165426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőz áteresztő polimer lapalakú termékek előállítására

165426 27 28 lített difunkcionális reakciókomponenst akár az egylépéses polimerizácios reakció kezdetén, a többi reaktánssal együtt, akár — főként lánc­hosszúság-szabályozó adalékként — a reakció ké­sőbbi szakaszában adhatjuk a polimerizácios re­akcióelegyhez. Az ilyen típusú, hőre lágyuló tulajdonságokat mutató poliuretánok különösen előnyösek a ter­mék cipőfelsőrész készítésére történő felhaszná­lása esetén. Különösen előnyösek az olyan po­liuretánok, amelyeket poliészterekből, diolokkal és diizocianátokkal való reagáltatás útján állít­hatunk elő. Amint ez a már említett 2 871 218 sz. amerikai szabadalmi leírásból ismeretes, szá­mos különféle poliészter, diol és diizocianát al­kalmazható erre a célra, különösen előnyös azon­ban az olyan poliuretán termék, amely egy eti­lénglikolból és adipinsavból készített poliészter 1,4-butilénglikollal és 4,4'-difenilmetán-diizocia­náttal történő reagáltatása útján állítható elő. Az idézett amerikai szabadalmi leírás szerinti termékek előállítása során a poliészter és a diol egymás közötti mólaránya eléggé széles határok között változhat, a poliészter és a diol mólok­ban kifejezett együttes mennyiségének mólará­nya a diizocianát mólokban kifejezett mennyisé­géhez azonban olyan legyen, hogy a kétféle re­akciókomponens lényegileg ekvimolekuláris mennyiségben való reagálása folytán a képző­dött polimer lényegileg mentes legyen a reagá­latlan hidroxil- vagy izocianát-csoportoktól. Az ilyen típusú, de megnövelt Shore-kemény­ségű polimerek a diizocianát némi feleslegben való alkalmazásával vagy oly módon állíthatók elő, hogy a fentebb említett rendszerben az etilénglikol egy része helyett 1,4-butilénglikol felhasználásával készült kopoliésztert alkalma­zunk. Egy további jól alkalmazható poliuretán ter­mék kaprolaktonokból származó poliészterek fel­használásával készíthető. Ilyenfajta poliuretáno­kat a 859 640 sz. brit szabadalmi leírás ismertet; a közelebbi részletek szempontjából erre a sza­badalmi leírásra utalunk. A felhasználható polimerek előállíthatók tö­megben történő polimerizálással és a kapott ter­méknek valamely erre alkalmas oldószerben tör­ténő utólagos feloldásával, vagy pedig közvet­lenül az oldatban történő polimerizálási eljárás­sal is. A polimerhez adhatunk szokásos stabilizáló­szereket, töltőanyagokat, segédanyagokat, pig­menteket, színezékeket, felületaktív, pl. nedve­sítőszereket és hasonló szokásos adalékanyago­kat is. Különösen előnyösek a találmány szerinti eljá­rás céljaira az olyan poliuretán termékek, ame­lyek a 819 337 sz. amerikai szabadalmi bejelen­tés alapján kiadott szabadalmi leírásban ismer­tetett új, oldatban történő polimerizálási eljárás­sal készültek. Az ilyenfajta poliuretánokat a 0,9 és 1,4 közötti határviszkozitás-értékek jellemzik. Ez a határviszkozitás analitikai minőségű és nitrogénlégkörben vagy molekuláris szűrő (Linde 5A) segítségével alaposan víztelenített dimetil­formamiddal készített igen híg oldatban határo­zandó meg. Négy különböző, egymástól egyen­letes távközökre eső koncentrációban, 25 °C hő­mérsékleten négy mérést végzünk, és a határ-5 viszkozitást, valamint a polimer és az oldószer közötti kölcsönhatás paraméterét a Huggins-féle egyenlet alapján határozzuk meg 10 40 45 50 55 60 C [V] + Ki [17] 2 C ahol »?sp a fajlagos viszkozitásnak, C pedig a g/100 ml egységekben kifejezett koncentrációnak felel meg, [v] a határviszkozitás értékét adja meg. 15 A cipőfelsőrész készítésére különösen alkalmas poliuretánok olvadáspontja legalább 100 °C, elő­nyösen azonban legalább 150 °C (pl. kb. 170— 200 °C differenciális termikus analízissel vagy differenciális kalorimetriával mérve). Ha az ilyen 20 anyagokból egy sima, üregmentes, vékony, 0,2— 0,4 mm vastagságú filmet készítünk (pl. oly mó­don, hogy az anyag dimetilformamidos és gázta­lanított oldatát gondosan egy sima lapra öntjük, majd az oldószert száraz légkörben gondosan el-25 párologtatjuk), akkor a kapott film az alábbi tulajdonságokat mutatja: szakítószilárdság legalább 210 kg'cm2 , előnyösen legalább 350 kg/cm2 , pl. 420—560 kg/cm 2 ; 30 szakadási nyúlás legalább 300%, előnyösen leg­alább 400%, pl. kb. 500—700%; rugalmassági modulus legalább 105 kg/cm2 , elő­nyösen legalább 350 kg/cm2 , pl. kb. 560— 770 kg/cm2 ; 35 100%-os átvágási modulus (húzóerő/feszültség 100%-os nyúlásnál) legalább 28 kg/cm2 , elő­nyösen legalább 84 kg/cm2 , pl. kb. 110—134 kg'cm2 . Ezeket a mechanikai tulajdonságokat az ASTM D882—67 sz. amerikai szabványban leírt eljárás­sal mérjük. A találmány szerinti eljárás céljaira előnyö­sen alkalmazható poliuretánok (ugyancsak a fentebb leírt vékony film alakjában vizsgálva) szobahőmérsékleten (23 °C) történő 5%-os nyúj­tás után teljesen visszanyerik eredeti alakjukat, 100%-os nyújtás után azonban tartós alakválto­zást mutatnak (az ASTM D412—86 sz. amerikai szabvány szerinti eljárással mérve). Ezt az utóbb említett tartós alakváltozást az ilyen anyagok általában 5—20%, előnyösen kb. 10—20%, pl. 15% körüli mértékben mutatják. A tartós alakváltozást általában a nyújtás megszün­tetése után egy órával mérjük; így pl. az olyan anyag, amely közvetlenül a nyújtógép befogó­pofáiból való kivétel után kb. 24—26°/o-os nyú­lást mutat (miután 10 percig 100%-os arány­ban megnyújtva tartottuk), egy órával a nyúj­tás megszüntetése után 14% körüli tartós alak­változást mutat. (Ezekhez a mérésekhez 1 cm szélességű filmmintát alkalmaztunk, 5 cm-es be­fogópofa-távolsággal és a mintát percenként 254%-os nyújtási sebességgel nyújtottuk 100 %­ig.) Előnyösen olyan anyagot alkalmazunk,

Next

/
Thumbnails
Contents