164870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nukleozid- 5'-difoszfátok és észtereik előállítására

164870 5 6 gyes sok, például halogénhidrogénsavakkal képezett vegyes sók alakjában is alkalmazhatók, mint például kolinfoszfát-kalciumklorid esetében. Ez is a találmány szerinti eljárás egyik különleges előnye, minthogy a felhasználható kündulóanyagok kalciumsói sok esetben kalciumklorid-só alakjában szerezhetők be a kereskedelemben; az ilyen alakban levő vegyületek előzetes száritás vagy más kezelés nélkül, közvetlenül felhasználhatók a találmány szerinti eljárásban. A találmány szerinti reakció - amint ezt már fentebb emlitettiik - savas közegben megy végbe. A legjobb eredményeket 4 és 5 közötti pH-értéken érjük el. A felhasználásra kerülő kiindulóanyagoktől függően azonban ennél alacsonyabb pH-értékek is előnyösek lehetnek. pH = 4 alatt azonban növekszik a kündulóanyagok hajlama az oldószerrel való észterképzésre, igy például metanol reakciőközegként való alkalmazása esetén a megfelelő metilészter képzésére. A reakcióhőmérsékletnek nincs különösebb jelentősége; körülbelül 0 C° és 60 C° között a reakció egyaránt lefolytatható; előnyösen azonban szobahőmérsékleten dolgozhatunk. A kapott termékek feldolgozása és tisztitása igen egyszerű, minthogy a terméket már viszonylag tiszta állapotban kapjuk, szennyezések általában csak nyomokban vannak jelen. Sok esetben a reakciótermék már a reakció folyamán közvetlenül kikristályosodik, például kalciumsó alakjában. Ez a kiválás elősegithető valamely, a termék oldhatóságát csökkentő további oldószernek, például izopropanolnak a hozzáadása utján. A reakcióterméknek a reakció folyamán történő kiválása a reakcióegyensúlyt a kivánt végtermék képződése irányában tolja el, ami szintén hozzájárul a találmány szerinti eljárással elérhető igen jó termelési hányadok növeléséhez. A már emiitett igen jó termelési hányadok, a lényegesen rövidebb reakcióidő, valamint a termék könnyen tisztitható és kinyerhető volta mellett a találmány szerinti eljárás további fontos előnye, hogy olcsó és könnyen hozzáférhető oldószerek alkalmazhatók a reakció lefolytatására, valamint, hogy viz jelenlétében is dolgozhatunk. Ezért a. találmány szerinti eljárás ipari méretekben is könynyen lefolytatható, egyszerű készülékekben; nincs szükség a viznek a reakcióközegből a szokásos időtrabló és körülményes eljárásokkal, mint azeotrop desztülációval történő eltávolítására, molekuláris szűrőkkel való kezelésre és hasonló, technológiai szempontból előnytelen műveletekre. Utaltunk már arra a fontos előnyre is, hogy a kündulóanyagok általában a kereskedelmi forgalomban könnyen beszerezhető sók alakjában közvetlenül felhasználhatók és igy nincs szükség arra, hogy ezeket előbb a megfelelő szabad foszforsavakká alakitsuk át. Mindezek alapján a találmány szerinti eljárás igen lényeges műszaki haladást biztosit az ismert eljárásokhoz képest. A találmány szerinti eljárással előállítható termékek értékes fiziológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és ezért mind a gyógyászatban, mind a kutatómunka során felhasználásra kerülhetnek. Számos ily módon előállítható vegyület fontos szerepet játszik^ a fiziológiai sejtfolyamatokban, például a foszfatidok bioszintézisében, a sejtfal-szerkezetek felépítésében stb. Igy például a foszfatidok bioszintézise olyan bázisok esetében, mint a leotin, kefalin vagy 5 szfingonüelin, a bázis aktiválása utján, mig a kevésbé bázisos vegyületek, mint a szerin, inozit vagy kardiolipin esetében a diglicerid aktiválása utján megy végbe. Az aktiválás minden esetben a megfelelő citidin-5'-difoszfát (CDP) vegyület kép-10 zése által történik, ez a vegyület adja azután tovább át az aktivált gyököt. Számos olyan kóros állapotban, amelyben a foszfatidok szerepet játszanak, a foszfolipidek csökkent mennyiségben lépnek fel, mint pl. az un. "glükolipid-betegségek", 15 szfingomielináz (Nieman-Bieck kór), stb. esetében. A találmány szerinti eljárással lényegesen megnövelt hozammal és nagyobb tisztasági fokban nyerhető citidinfoszfát-kolin pl. eredményesen alkalmazható agysérülések esetében lecitinpr'ekurzor-20 ként; ily módon a klinikai tünetek figyelemre méltó javulása volt elérhető. Az agysérülések túlélési hányada számottevően növelhető volt az emiitett szerrel történő kezelés utján. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli 25 módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa Citidin-5' -difoszfát-kolin-nátriumsó (CDP-kolin-Na) 35 a) 81 g kolinfoszfát-kalciumklorid . 4 H2

0 liter forró metanollal készített oldatát tömény sósavval 3,5 pH-értékre savanyitjuk. Az oldathoz azután 47-48 g citidin-5'-foszfát-morfolidát (CMP-morfolidát) 600 ml metanollal készített oldatát 40 adjuk. A kezdetben tiszta oldat megzavarosodik és rövid idő múlva erőteljes csapadékképződés következik be. További 24 óra folyamán részletekben 1,6 liter izopropanolt adunk a reakcióé légyhez, majd 45 a képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük, vízben oldjuk, az oldatot semlegesítjük és egy 2,0 liter Dowex 1x2 anioncserélő gyantával (formiátalakban, 50-100-as szitafinomságban) töltött oszlopon kromatografáljuk. Az oszlopot vizzel mos-50 suk, majd 0,02 mólos hangyasav-oldattal eluáljuk a CDP-kolint. A CDP-kolin-tartalmufrakciókat betöményitjük, nátriumhidroxid-oldattal semlegesítjük és a terméket etanol hozzáadása utján kristályosítjuk. A CDP-kolin-nátrium . 4 H2O terméket 55 leszivatással szűrjük, etanollal mossuk és megszárítjuk. 61-65 g terméket kapunk (a kiindulóanyagként alkalmazott CMP-morfolidátra számitott elméleti hozam 85-91%-a). 60 b) Az a) alatt ismertetett előállitási eljárást megismételtük oly módon, hogy citidin-5'-foszfát-morfolidát helyett a megfelelő foszfát-amidát- származékot alkalmaztuk. 65 60-64 g terméket kapunk. 3