 C° közötti hőmérsékleten szerves, poláris oldószer jelenlétében. Az eljárásban igen költséges és különleges feltételeket igénylő módon kell az imidazolból a Grignard-vegyületet előállítani. A reakció hátránya, hogy mint általában a Grignard-reakcióknál szokásos, oldószerként a robbanásveszélyes éter alkalmazása szükséges. Ebben az esetben két lépéssel nő a szükséges reakciók száma, minthogy először el kell készíteni a fenil-magnézium-bromidot, majd azt reagáltatni kell az imidazollal. A hozam alacsony, '64%-os. Az ismertetett eljárások közös hátránya, hogy a tritilezési reakció során minden esetben szerves oldószer alkalmazása szükséges. Oldószer felhasználása az eljárás ipari méretű megvalósítása esetén számottevő térfogatnövekedésse.l jár és az alkalmazott oldószer regenerálása a folyamat lépéseinek számát növeli. Az ismertetett szabadalmi leírásokból megállapítható, hogy ha az N^tritil-imidazol molekula szimmetriáját megbontjuk, az ily módon kapott származékok előállítása már lényegesen rosszabb termeléssel megy. Az 1 173 537 sz. angol szabadalmi leírás szerint például a 2-metil-N-tritil-imidazolt csak 63%-os termeléssel lehet előállítani. A találmány alapja az a felismerés, hogy az imidazol és az o-halogénnfenil-difenil-metilklorid reakciója oldószer (használata nélkül, egyszerű módon 110—115 C°-os hőmérsékleten közel kvantitatív kitermeléssel kivitelezhető. Ez a felismerés azért meglepő, mert H. Giesemann és munkatársa szerint a trifenil-metil-klorid és imidazol reakciója oldószer nélkül keresztül vihetetlen, csupán egy gyantaszerű termék keletkezik {Chem. Ber., 92, 92 (1959)]. A találmány tárgya eljárás az I általános képletű NH(o-ihalogén-fenil-biszfenil-metil)-imidazolok előállítására — ahol a képletben R halogénatomot jelent —: egy II általános képletű helyettesített tritil-halogenid — ahol R jelentése a fenti — és imidazol legalább 1 : 2 mólarányú keverékének reagáltatásával. Az eljárás során a reakciót 115 C° ± 5 C°-on, oldószer nélkül végezzük, majd a reakcióterméket feldolgozzuk. 5 A reakció lefutását vékonyrétegkromatográfiásan ellenőriztük. A képződött nyers termékel vízzel kezeljük, így eltávolítjuk a reakció közben képződött imidazol halogénhidrogénsavas 10 sóját, amely vízben jól oldódik. A szubsztituált tritil-lhalogenidek előállítása az irodalomban leírt ismert módszerekkel történik [J. Am. Chem. Soc. 79, 579 (1957); J. Org. Chem. 15 7, 392 (1942)]. Összefoglalva eljárásunk főbb előnyeit, megállapíthatjuk, hogy 20 1. eljárásunk kitűnő hozamot biztosít; 2. eljárásunk kiküszöböli a robbanásveszélyes és mérgező oldószerek használatát; 25 3. adott berendezésben nagyobb fajlagos kapacitással készíthető eljárásunkkal a kívánt eéltermék; 4. eljárásunk ipari megvalósításra teljes mér-30 tékben alkalmas. A találmányunk szerinti eljárást részletesen az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 8,1 g o-klór-fenil-difenil-metilkloridot 3,57 g imidazollal 1 órán keresztül 100—110 C°-on, majd ezt követően 2 órán át 110—118 C°-on keverünk. A kihűlt reakcióelegyet 50 ml vízzel felhígítjuk, a szuszpenziót leszívatjuk és a maradékot szárítjuk. A maradékot (8,1 g) 8 ml éterből átkristályosítjuk, a kivált kristályokat leszűrjük és 2X10 ml éter-benzin 1 : 1 arányú elegyével mossuk. Termelés: 7,9 g (88%) N-j(o-klór-fenil-biszfenil-metil)-imidazol. A termék olvadáspontja 141—143 C°. 50 2. példa: Mindenben az 1. példában leírtak szerint jár-55 tunk el azzal az eltéréssel, hogy 3,34 kg (94%os) o-klór-fenil-difenil-metilkloridból és 1,5 kg imidazolból indultunk ki. A kapott 3,55 kg nyers terméket tisztítás cél-60 jából 5,5 liter etilacetáttal átforraltuk, majd lehűlés után a terméket szűrtük és mostuk. Termelés: 2,8 kg <81%) N-(o-klór-fenil-biszfenil-metil)-imidazol. A termék olvadáspontja 65 140—142 C°. 10 15 40 45 50 65 2