164954. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különböző közegeknek előírt teljesítményfokozatoknál meghatározott mennyiségi arányú kézi, vagy automatikus adagolására

164954 11 már rá kellett kapcsolni) egy 80 relé átkapcsolja az eddig ismertetett 58 „átváltó" műszert az első 59 „teljesítményhiányos" műszerre, ahol a min. kontaktus távolabb kerül beállításra az állandó értéken tartandó alapjeltől, mint az 58 „átváltó" műszeren volt a min. kontaktust adó érték, és ahol a max. kontaktus adó érték megegyezik az alapjellel, (pl. min. 7 att és max. 8 att). Ezen az 59 műszeren a min. kontaktus szintén megindítja a 65 végrehajtó szervet a teljesítmény növelés irányában, továbbá a 81 relé útján átkapcsol a következő 60 „teljesítményhiányos" műszerre, ahol a min. kontaktus még távolabbra van beállítva az alapjelhez képest, mint az előző 59 „teljesítményhiányos" műszeren, a max. kontaktus pedig ismét megegyezik az alapjellel, (pl. min. 6,5 max 8 att). A min. kontaktus csengőt szólaltat meg, 5S múlva a berendezés leáll, ha a 63 szelep útján nem csökkentik az irreális teljesítményt. Mindkét „teljesítményhiányos" műszeren a max. kontaktus hely elérésekor nem történik más, mint csupán az, hogy egy 82, vagy 83 relé visszakapcsol az 58 „átváltó" műszerre. Itt csak akkor következik be újabb kapcsolás, ha az egyik kontaktus adó helynek megfelelő lesz az ellenőrzött paraméter tényleges értéke. A '+ irányú, vagyis a max. kontaktus adó hely elérésekor az 58 átváltó műszeren a végrehajtó szerv megindításán és a megfelelő forgásirány bekapcsolásán felül átkapcsolás következik be a következő 61 „teljesítménytöbbletes" műszerre, ahol a min. kontaktushely megegyezik az alapjellel, a max. kontaktushely pedig távolabbra van beállítva, mint az 58 „átváltós" műszeren volt az alapjeltől, (pl. min. 8 att. max. 8,6 att). Az itteni max. paraméter érték elérésekor átváltás történik a következő 62 „teljesítménytöbbletes" műszerre, ahol a min. ismét megegyezik az alapjellel és a max. pedig távolabbra van beállítva, mint az előző 61 „teljesítménytöbbletes" műszernél, (pl. min. 8 att, max. 9,2 att). A max. kontaktus csengőt szólaltat meg, pl. 5' múlva a berendezés leáll, ha nem növelik a 63 szeleppel a terhelést reális mértékre. Annak érdekében, hogy a kijelölt legkisebb és legnagyobb teljesítmények megfelelő karálláson túl a 65 végrehajtó szerv ne tudja elmozdítani a 41 „állító" kart, erről a következő berendezés gondoskodik. Ez az 58 átváltó műszer 4-ik kapcsolásával indul be. Az 5. ábrán látható, hogy a 41 állító kar két oldalán egy-egy 93 és 94 végálláskapcsoló is fel van erősítve. Ha ezek kapcsolókarjai közül az egyik be van nyomva, a 65 végrehajtó szerv nem tud megindulni, mert ez annak áramát megszakítja. Ha ezek a karok kiugorhatnak, a 65 végrehajtószerv meg tud indulni, abban az esetben, ha ezen felül a 76 végálláskapcsoló karja is kinyomódhat annak folytán, hogy a 72, 73, 74, 75 nyomóbütykök hátrahúzódnak. A 90 kétkarú emelő végén egy-egy 91 és 92 ütközőlap van felerősítve, amelyhez felütközik a 41 kar 93 illetőleg 94 végálláskapcsoló karja, a két szélső 12 pl. 50% és 110% teljesítményeknek megfelelő karállásoknál. A 90 kétkarú emelő jobbra, vagy balra billen át a 88 illetve 89 húzómágnes hatására. így a 90 kétkarú emelő az 58 átváltó műszer min. kontaktusa 5 révén az egyik helyzetbe billen, a max. kontaktus révén a másik helyzetbe kerül, s így lehetővé válik, hogy a 41 állító kar szélső helyzetéből mindig csak visszafelé induljon meg. Ezzel határolódik a teljesítmény lefelé és felfelé és válik függetlenné a nyomás 10 alakulása a teljesítmény alakulásától. A 12. ábrán látható a találmány szerinti berendezés azon kiviteli alakja, amelynek — bizonyos méreteken felül és elsősorban gáznemű közegeknél - a 17-20 mágnesszelepek helyett behúzó mágnessel mozgatott 15. torlócsappantyúja van. Ennek leírása a következő: A 100 torlócsappantyú — házban a 101 tengely körül forgatható el a 102 csappantyú, amit a 103 fülhöz kapcsolódó 104 rúd zár, vagy nyit a 105 kétkarú emelő és a 106 behúzómágnes, valamint a 20 107 rugó segítségével. A tömítést a 108 csőmembrán végzi el amelynek 1G9 fedőlapjához kapcsolódik a 104 rúd. A 107 csőmembrán a 109 fedőlaphoz csavarokkal van leerősítve és letömítve. így a nyomás alatti közeg kiszivárgása nem lehetséges."~" 25 A közeg a 110 irányból nagyobb pi nyomással érkezik, mint amekkora p2

nyomás a szelep másik oldalán, a fogyasztóberendezés felöli csővezetékben fennáll. A találmány szerinti berendezés — nem nagy 30 számú teljesítményfokozat és nem nagy számú közeg esetében — ami a gyakorlatban előforduló hasonló feladatoknál a helyzet, a szabályozást kíméletesen, tehát csak kis lépcsőzetekben, rövid idő alatt, pontos mennyiségi arányok betartása mellett és az ismert 35 szelep-fojtásos és arányszabályozás megoldásához képest kisebb összköltségekkel és egyszerűbb elemekből álló berendezéssel végzi el. Pl. olajtüzelőberendezés esetében bizonyos teljesítményhatárok között gőzporlasztásos égővel a szabá-40 lyozás sokkal kisebb nyomáshatárok közptt eszközölhető, mint nyomásos porlasztóval, emellett a porlasztás is tökéletesebb. Ebben az esetben csak a fűtőolajat kell pl. 4 teljesítményfokozatnál nyomásbeállítókon át az égőhöz vezetni.. 45 A porlasztó gőzt — a 7. ábrán „D" közeg — elegendő pl. egy nagyobb és egy kisebb értékre nyomásbeállítóval átkapcsolni, pl. 70 és 90% teljesítményfokozatnál. Vagyis, ha a 41 kar a 70%-os állásra kerül, a kisebb 19D, a 90%-nál nagyobb 18p húzómágnes útján 50 teljesítmény kerül bekapcsolásra. Az égési levegő főcsappantyújának karja lehet egyben a 41 kar. Ugyancsak elegendő, ha pl. a „C" közeg a füstgáz és ennek huzatszabályzó csappantyújának karját csupán egy nagyobb és egy kisebb 55 teljesítménynek megfelelő helyzetbe állítja az automatikus szabályzó berendezés (a 17c

és a 19c húzómágnesek útján) — a 7. ábrán látható kapcsolással. Ugyanekkor a tüzelőberendezés pl. 50, 70, 90 és 110%-os teljesítménylépcsőzetek szerint igényli a 60 tüzelőanyag-adagolást. („A" közeg) 6