165476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz vastartalmú készítmény előállítására
165476 13 14 szacharózzal reagáltatunk. A reakcióikörülmények lényegében azonosak a hidroxikarbonsav, több értékű alkohol és polimarizálászer előbb leírt polimerizálásával. Tehát a reakciókörülmények jelentősen változhatnak a szacharóz, több értékű alkohol és polimerizálószer viszonylagos arányától függően. Változhat továbbá a hőmérséklet és a reagáló anyagok egyesítésének módja. A reagáló anyagok viszonylagos arányának lehetséges változásaképpen megemlítjük, hogy 1 mól több értékű alkoholra 0,1—1,0 mól szacharóz és 0,05—5 mól polimerizálószer használható. A reakcióelegy-hőmérséklet széles határok között változhat, de célszerűen 20 °C és a reakciókeverék forráspontja között tartjuk. Az előnyös reakcióelegy-hőmérséklet 75^—85°. A reakcióban jelenlevő vagy közben hozzáadott alkálibázis mennyisége nagymértékben függ a polirnerizálószertől. Rendszerint a reakcióban jelenlevő öszszes hidroxilion mennyisége 1,5'—4,5 mól 1 mól több értékű alkoholra. Alkalmas bázis a nátriumhidroxid. Az így kapott polimer „védett" aldehid- és fcetoesoportokat tartalmaz, amelyeik a szacharózból származnak. (A szacharóz nem redukálja a Fehling-oldatot.) Ezeket az aldehid-és ketocsoportokat azután a második reakciólépésben isav hozzáadásával reakcióképes állapotba hozzuk. A hidroiízisinek feltehetően csak korlátozott hatása van a monomereiknek a polimer szerkezet-ben összekötő éterkötésekre, és ezért a polimer szerkezete lényegében változatlan marad ez után a savazás után. A harmadik reakciólépéisben az aktivált aldehid- és ketocsoportokat tartalmazó polimert cianidionokkal rea^ gáltatjuk, ekkor a cianidionok kapcsolódnak a karbonilcsoportokhoz a polimerben egy ciánhidrin-vegyület képződése közben. A negyedik reakciólépésben a ciánhidrint hidrolizáljuk, és így a ciáncsoportokat átalakítjuk karboxilcsoportokká. Ezzel a négylépéses műveletsorozattal az előírt mennyiségű karboxilcsoportokat tartalmazó polimer állítható elő anélkül, hogy egy hidroxikarbonsavat használnánk kiindulási anyagként. Vázlatosan a három utolsó reakciólépés a következő reakcióegyenletekkel szemléltethető: (1) [polimer] = C=0 + CN [polimer] = C—CN O (2) [polimer] = C—CN O [polimer] = C—CN savazas OH (3) [polimer] = C—CN hidrolízis OH [polimer] = C—COOH I OH A karbonilcsoportot tartalmazó polimer és a cianidion közötti (1) reakciót előnyösen egy alkálifémcianiddal, például káliumcianiddal vagy nátriumcianiddal végezzük, de hidrogéncianiddal és ammóniával is végrehajtható. A reakciót előnyösen vizes oldatban végezzük, de erősen poláris szerves oldatokban, például piridinben 5 vagy dimetilfoirmamidban is végezhető. A cianidionnal való reakciót célszerűen 7 és 11 pH, előnyösen kb. 9 pH-értéknél hajtjuk végre. A reakcióelegy-hőmérséklet változhat, de rendszerint megfelel a 20—50 °C. A reakció sebessége 10 nő a hőmérséklettel, de 50 Q C fölött a cianid hidrolizálódhat. Amikor a (2) reakció lényegében befejeződött, a reakcióterméket hidrolizáljuik. Ebből a célból a reakcióoldatot 90—100 °C-ra melegítjük. A hid-15 rolízis elősegíthető egy gáznak, például levegőnek vagy nitrogénnek az oldaton való átbuborékoltatásával a hidrolízis közben képződő ammónia eltávolítására. A ciánhidrint nem szükséges elválasztani 20 hidrolízise előtt. Az (1) egyenlet szerint kapott reakciótermék közvetlenül hidrolizálható. Ha kívánjuk azonban, a hidrolízis elősegíthető oly módon, hogy a cianidionoík esetleges feleslegét például ioneserével eltávolítjuk hidrolízis előtt. 25 A hidrolízissel kapott reakciótermék közvetlenül felhasználható a vaskomplex előállítására. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti polimer akut i.p. toxicitása egéren testsúlykilogrammonként kb. 15 g szerves száraz anyag. Eszerint 30 a polimer gyakorlatilag nem toxikus. A találmány szerinti polimer új anyag a következő tulajdonságokkal: a) oldható vagy duzzad vízben, b) fiziológiailag ártalmatlan, 35 c) reagálni képes több értékű fémkationokkal, amilyenek a Fe3+ , Al3+ ,Cr 3+ , Sb 3+ ,Bi 3 \ Zr'' + , Sn 4+ , Ti 4+ , Ba2+ ésCa 2+ , vagy keverékeikkel a polimer és a fémkation komplexének képződése közben, d) képes emlősök, beleértve az embert, intramuszkuláris vagy intravénás injekciójának szánt vizes vas(III)oldatok stabilizálására. A találmány előnyös kiviteli alakjában, ami-45 kor a polimer glukonsavból, sójából vagy laktonjából, szorbitolból és epiklórhidrinből készült, még a következő tulajdonságai vannak: e) egy gramm szerves száraz anyagra 0,2—1,5 milliegyenérték karboxílcsoportot tartalmaz, f) közepes molekulasúlya .gélszűréssel megállapítva 700 és 5000 között van. v A találmány szerinti polimer különösen értékes és hasznos intramuszkuláris injekciónak ._ szánt vaskészítmények stabilizálószereként. A polimernek ilyen stabilizálószerként való alkalmazása fontos célja a találmánynak. A polimer további alkalmazási területei például a következők : 60 a) viszkozitást szabályozó szeriként való felhasználás élelmiszerekben, gyógyszerekben, gyomirtó szerekben, továbbá mosószerekben, b) vérplazma pótlására való alkalmazás; c) biológiailag aktív anyagok, például enzimek •5 hordozójaként való használat; 50
