165094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tio-citidin- és ditio-uridin-származékok előállítására

165094 5 6 végezzük. A vizes oldathoz kívánt esetben egy vagy több közömbös oldószert, pl. alkoholokat, így metanolt, etanolt vagy izopropanolt, ketonokat, így acetont vagy butanolt, aminokat, így piridint vagy trietilamint, amidokat, így dimetilformamidot, vagy szulfoxidokat, így dimetilszulfoxidot is áldhatunk. Az azidocsoportot redukálószerekkel reagáltatva alakítjuk —NH2

csoporttá. Az azidocsoportot pl. cinkporral, vizes, előnyösen 80%-os ecetsav-oldatban, 0 C és 40 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen 15-30 C°-on redukálhatjuk. A találmány szerint előállított tio-pirimidin-származékokat — elsősorban a mononukleotidokat (azaz azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben m = 2 vagy 3 és n = 0) RNS-polimeráz enzim jelenlétében polimerizálhatjuk. Ha a reakcióelegyhez nem adunk egyéb nukleotidot olyan (I) általános képletű oligo-, illetve polinukleotidokat kapunk (n > 1), amelyekben a B csoportok helyén kizárólag 2,4-ditio-uracüil- vagy kizárólag 2-tio-citozil-csoportok állnak. Ha a polimerizációt egyéb nukleotíd, így adenozindi- vagy -tri-foszfát, uridin-di- vagy -tri-foszfát, citidin-di- vagy -tri-foszfát jelenlétében végezzük, az utóbbi nukleotidok beépíthetők a polinukleotidmolekulába. Az utóbbi esetben olyan (I) általános képletű oligo-, illetve poli-nukleotidokat kapunk, amelyek egy molekulán belül különböző B csoportokat (pl. 2,4-ditio-uracüil- és adenilil-csoportot— tartalmaznak. A polinukleotidok enzimes szintéziséhez, elsősorban az (I) általános képletű mononukleotidok polimerizálásához E.C.2.7.7.8 polinukleotid-foszforilázokat (pl. Escherichia coli-ból elkülönített enzimet) használhatunk fel. Ha az (I) általános képletű monononukleotidok — ahol m = 2 vagy 3, n = 0 enzimes polimerizálását mátrixtól függő hatású polimerázokkal végezzük, a képződött polinukleotid összetételét és szekvenciáját a mátrix jellege szabja meg. Ha a reakciót poli-dezoxiribo-adenüü-tirnidin mátrixhoz kötött enzimmel végezzük, olyan (I) általános képletű oligo-, illetve polinukleotidokat kapunk, amelyek molekuláján belül a B csoport helyén váltakozva 2,4-ditio-uracüil- és adenüü-csoport található. Az üyen típusú polinukleotidok szintéziséhez — elsősorban az (I) általános képletű mononukleotidok (ahol m = 3 és n = 0) polimerizálásához — enzimként E.C.2.7.7.6 RNS-polimerázokat (pl. Escherichia coli-ból elkülönített enzimet) használhatunk fel. Az enzimeket nyers kivonat formájában is felhasználhatjuk. A diszulfid-képződés megakadályozása érdekében a polimerizációt előnyösen inhibitor, pl. ditio-treit vagy ditio-eritrit (treo- vagy eritro-2,3-dihidroxi-bután-l,4-ditiol; „Clelands-reagens") vagy 2-merkapto-etanol jelenlétében végezzük. A polimerizációt általában vizes közegben, 5,5 és 9,5 közötti pH-értéken, előnyösen 8 és 9 közötti pH-értéken, 0 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 20—45 C°-on, célszerűen kb. 37 C°-on hajtjuk végre. A reakcióelegyhez előnyösen pufferanyagokat, pl. trisz(hidroxi-metü)-aminometánt, ammóniumkarbonátot vagy nátrium-kakodüátot adunk. Egy előnyös eljárásváltozat szerint a polimerizációt szervetlen sók, pl. magnéziumklorid, mangán(H)-klorid vagy kalciumklorid jelenlétében végezzük. A polimerizációs reakció általában 1 —72 óra alatt végetér. A kapott polimerek többszörös helixeket, pl. kettős helixeket képezhetnek. így pl. a poli-2,4-ditio-5 uridüsav [(I) általános képletű vegyület, X = S,B = -2,4-ditio-uracüü-csoport, n = kb. 1000] önmagával stabü kettős helixet képez. Az X helyén kénatomot tartalmazó mono-, oligovagy polinukleotidokat oxidálószerekkel, pl. jóddal 10 reagáltatva a megfelelő diszulfidokká oxidálhatjuk. A reakciót előnyösen vizes foszfátpuffer-oldatban, 5 és 9 közötti, célszerűen 7 és 7,5 közötti pH-értéken, -10 C° és +40 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 0—10 C°-on hajtjuk végre. Az oligo- és polinukleo-15 tidok oxidációját úgy is végezhetjük, hogy a reakcióban nem az összes, hanem csak néhány SH-csoport vegyen részt. A kettős helixek között képződő -S-S-hidak a molekulát valószínűleg stabilizálják pl. a nukleázok hatásával szemben. 20 Eljárhatunk továbbá úgy is, hogy az (I) általános képletű vegyületek -SH csoportjait—NH2 csoportokká alakítjuk. A reakciót pl. úgy végezhetjük, hogy az X helyén kénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek trialkü-ammónium-sóit oldószerben, pl. 25 alkoholokban, dimetüformamidban vagy dimetilszulfoxidban, 50—100 C°-on ammóniagázzal reagáltatjuk. Egy előnyösebb eljárásváltozat szerint az ammónilízist több lépésben hajtjuk végre; ekkor az első lépésben az X helyén kénatomot tartalmazó (I) 30 általános képletű vegyületeket vizes oldatban nátriumszulfit/nátriumbiszulfit jelenlétében, előnyösen kb. 7 pH-értéken, kb. 0 C° és 40 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen szobahőmérsékleten levegővel vagy oxigénnel kezeljük, majd a kapott szulfo-35 nát-vegyületeket (azaz az XH helyén -S03

Na csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket) vizes oldatban, kb. 7 és 10 közötti pH-értéken, előnyösen kb. 8,5 pH-értéken, 0 C° és 40 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen szobahőmérsékleten am-40 móniumsókkal, pl. ammóniumkloriddal reagáltatjuk. Az utóbbi reakcióban X helyén = NH csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket kapunk. Az első reakciólépés kb. 0,5—8 óra alatt ér véget. Az új vegyületeket szüárd, folyékony és/vagy félig 45 szüárd gyógyszerészeti hordozóanyagokkal elegyítve az ember- és áUatgyógyászatban felhasználható készítményekké alakíthatjuk. Hordozóanyagként orálisan, parenterálisan, enterálisan vagy helyüeg alkalmazható, a hatóanyagokkal szemben közömbös szer-50 ves vagy szervetlen anyagokat, pl. vizet, növényi olajokat, benzüalkoholt, polietüénglikolt, zselatint, laktózt, keményítőt, magnéziumsztearátot, talkumot, vazelint vagy koleszterint használhatunk fel. Parenterális alkalmazás céljára előnyösen oldatokat, célsze-55 rűen olajos vagy vizes oldatokat, továbbá szuszpenziókat, emulziókat vagy implantációs készítményeket áüítunk elő. Az enterálisan beadható készítmények tabletták, drazsék, kapszulák, szirupok, elixirek vagy kúpok, a helyüeg alkalmazható készítmények szap-60 panok, krémek vagy hintőporok lehetnek. A készítményeket adott esetben sterilizálhatjuk, vagy segédanyagokkal, így síkosítószerekkel, konzerválószerekkel, stabüizálószerekkel, nedvesítőszerekkel, emulgeálószerekkel, az ozmózisnyomást megváltoz-65 tató sókkal, pufferanyagokkal, színezékekkel, ízjaví-3