164864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan alkalmazható vastartalmú készítmény előállítására
13 164864 14 használható. A reakcióelegy hőmérséklete széles határok között változhat, de célszerűen 20 C° és a reakciókeverék forráspontja között tartjuk. Az előnyös reakcióelegyhőmérséklet 75-85°. A reakcióban jelenlevő vagy közben hozzáadott alkálibázis mennyisége nagymértékben függ a polimerizálószertől. Rendszerint a reakcióban jelenlevő összes hidroxilion mennyisége 1,5x4,5 mól 1 mól többértéku alkoholra. Alkalmas bázis a nátriumhidroxid. Az igy kapott polimer "védett" aldehid- és ketocsoportokat tartalmaz, amelyek a szacharózból származnak. (A szacharóz nem redukálja a Fehlingoldatot.) Ezeket az aldehid- és ketocsoportokat azután a második reakciőlépésben sav hozzáadásával reakcióképes állapotba hozzuk. A hidrolízisnek feltehetően csak korlátozott hatása van a monomereket a polimer szerkezetben összekötő éterkötésekre, és ezért a polimer szerkezete lényegében változatlan marad ez után a savazás után. A harmadik reakciólépésben az aktivált aldehid- és ketocsoportokat tartalmazó polimert cianidionokkal reagáltatjuk, ekkor a cianidionok kapcsolódnak a karbonilcsoportokhoz a polimerben egy ciánhidrin vegyület képződése közben. A negyedik reakciólépésben a ciánhidrint hidrolizáljuk, és igy a ciáncsoportokat átalakítjuk karboxilcsoportokká. Ezzel a négylépéses műveletsorozattal az előirt mennyiségű karboxilcsoportokat tartalmazó polimer állitható elő anélkül, hogy egy hidroxikarbonsavat használnánk kiindulási anyagként. Vázlatosan a három utolsó reakciólépés a következő reakcióegyenletekkel szemléltethető: (1) [polimer] > C=0 + CNF—«-[polimer]>C-CN (2) [polimerl>C-CN SSZSSÉl^rpoHnefcc-CN O OH juk azonban a hidrolizis elősegíthető oly módon, hogy a cianidionok esetleges feleslegét például ioncserével eltávolítjuk hiürolizis előtt. A hidrolízissel kapott reakciótermék közvetlenül felhasználható a vaskomplex előállítására. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti polimer akut i.p. toxicitása egészen testsúly-kilogrammonként kb. IS g szerves szárazanyag. Eszerint a polimer gyakorlatilag nem toxikus. A találmány szerinti polimer uj anyag a következő tulajdonságokkal rendelkezik: a) oldható vagy duzzad vizben, b) fiziológiailag ártalmatlan, c) reagálni képes többértékü fémkationokkal, amilyenek a Fe3+ , Al 3+ , Sb 3+ , Bi 3+ , Zr 4+ , Sn 4+ , Ti4+ , Bn és Ca2+ , vagy keverékeikkel a polimer és a fémkation komplexének képződése közben, d) képes emlősök, beleértve az embert, intramuszkuláris vagy intravénás injekciójának szánt vizes vas(III)oldatok stabilizálására. A találmány előnyös kiviteli alakjában, amikor a polimer glukonsavból, sójából vagy laktonjáböl, szorbitolból és epiklőrhidriből készült, még a következő tulajdonságai vannak: e) egy gramm szerves szárazanyagra 0,2-1,5 milliegyenérték karboxilcsoportot tartalmaz, f) közepes molekulasúlya gélszüréssel megállapítva 700 és 5000 között van. A találmány szerinti polimer különösen értékes és hasznos intramuszkuláris injekciónak szánt vaskészitmények stabilizálőszereként. A polimernek ilyen stabilizálószerként való alkalmazása fontos célja a találmánynak. A polimer további alkalmazási területei például a következők: a) viszkozitást szabályozó szerként való felhasználás élelmiszerekben, gyógyszerekben, gyomirtószerekben, továbbá mosószerekben; b) vérplazma pótlására való alkalmazás; c) biológiailag aktiv anyagok, például enzimek hordozójaként való használat; d) polimer-fémion komplex alkalmazása talajjávitásra; e) folyékony ragasztószerként való alkalmazás; f) műanyagok előállítására kiindulási anyagként való alkalmazás; g) kicsapódást vagy flokkulációt gátló szerként való alkalmazás a sörgyártásban; h) elektrolitokhoz adalékként való felhasználás; i) detoxikálószerként való alkalmazás; j) alkalmas anyagokkal, például báriumvegyületekkel való kombinálás röntgenkontrasztanyag előállítása céljából. A találmány szerinti polimer stabilizálószerként használható intramuszkuláris befecskedezésre szánt vaskészitményekben, és az ilyen készítmények előállítása is tárgya a találmánynak. Az em-', ber- és állatgyógyászatban használható intramuszkuláris injekció előállítására alkalmas száraz vastartalmú készitmény ugy készül, hogy lúgos vizes oldatban a) legalább egy vizben oldható vas(III)sót és b) egy fiziológiailag ártalmatlan, vizzel duzzadó, a korábbiakban leirt módon készült és lúgos pH értéknél vas(lII)ionnal komplex képzésre képes polimert reagáltatunk, (3) [polimer]>C-CN hidroli2ls -[polimer]>C-COOH40 , OH OH A karbonilcsoportot tartalmazó polimer és á cianidlon közötti (1) reakciót előnyösen egy alkálifémcianiddal, például káliumcianiddal vagy nátri- 45 umcianiddal végezzük, de hidrogéncianiddal és ammóniával is végrehajtható. A reakciót előnyösen vizes oldatban végezzük, de erősen poláris szerves oldatokban, például piridinben vagy dimetilformamidban is végezhető. A cianidionnal való re- 50 akciót célszerűen 7 és 11 pH, előnyösen kb. 9 pH értéknél hajtjuk végre. A reakcióelegy hőmérséklete változhat, de rendszerint megfelel a 20-50 C°. A reakció sebessége nő a hőmérséklettel, de 50 C° fölött a cianid hidrolizálódhat. 55 Amikor a (2) reakció lényegében befejeződött, a reakcióterméket hidrolizáljuk. Ebből a célból a reakcióoldatot 90-100 C°-ra melegítjük. A hidrolizis elősegíthető egy gáznak, például levegőnek vagy nitrogénnek az oldaton való átbuborékoltatá- 60 sával a hidrolizis közben képződő ammónia eltávolítására. A ciánhidrint nem szükséges elválasztani hidrolízise előtt. Az (1) egyenlet szerint kapott reakciótermék közvetlenül hidrolizálható. Ha kíván- . 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
