165402. lajstromszámú szabadalom • Eljárás arrhytmia-ellenes hatású fenetil-benzilamin-vegyületek előállítására

165402 szénatomos alkil-csoportot jelent és R2 és R3 hidrogénatomot vagy előnyösen 1—6 szénato­mos alkil-csoportot képezhet. A találmány szerinti eljárással pl. a követke­ző vegyületeket állíthatjuk elő: 2-(4-bróm-fen­etil)-benzilamin, 2~(4^bró;m-fenetil)-fenetilamin, 2-fenetil-benzilamin, 2-fenetil-fenetilamin, a,a­-dimetüM-fenetil-benzilamin, a,a-dietil-4-fenetil­-benzilamin, a,a-di-n-propil-4-fenetil-benzilamin, a,a-dimetil-4-fenetil-fenetilamin, a,a-dietil-4-fen­etil-fenetilamin és a megfelelő N-rövidszénláncú alkil- és N,N-di-rövidszénláncú alkil-vegyületek. Az utóbbi vegyületekben az alkil-szubsztituensek azonosak vagy eltérőek lehetnek. Az N-alkile­zett származékok közül példaként az N-metil-, N-etil-, N-propil-, N-butil-, N,N-dimetil-N,N-dietil-, N,N-dipropil-, N-metil-N-etil-, N-etil-N-propil- és N-metil-N-propil-vegyülete­ket említjük meg. A találmány szerinti eljárással előállítható bá­zisok és sóik értékes gyógyászati tulajdonságok­kal rendelkeznek. A vegyületek különösen erős arrhytmiaellenes hatást mutatnak. Azt tapasz­taltuk, hogy ha a találmány szerint előállított vegyületeket állatoknak adjuk be, majd az álla­tokon kísérleti körülmények között szívritmus­zavarokat idézünk elő, a hatóanyagok 100%­osan meggátolják a szívritmuszavarok kifejlődé­sét. Azt találtuk továbbá, hogy 'ha szívritmuszava­rokban szenvedő állatoknak a találmány szerint előállított hatóanyagokat adunk be, az állatok szívritmusa normalizálódik. A találmány szerin­ti arrhytmiaellenes hatóanyagokat orálisan vagy parenterálisan adhatjuk be. A gyógyászati ké­szítményeket ismert módon, szokásos hordozó­és/vagy. segédanyagok felhasználásával állíthat­juk elő. A gyógyászatban a találmány szerint előállí­tott amin-vegyületek nemtoxikus savaddíciós, só­it is felhasználhatjuk. A gyógyászati készítmé­nyekben a bázisok ekvivalens mennyiségű gyó­gyászatilag alkalmazható savakkal képezett sói­val 'helyettesíthetjük a szabad bázisokat. A só­képzéshez pl. a következő savakat használhatjuk fel: sósav, brómihidrogénsav, kénsav, foszforsav, fumársav, ecetsav, propionsav, tejsav, glükon­sav, maleinsav, borostyánkősav, borkősav és ha­sonló vegyületek. Kifejlett állatok kezelésére napi 1,00—-100,00 mg/testsúlykg mennyiségű hatóanyagot használ­hatunk .fel. Ennek megfelelően pl. egy 10 kg testsúlyú kutyának naponta négy alkalommal 2,5—250 mg, hatóanyagot, azaz naponta összesen 10—1000 mg hatóanyagot adhatunk be. Na­gyobb testsúlyú (pl. 100 kg-os vagy nehezebb) állatok kezelésére arányosan nagyobb mennyi­ségű hatóanyagot használunk fel. A hatóanva­gokat egységdózisok, pl. tabletták, kapszulák (azonnal ható vagy nyújtott hatású készítmé­nyek), szirupok, elixírek, parenterális oldatok és hasonlók alakjában készíthetjük ki. A készít­mények egy dózisegységnek megfelelő mennyi­ségű hatóanyagot vagy annak többszörösét tar­talmazhatják a szokásos gyógyszerészeti hordo­zó- vagy hígítóanyagokkal együtt. Az új vegyületeket a találmány szerint az 1. reakcióvázlaton feltüntetett módon állíthatjuk 5 elő. A reakció vázlaton kereszttel (+) jelölt lépés­ben homológ vegyületeket állíthatunk elő pl. úgy, hogy a ciano-csoportot hidrolízissel karb­oxil-csoporttá alakítjuk, a karboxil-csoportot lí-1* tiumalumíniumihidriddel —CH2 OH csoporttá re­dukáljuk, az utóbbi csoportot halogénezzük, és a kapott csoport halogénatomját cianid-csoport­ra cseréljük. A képletekben a szubsztituensek jelentése a 15 következő: Rí hidrogénatomot vagy rövid szénláncú (előnyösen 1—5 szénatomos) alkil-cso­portot jelent, R2 és R3 egymástól függetlenül hidrogénatomot, 20 (rövidszénláncú)-alkil-csoportot képez­het, X és V jelentése egymástól függetlenül hidro­génatom, halogénatom (klór- vagy fluoratom), 35 m jelentése 1, 2, 3 vagy 4, és Alk alkil-csoportot, előnyösen 1—6 szén­atomos alkil-csoportot jelent. A találmány szerint a következőképpen já­runk el: az (I) általános képletű helyettesített 30 vagy helyettesítetlen benzonitrileket vagy a megfelelő, (la) általános képletű amidokat alká­lifémhidridekkel a megfelelő benzilamin%kká, pl. 2-fenetil-benzilaminná, 2-fenetil-fenetilamin­ná, 2-(4-bróm-fenetil)-benzilaminná vagy 2-(4-35 -bróm-feinetil)-fenetilaminná redukáljuk. A re­dukciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy az (I) általános képletű nitrileket vagy az (la) ál­talános képletű amidokat közömbös szerves ol­dószerben, pl. tetrahidrofuránban vagy éterben 40 vagy más szokásos oldószerben lítiumalumíni­umhidriddel reagáltatjuk. A redukciót előnyö­sen alumíniumklorid jelenlétében hajtjuk vég­re, és oldószerként az alumíniumklorid szem­pontjából közömbös éter-vegyületet alkalma-45 zunk. A redukció hőmérséklete nem döntő je­lentőségű tényező, előnyösen azonban mintegy 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A képződött benzilamin-vegyületeket ismert mód­szerekkel könnyen elkülöníthetjük. 50 A benzilamin-vegyület homológjainak előállí­tása során (I) általános képletű benzonitrileket vagy (I) általános képletű vegyületekké alakít­ható származékokat használunk fel kiindulási anyagként. Az (I) általános képletű benzonitrile-55 ket hidrolízissel a megfelelő benzoesavakká ala­kítjuk. Az így kapott savakat vagy észtereket lítiumalumíniumhidrides redukcióval a megfe­lelő . benzilalkoholokká alakítjuk, a kapott ter­mékeket ismert módon elkülönítjük, majd hid-60 rogénhalogeniddel, pl. vizes brómíhidrogénsav­-oldattal reagáltatjuk. Az utóbbi lépésben (VI) általános képletű benzilhalogenideket kapunk — ahol X és XV jelentése a fenti, és Hal halogén­atomot jelent. Az így kapott benzilhalogenide-65 ket .ismert módon tisztítjuk, majd kalcium-

Next

/
Thumbnails
Contents