165476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz vastartalmú készítmény előállítására
165476 10 A kicsapódott nátriumkloridot szűréssel eltávolítjuk, és a visszamaradt reakciókeveréket feldolgozzuk. Ezt célszerűen úgy hajtjuk végre, hogy a kapott polimert ismételten kicsapjuk és újra feloldjuk. A kicsapásra előnyösen etanolt használhatunk, de más szerves oldószerek, például dioxán, metanol, kloroform, aceton, n-propanol és izopropanol is használhatók. Etanol hozzáadására kétfázisú rendszer keletkezik, amelynek a vizes fázisa tartalmazza a kívánt reakciókeveréket. Az etanolos fázis többek között olyan kis molekulasúlyú reakciótermékeket tartalmaz, amelyek nem csapódtak le. A kívánt reakcióteirméífcet tartalmazó vizes fázist ezután ismét vízzel és etanollal keverjük, és a keletkezett vizes fázist elválasztjuk. Ezt a tisztító és frakcionáló műveletet többször, előnyösen legalább ötször megismételhetjük, majd a végső terméket alkalmas mennyiségű vízzel hígítjuk, hogy könnyen kezelhető terméket kapjunk. A találmány szerinti polimerizációs reakcióban széles határok között változó molekulasúlyú reakciótermékek keverékét kapjuk. A reakcióterméket nem jellemezhetjük pontos, egységes kémiai szerkezettel. A polinierizációs művelet végén kapott primer reakciótermék fent említett feldolgozása azt is jelenti, hogy a primer reakciótermék molekulasúly-megoszlása változik a kis molekulasúlyú komponensek eltávolítása következtében. Ennélfogva a termiek jellemzésére a következőkben leírt módszereket használjuk fel. A következőkben meghatározott és leírt kifejezések és módszerek találhatók a példákban is, amikor egy adott reakcióterrnéket jellemzünk. A „végtermék" kifejezés olyan polimer terméket jelent, amelyet feldolgozás után kapunk, beleértve az optimális mennyiségű víz fent említett hozzáadását. A) Szárítási súlyveszteség a végtermék mintegy 105 °C-on állandó súlyig való szárítása közben beállt súlyveszteség. Ezt súly%-ban adjuk meg a végső termékre számítva. B) A végtermék víztartalmát a Kari Fischermódszerrel határoztuk meg. A víztartalmat súly%~ban adjuk meg a végtermékre számítva. C) A végtermék nátriumtartalmát (Na+ ) lángspektrofotométerrel határozzuk meg, és a száraz végtermék . súly%-Hában adjuk meg. D) A végtermék kloridiontartalmát (Cl-) potenciometriás titrálással határozzuk meg, és a végtermék vagy a száraz végtermék súly%-^ában adjuk meg. A közölt Na+ és Cl - mennyiségek jelzik a polimer készítményben levő sók menynyiségét, és nem jelentik azt, hogy a kloridion beépült a polimerbe. E) A szerves szárazanyag-tartalmat a végtermékben a végtermék súlyához viszonyítjuk, kizárva a szárítási súlyveszteséget és a nátrium-és kloridion-jtartalmat, és grammban vagy súly%-ban adjuk meg á végtermékre számítva. F) Gélszűrés. A végtermék molekulasúly-megoszlását Sephadex G:15, G:25 vagy G:50 műgyantán végrehajtott gélszűréssel állapítjuk meg. A végtermék 100 mg szerves száraz anyagnak megfelelő mennyiségét feloldjuk 4 ml vízben, az oldatot felöntjük a Sephadex-oszlopra, és azt vízzel eluáljuk. Az eluátumnak meghatározzuk a szerves szárazanyag-tartalmát olyképpen, hogy mérjük 700 m«-nál 0,5 ml eluátum 5 és 5 ml, 0,8 g káliumdikromátból 10 ml vízzel és 200 ml tömény kénsavval készült oldat elegyének kioltását. A mért kioltást egy vakpróbához képest korrigáljuk, és az eluátum térfogatának függvényében felrajzoljuk. Az így kapott diag-10 ram. mértéke a molekulasúly-megoszlásnak. Az eluátumnak megvizsgáljuk a kloridion-tartalmát is. G) Meghatározzuk a végső oldat karboxilcsoport-tartalmát. 15 H) Meghatározzuk a végtermék vaskomplexet alkotó képességét a következő módon: A következő oldatokat használjuk: I desztillált víz 2:26- ml tejsav 90 ml (1,2 mól) 20 nátriumhidroxid-oldat 148 ml (0,90 mól) polimer (szerves száraz anyag) 202,5 g II nátriumhidroxid 288 g (7,3 mól) desztilált víz 1 200 ml 25 III vas(III)-tklo!rid-hexahidrát 270 g (1,0 mól) desztillált víz 405 ml IV 6 n sósav mintegy 150 ml V desztillált víz mintegy 2,2 liter VI 95,5 tf%-os etanol mintegy 14,8 liter 30 Külön oldatokat készítünk vas(III)-ikloridból, nátriumhidroxidból és a polimerből. 90 ml tejsavat, 150 ml vizet és 148 ml nátriumhidroxid-oldatot összekeverünk a polimer hozzáadása előtt. A maradék 75 ml vizet az edény kiöblíté-35 sere használjuk, majd hozzáadjuk az oldathoz. Az így kapott I jelű keveréket keverés közben 80 "C^ra melegítjük. Az I jelű keverékhez élénk keverés közben váltakozva hozzáadunk 9 X 90 ml-es adag II jelű nátiriurnhidroxid-oldatot (ösz-40 szesen 4,86 mól nátriumhidroxid) és 9 X 60 mles adag III jelű vas(III)-klorid-oldatot (összesein 1,0 mól vas(III)-ikloirid). A nátriumhidroxid-oildatokat 1 perc alatt, a vas(III)~klorid-oldatokat 2 perc alatt csepegtetjük hozzá a keverékhez. Min-45 den hozzáadás között 2 perc szünetet tartunk. Az utolsó vas(III)-iklorid hozzáadása után 1 perccel 167 ml (0,98 mól) II jelű nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá. A reakciókeverék hőmérsékletét ezután 35 percig 80 °C-on tartjuk, majd 50 lehűtjük 25 °C-ra. Ezután a reakciókeveréket desztillált vízzel felöntjük 2250 ml-re, majd élénk keverés közben 15—30 perc alatt hozzáadunk 5100 ml etanolt. A keverést még 10 percig folytatjuk. A képződött csapadékot 30>—60 55 percig ülepedni hagyjuk, majd az anyalúgot leszívatjuk. A csapadékot szűrőire visszük, és egyszer 600 ml etanol és 300' ml desztillált víz elegyével mossuk. Ezután a csapadékot keverés közben feloldjuk 1350 ml 40^-08 desztillált 60 vízben. Az oldatot 30 percig 80 °C-on tartjuk, majd további 30 percig 80°C-on keverjük. Ezután 25 °C-ra hűtjük, és élénk keverés közben 20—2'5i perc alatt hozzácsepegtetünk annyi 6 n sósavat, hogy a keverék pH-ja 6,2 legyen. (Remd-65 szerint 140—150 ml sósavat szükséges.) A reak-
