165440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biocid készítmények előállítására

165440 15 A példából látható, hogy a hidroxilált polivinil-butirál gélek inkább szárazak maradnak, mint a polivinil-klorid műgyanták. A következő példákban bemutatjuk, hogy hogyan jön létre a hidroxilált polimer és az aktív foszforészter reakciója következtében oldhatatlan térhálós szerkezet, minthogy a foszfor és hidroxilált polimer között kötés jön létre. Továbbra sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a kötés kovalens-e vagy erős komplex képződik. 6. példa Gélt állítunk elő 4 súlyrész DDVP és 1 súlyrész, mintegy 80 súly% polivinil-butirál egységet, 18—20 súly% polivinil-alkohol egységet és 0—2 súly% polivinil-acetát egységet tartalmazó polivinil-butirál polimer összeoldásával. A polimer átlagos molekulasúlya 1,8—2,7X105

. A kapott keveréket 30 percen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, amikor is szilárd, gumiszerű gél képződik. A gélt ezután egymást követő ciklusokban feloldjuk tetrahidrofuránban, kicsapjuk vízzel, és a kicsapott gélről a folyadékot dekantáljuk. A kicsapott anyagból minden ciklus után mintát veszünk, többször alaposan átmossuk vízzel és foszforra nézve megelemezzük. A ciklusokat addig ismételjük, míg a kicsapott anyagban maradt foszfortartalom konstans nem lesz, jelezve, hogy ekkor a teljes foszfortartalom kötött foszfor. Az egyes ciklusok után megmaradó foszfortartalmat a II. táblázatban adjuk meg. 16 11. táblázat Ciklus száma Kötött foszfor mért °/n-a 1 2 3 4 5 6 5,0 0,56 0,13 0,088 0,074 0,086 A gél a kísérlet kezdetekor mintegy 11,2 súly% foszfort tartalmazott. Az eredményekből látható, hogy míg a foszfor nagy része a gélben nem kötődik meg, egy kis része a hidroxilált polimerrel megköt, kötött foszfort tartalmazó térhálós szerkezetet képezve. A polivinil-butirál-DDVP gélben kötött foszfor meghatározható termogravimetriás analízissel vagy lángionizációs detektort használva termikus analízissel. 7. példa Különböző hidroxilált polimereket használva egy sorozat gélt készítünk. A géleket úgy készítjük, hogy 1 g polimert 4 g DDVP-tal keverünk össze szobahőmérsékleten, majd a kapott keverékeket egy órán át 8(0 °C-on keményítjük. Á különböző géleket ezután tetrahidrofuránnal alaposan extraháljuk a kötött foszfortartalom meghatározására, és a kapott eredményeket a III. táblázatban adjuk meg. 10 15 55 60 65 111. táblázat Polimer % OH1 Viszki D% Kötött tarzitás2 foszfor talom (cps) Polivinil-acetál 20 170 0,44 Polivinil-propionál 20 110 0,41 Polivinil-butirál 20 116 0,3 Polivinil-valerál 20 39 0,3 Polivinil-valerál 80 — 0.16 20 Acetilezett polivinil. -alkohol 20 25 30 35 40 45 Polivinil-acetát Polivinil-alkohol 500 000;! 55—6 5'' 0,47 nincs gélképződés nincs gélképződés 1 Polivinil-alkohol súly% egységekben számolva. 2 5%-os oldat, oldószer 60:40 arányú toluol-etanol elegy, .25 °C-on mérve Brookfield-rendszerű viszkoziméterrel. :i Átlagos molekulasúly. 4 4%-os vizes oldat 20 °C-on, Hoeppler-viszkoziméterrel mérve. 8. példa Polivinil-acetál és polivinil-észter típusú polimereken kívül más hidroxilált polimerek is képeznek aktív foszforészterrel gélt, így például a IV. táblázatban feltüntetettek: Polimer IV. táblázat % OH-tar- Molekulatalom súly °/o Kötött foszfor Hidroxipropil-cellulóz 50 Carbopol 940* 17 17 900 000 3—5XWfi 0.2 0,2 * A Carbopol 940 savas karboxivinil polimer mintegy 2% poliallil-szacharózzal kopolimerizálva. 9. példa Különböző, a következő V. táblázatban felsorolt polimerekből 1—1 grammot 4 g DDVP-tal összekeverünk a korábbi példákban leírt módon, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten állni hagyjuk, vagy adott esetben magasabb hőmérsékleten hevítjük térhálós gél előállítására. Azonban egyik polimer sem mutat hajlandóságot kötött foszfort tartalmazó stabil gél képzésére.