165476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz vastartalmú készítmény előállítására

165476 11 ciókeveréket megszabadítjuk az oldhatatlan anyagtól, majd desztillált vízzel feltöltjük 2100 ml-re. Második kicsapást végzünk olyképpen, hogy az oldathoz keverés közben 15—20 perc alatt hozzáadunk 4575 ml etanolt, A keverést 2 percig folytatjuk. A csapadékot éjjelen át állni hagyjuk. Ezután az anyalúgot leszívatjuk, a csapadékot szűrőre visszük, és 3 ízben 600 ml etanol és 300 ml víz elegyével, majd 3 ízben 900 ml etanollal mossuk, és vákuumban 40 °C-on 4 —5 óra hosszat vagy éjjelen át szárítjuk. A következő paramétereket határozzuk meg a száraz vaskészítményben: 1. A száraz vasikészítmény hozama grammokban. 2. A komplexen kötött vas hozama a reakció közben hozzáadott összes vas(III)ion százalékában számítva. 3. A száraz vasikészítmény vastartalma a száraz vaskészítmény súly%-ában számítva. I) A H) szakaszban készült száraz vaskészítményből előállított intramuszkulárisan beadott injekciós oldat reszorpciója házinyúlban. A H) szakaszban kapott és leírt száraz vaskészítményből az injekciós oldat a következőképpen készül. 125 ml desztillált vizet hűtővel, hőmérővel és keverővel ellátott háromnyakú gömblombikban 80 °C~ra melegítünk. A fent leírt módon készült száraz vaskészítményből élénk keverés közben kis részletékben 15 perc alatt annyit adunk hozzá, hogy a hozzáadott mennyiség 7,5 g vasnak feleljen meg. Az oldatot 50 percig 80°C-on tartjuk, majd 25°C-ra hűtjük. Desztillált vízzel 150 mlj

re való hígítása után az oldatot szűrjük, 10 ml^es ampullákba töltjük, és 120 °C-on 20 percig sterilizáljuk. A kapott injekciós oldat összes vastartakna mintegy 50' mg/mi. A reszorpciós próbákat házinyulakon a következőképpen hajtjuk végre. Az injekciós oldatot testsúlykg-fcént 20 mg vasadagdkban injektáljuk mélyen a nyulak far izmába. 2—3 kg súlyú hím albínó nyulakat használunk. Az állatokat leöljük különböző időpontokban az injekció után, és a farizmoikat felmetsszük a lábszártól kiindulva. Az injekciós hely körüli izomzatot és bőrt kénsavval és salétromsavval oxidáljuk, és a vastartalmait meghatározzuk kolorimetriás tiocianát-módszerrel. A vas nagyon gyorsan reszorbeálódilk. A legtöbb esetben a beadott vasnak több mint 60í%-a reszorbeálódik 24 óra alatt, több mint 85%-^ 7 nap alatt és több mint 90%-a 14 nap alatt. A 24 óra alatt kiválasztott vas mennyisége többnyire kevesebb 15%-nál. Nyilvánvaló tehát, hogy stabilizálószerként a találmány szerinti polimer alkalmazásával készült intramuszkuláris befecskendezésre szánt vaskészítmény előnyösebb a jelenleg forgalomban levő intramuszkulárisaín beadható vaskészítményeknél. A Sephadex G:15, G:25, és G:50 gélekkel végzett gélszűrés eredményéből kitűnik, hogy az úgynevezett „végtermék" alakjában levő polimer közepes molekulasúlya 700 és 5000 között van. Megállapítottuk azt is, hogy a gélszűrési próbák szerint 1500 és 5000 közötti közepes mo-12 lekulasúlyú vaskomplexék injekciós oldat alakjában különösen előnyösek reszorpció és kiválasztás tekintetében házinyulaikon vizsgálva. J) A polimer belső viszkozitása számos eset-5 ben 0,020^0,090 dl/g közé esik. A csatolt 1., 2. és 3. ábrákon feltüntetjük a találmány szerinti polimerek Sephadex G:15-tel végrehajtott gélszűrésénak eredményét. A G:15 mintegy 1500 molekulasúlyig terjedő komponen-10 seket választ el. Az 1. ábrából kitűnik, hogy a 80—90 ml eluátumnál kapott csúccsal jelzett, a nagyobb részt kitevő polimer nem abszorbeálódiött az eluens első összegyűjtött adagjaival eluált gélen. A 2. ábra mutatja egy olyan polimer 15 molekulasúly-megoszlását, amelynek nagyobb részét teszik ki olyan komponensek, amelyeket a gél visszatart, tehát a molekulasúlyuk 1500 alatt van. A 3. ábrának megfelelő polimer komponenseit a gél nagymértékben abszorbeálja, A 20 mintegy 130 ml eluensnél levő csúcs azt mutatja, hogy a vizsgált polimer közepes molekulasúlya jóval 1500 alatt van. Az 1., 2. és 3. ábrákon feltüntetjük az eluens kloridion-tartalmát is (szaggatott vonal), 25 A 4. ábrán látható „Jectofer" és egy találmány szerinti vaskészítmény Sepharose 6B gyantán végzett gélszűrésének eredménye (a Jectofer-re a szaggatott vonal vonatkozik). A stabilizálószerként használt polimerben a 30 karboxilcsoportok mennyisége általában 0,2— 1,5 milliegyenérték 1 g szerves száraz anyagra számítva, A polimerizációt a reagáló oldatok szempontjából iners közegben hajthatjuk végre. Ilyen 35 iners közegek például a benzol és a nehézbenzin. Az előnyös közeg azonban a vizes oldat. A stabilizálószerként használt polimer előállításának egyik módosulatában 3 lépéses .eljárást alkalmazunk hidroxikarbonsavként glukonsav-40 val, több értékű alkoholként szorbitollal és polimerizálósaeirként epiklórhidrinnel. Az első lépésben epiklórhidrin és glukonsav monoóterét készítjük el savas oldatban, katalizátorként kénsavat alkalmazva. A második lépésben epiklór-45 hidrint és szorbitot polimerizálunk lúgos oldatban. A harmadik lépésben az 1. lépésben kapott monoétert reagáltatjuk a második lépésben kapott polimerrel lúgos oldatban, majd a reak'Cióterméket a fent leírttal analóg módon feldol-50 gozzuk. A találmány szerinti polimer karboxilcsoport-tartalma növelhető a polimernek lúgos oldatban monoklórecetsavval való reagáltatásával. A polimer hidroxilcsoportjai reagálnak a mono-5SÍ klórecetsavval éterkötések kialakítása közben a következő •reakcióséma szerint. (polimer)—OH + C1CH2

—COOH ----- (polimer)— O—CH2

—COO 60 Ebben a reakcióban rendszerint nagy viszkozitású oldataikat használunk, és a reakciót iners közegben, például benzolban hajtjuk végre. Az új polimer előállításának egy másik, négylépéses módszere szerint egy fent meghatározott 65 több értékű alkoholt és egy polimerizálószert