164954. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különböző közegeknek előírt teljesítményfokozatoknál meghatározott mennyiségi arányú kézi, vagy automatikus adagolására
164954 9 41 karra erősített 50 nyomóbütyök benyomja a 46, 47, 48 vagy 49 végálláskapcsoló karját, s ezáltal ismert 52 elektromos kapcsolószerkezet révén nemcsak egyszerre kapnak feszültséget az összes közeg ugyanazon teljesítményfokozatához tartozó mágnesszelepek, hanem egyben az összes közeg más teljesítményfokozataihoz tartozó mágnesszelepek nem kapnak feszültséget, köztük azok sem, amelyek előzőleg nyitva voltak. Ezzel ennek működését kézi szabályozással leírtuk. így tehát minden karállásnál az ahhoz tartozó teljesítményfokozatnak megfelelő nyomással fog mindegyik közeg az 1 fogyasztóhoz áramlani. A 8. és 9. ábrán a találmány 7. ábrán látható részletének és ennek kapcsán leírt példaképem kiviteli alakjával szemben egy másik példaképem kiviteli alakja látható. Ennél a kiviteli alaknál az 51 állványra vannak elmozdíthatóan felerősítve a 46, 47, 48 és 49 végálláskapcsolók, amelyek a közegenkénti 17—20 mágnesszelepekkel állnak elektromos kapcsolatban. Itt nincs szükség a 7. ábrán megjelölt 52 kapcsolószerkezetre, mert a 41. állító karhoz rögzített 99 működtető lapra felerősített 95, 96, 97 és 98 íves pályák a 46, 47, 48 és 49 végálláskapcsolók közül az egyes teljesítményfokozatoknál hozzájuk rendeltet működtetik. Mivel a 95, 96, 97 és 98 pályák és a 46, 47, 48 és 49 végálláskapcsolók közül az összetartozók azonos hosszú rj, r2 , r 3 , és r 4 távolságban helyezkednek el a 67 forgási tengelytől, ezért mindig csak egy teljesítményfokozat kapcsolható be, a többi kikapcsolásáról nem kell külön gondoskodni. Ha a teljesítményfokozati lépcsőzetek egyenlők, a =£ ß ¥= y =f= 6. Ha pedig a = j3 = y = 5 úgy a teljesítményfokozati lépcsőzetek nem lesznek egyenlők a pillangószelep nyitási törvényszerűsége miatt. A 41 állító kart nemcsak kézzel, hanem villamos automatikus berendezéssel is mozgathatjuk, amint az a 5., 6., 7., 10. és 11. ábrákból látható. Automatikus teljesítményszabályozás esetében is a 41 karra erősített 50 nyomóbütyök nyomja be az egyes karállásoknál azt a 46.. .49 végálláskapcsolót, amely a megfelelő teljesítményfokozathoz tartozó mágnesszelepeket nyitja egyszerre az összes közegnél. Gondoskodni kell ezen felül arról is, hogy az ellenőrzött és állandó értéken tartandó jellemző paraméter üzemi alakulásának függvényében a 41 állító kar a szükséghez képest — elállítódjék a következő nagyobb, vagy kisebb teljesítményfokozatnak megfelelő karállás felé és ott álljon meg, — a 41 állító kar a legkisebb és a legnagyobb teljesítményfokozatnak megfelelő karálláson túl ne tudjon elmozdulni és — irreálisan nagy vagy kis terhelésnél a berendezés automatikusan álljon le. E funkciók elvégzése végett az 54, 53, 55, 56 és 57 érzékelőkkel (pl. nyomásérzékelőkkel) ellenőrizzük a jellemző paraméter alakulását a 111 vezetékben pl. gőzvezetékben pl. 8 att alapjelhez képest. A jellemző 10 paraméter számszerű alakulását az előző érzékelőkkel kapcsolatban álló 58, 59, 60, 61 és 62 kontakt mutató műszerekkel szemléltetjük. (Kontakt-hőmérő, — nyomásmérő-, elemző,- fordulatszámláló,-5 fénymérő stb.) Ezeken két állítható max. és min, kontaktus adó helyezkedik el, amelyek elektromos kontaktust adnak, mihelyt a jellemző paraméter értéke eléri azt az értéket, amelyre a kontaktus adót állítottuk. 10 Az egyes 58, 59, 60, 61, 62 kontakt mutató műszereken a technológiai adottságoknak, vagy más követelményeknek megfelelően előre kijelölhetjük azokat a számszerű eltéréseket az alapjeltől, ahol már szükség van a következő nagyobb, vagy kisebb telje-15 sítményfokozat bekapcsolására. A 63 főelvételi szeleppel a fogyasztást a megengedhető szélső határok között lehet tartani. Az 58 „átváltó" műszeren a min. és max. kontakt helyek az alapjelhez képest — ül. + irányú eltérést 20 mutatnak. Az egyik kontaktushely — pl. 7,5 att — az önmagában ismert 64 irányváltó (pólusváltó) relé útján egy 65 végrehajtó szerv meghajtó elektromotorát csak pl. jobbra engedi forogni, ha egyébként áramot, illetőleg feszültséget kap. A másik kontaktus 25 hely — pl. 8,3 att — pedig a 64 relét úgy kapcsolja át, hogy a 64 irányváltó a 65 végrehajtó szerv elektromotorát csak ellenkező irányban engedi forgatni, ha feszültséget kap. A 65 végrehajtószerv pl. ismert csavarhajtás, ahol 30 az elektromotor egy 66 kart lassan jobbra, vagy balra forgat el, vagy tol el, egy fix 67 tengelyhez képest. A 68 összekötő kar mozdítja el az előbb említett 41 „állító" kart, amely az egyes teljesítményfokozatokat kapcsolja be. 35 Az 58 „átváltó" műszeren az említett — vagy + kontaktus az előbbin felül még bekapcsol egy 69 húzómágnest, amely az 51 fix állványhoz van erősítve és egy 70 kétkarú emelőt forgat el, amelynek másik végén elmozdul egy 71 „összefogó" rúd, amelyen a 40 72, 73, 74 és 75 nyomóbütykök vannak felerősítve (elmozdíthatóan) s amely nyomóbütykök ezáltal eltávolodnak a 41 „állító" karra felerősített 76 végálláskapcsoló karjától, ez tehát ily módon feszültséget tud adni a 65 végrehajtószerv hajtómotorának. 45 A 69 húzómágnes azonban csak néhány mp-ig kap áramot a 77 ismert időrelén keresztül, utána az áram megszakad és a 72, 73, 74, 75 nyomóbütyök a 71 összekötő rúd visszatolása folytán visszakerülnek eredeti helyzetükbe. Ennek folytán a 41 „állító" karra 50 felerősített 76 végálláskapcsoló a szomszédos teljesítményfokozatnak megfelelő karálláshoz érkezvén, ismét felfut az ottani nyomóbütyökre s ezzel a 65 végrehajtószerv motorának áramát megszakítja. A 41 állítókarral együtt állítódik el a pl. „B" közeg 55 mennyiségét szabályozó 78 pillangó szelep is a 79 vezetékben. Az 58 „átváltó" műszeren említett két kontaktus helyen még a következő harmadik kapcsolás is bekövetkezik. Mégpedig a — eltérésű kontaktushelyen 60 — pl. 7,5 att-nál — (ahol egy teljesítményfokozatot 5
