165170. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízszintes házgyári gyártási technológiával készülő betonelemek, főként födém- és válaszfalelemek sablonnal nem érintkező felületének simítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973.1. 19. (AA-721) Közzététel napja: 1974.11.28. Megjelent: 1976. III. 31. 165170 Nemzetközi osztályozás: B 28 b 5/00 Feltalálók: LAPOSA Tibor, gépészeti vezető. Budapest SZEKÉR László, üzemvezető, Vác Tulajdonos: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat, Budapest Eljárás és berendezés vízszintes házgyári gyártási technológiával készülő betonelemek, főként födém- és válaszfalelemek sablonnal nem érintkező felületének simítására 1 A találmány tárgya eljárás vízszintes házgyári gyártási technológiával készülő betonelemek, főként födém- és válaszfalelemek sablonnal nem érintkező felületének simítására, melynél a beton tömörítése után, a betonelem egyirányú átjárása közben egy 5 vízszintes forgástengely körül forgatott simítóhengerrel a betonelem teljes szélességében elősimítást, ezt követően pedig utósimítást végzünk, valamint berendezés az eljárás foganatosítására, melynek önjáró gépvázon elrendezett elősimító-, és utósimítóegységei 10 vannak, ahol az elősimítóegység munkaeleme egy csuklós tartón elrendezett, függőleges irányban meneszthető, vízszintes tengelyű hajtott simítóhenger. Az építőipar egyik igen jelentős és viszonylag új módszere az előgyártott elemekkel kivitelezett épít- 15 kezes. Az előregyártott elemeket házgyárakban állítják elő. Az ismert házgyári gyártási eljárások technológiai szempontból két csoportra oszthatók, mégpedig az ún. függőleges, ill. az ún. vízszintes gyártási technológiákra. 20 A vízszintes gyártási technológia fő jellemzője az, hogy az elemeket vízszintesen elrendezett, felül nyitott, kádszerű sablonokban állítják elő. Az ilyen sablonokban készített elemeknek a sablonnal érintkező felületei nem igényelnek utánmunkálást, mivel 25 a sablon fémlemezének felületi minősége definiálja a késztermék felületének finomságát. A felső, a sablonnal nem érintkező felületek azonban durvák maradnak, ezért azokat az előállítás során simítani kell. Erre a simításra esztétikai meggondolásokon túlme- 30 nőén, elsősorban azért van szükség, mert ezekre a felületekre adott esetben, különféle burkolatokat pl. tapétát, szőnyegpadlót stb. kell felvinni, de a felület durvasága miatt ez nem lenne lehetséges. Ezen ismert házgyári technológia szerint az elemek sablonnal nem érintkező felületeit kézi erővel, kézi simítószerszámokkal simítják. Az ismert kézi eljárás lényege az, hogy a beton tömörítése után az elem szabad felületét átvizsgálják, a felületre került kisebb kavicsokat, ill. darabos anyagokat benyomkodják a már tömörített betonba, a nagyobb darab kavicsokat, ill. darabos anyagokat pedig eltávolítják az elemből, a keletkezett üvegeket pedig betonnal kiöntik és elsimítják. Az ismert kézi eljárás hátránya az, hogy az alkalmazandó intézkedés a munkát végző személy szubjektív ítéletére, a kivitele pedig gondosságára van bízva, az eljárás hosszadalmas és munkaigényes, továbbá nem utolsósorban az így kapott felületek minősége sem kielégítő, így ezeket a felületeket, az elemek beépítése után, tehát már megkötött, kemény állapotban tapéta, ül. szőnyegpadló felragasztása előtt glettelni és csiszolni kell. A kézi eljárás tökéletesítésére gépi technológiákat, ül. berendezéseket dolgoztak ki. Ilyen berendezést ismertet a 2 084 972 sz. francia szabadalmi leírás, melynél a nyers betonfelületen egy függőleges síkban vibráltatott simítólapot vezetnek végig. A berendezés hátrányos tulajdonsága abban van, hogy a simitólap nyomai a kész betonelem 165170 1