165307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás laza barkájú bőrök barkatöltésére és gyapjúból készült textiliák nemezelődésmentesítésére alkalmas vízoldható polimidok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IV. 19. (BO-1426) Közzététel napja: 1974. III. 28. Megjelent: 1977. XI.30. 165307 Nemzetközi osztályozás: C 14 c 11/00 Feltaláló: Fekete Kálmán vegyészmérnök, Tóth Györgyné vegyészmérnök, Valló Iván vegyésztechnikus, Králik Iván vegyészmérnök, Kiss Ferencné vegyészmérnök, Budapest. Tulajdonos: Bőr-, Műbőr- és Cipőipari Kutató Intézet, Budapest Egárás laza barkájú bőrök barkatöltésére és gyapjúból készült textíliák nemezelődésmentesítésére alkalmas vízoldható poliamidok előállítására 10 A találmány tárgya eljárás laza barkájú bőrök barkatöltésére és gyapjúból készült textiliák nemezelődésmentesítésére alkalmas vízoldható poliamidok előállítására. A természetes bőr esztétikai megjelenési formáját és ezzel együtt feldolgozhatóságát a felületi hibákon kívül elsősorban az u.n. barkalazaság determinálja. A barkalazaságot — amely elsősorban nyersbőradottság, de a nem megfelelő bőrgyártás következménye is lehet - a bőr legfelső u.n. barkarétegének (papillaris réteg) a tulajdonképpeni bőranyaggal (córium) való laza kapcsolata eredményezi. A barkalazaság azzal magyarázható, hogy a barkaréteg és a córium közötti határsáv térfogategységenként viszonylag kevés kollagénrostot tartalmaz, és e kollagénrostok kötőképességét nagymértékben gyengítik az állat kedvezőtlen élettani adottságai és a kikészítési műveletek. A kollagénrostok lebomlási folyamatának különböző fokozatai vannak, amelyek az enyhe barkafolyástól a bordásodáson és kétrétűségen át a barkaréteg teljes lehámlásáig vezethetnek. A barkafolyás csökkentése céljából a bőriparban kb. 10 év óta használják az u.n. barkaimpregnáló anyagokat. A gyakorlatban ezek közül elsőként a poliuretán pre polimerek terjedtek el, melyek használatánál az igen hatásos barkarögzítés mellett hátrányként jelentkezett az oldószeres közeg tűz- és robbanásveszélye, valamint az impregnált bőrök raktározás közbeni káros keményedése. E hátrányok gyakorlatilag sikeresen kiküszöbölhetőkké váltak a speciális felépítésű, nagy diszper-165307 20 25 30 zitásfokú akrilátdiszperziók gyártási és felhasználási technológiájának kidolgozása által. Az akrilátdiszperziók kedvezőtlen sajátsága, hogy behatolóképességük nagymértékben függ a diszperzitásfoktól, és a kis diszperzitásfokú keverékek a bőrökbe egyáltalán nem hatolnak be. Behatolás után az akrilátdiszperziók kitöltik a rostközi üregeket, és így fizikailag összetapasztják a kollagén-rostokat. Ismételt fizikai igénybevétel (például hajtogatás) hatására azonban a fizikai ragasztó hatás viszonylag gyorsan megszűnik, ezért az akrilátdiszperziókkal kezelt bőrök használat során betörésre, berepedezésre hajlamosak. A textilipari nemezelődésmentesítés céljára kidolgozott modifikált poliamidoldatok — melyeket a 865 727 sz. brit, a 3 352 833 sz., 3 186 900 sz. és 3 420 735 sz. amerikai szabadalmi leírások szerint alifás polikarbonsavaknak 2—8 alkuén csoportot tartalmazó polialkil-poliaminokkal való reagáltatása. majd a kapott alapkondenzátum epiklórhidrinnel és adott esetben vízoldható savval való kezelése útján nyernek - szintén rendelkeznek barkatöltő hatással. A fenti típusú impregnálószerek bőripari alkalmazhatóságára irányuló kísérletek eredményeit a Leather Science 3, 83-88 (1969) szakcikk ismerteti. A kísérletek eredményeiből megállapítható, hogy az epiklórhidrinnel blokkolt poliamidok alkalmazásával a bőrök barkalazasága nagymértékben csökkenthető. Az ilyen tipusú poliamidok üzemszerű felhasználása azonban elháríthatatlan akadályokba ütközik, ugyanis a) a szakcikkben említett 25 g poliamid száraz-